Az 1846-beli Erdélyi Országgyűlés Jegyző könyve 1-103. iv 1846. szeptember 9. - 1847. november 10. (Kolozsvár 1846)
1846 / 72. ülés
2 77 A3 foldesurakéi a) A jelenleg birtokukban lévő allodiaturák, valamint az úrbéres kezeken találtatok, azon esetben is, ha az 1819-ki öszveirásban ben- foglaltatnak; úgy szintén azok is, mellyeket a3 H. K. 1. r. 40. cziraje, az Apr. III. 2. czim 4. czikk értelmében bírnak. b) Az 18I9-ki öszveirásba befoglalt, de az úrbéres kezeken nem találtató földek, ha az úrbéres bebizonyítani nem képes, hogy törvé- vényes itélőbiró közbejötté nélkül vétettek tőle el. c) Azon irtványok, mellyek a3 fóldesur tilalma ellenére vagy a3 tiltott erdőkből tétettek, valamint azon irtványok is, mellyek az állományoknak jelen szolgálatuk arányábani kipótlására nem szükségesek, és d) Hét év eltelte után a3 íöldesuraké mindazon földek, mellyek sem allodiaturák, sem irtványok, hanem az állományok kipótlására szükségesekből íelyülmaradtak. Világos, hogy a3 többség határozatának főnyomatéka ez utolsóban központosul, mellyel ha az állományok kipótlása irányában felvett kulcsot és az állományok kicsinységét összevetjük, tűnik ki az egész rendszer hibás és káros volta, melly vagy az úrbéres és közállomány, vagy számos földesurak megrövidítésén kívül más lehetséget nem hagy fenn. Hogy a3 jelen birtokállapotnak felzavarása, a3 hon polgárait különböző mértékben terhelő aránytalanság egyfelől az úrbéreseknek és közállománynak, másfelől pedig a3 földesuraknak tetemes megkárosítása kikerültessék, 3s a3 földesurak érdekeit lehetőleg megkímélő, az úrbéresek és közállomány jólétet előmozdító urbér hozassák létre, e3 czél elérésére, meggyőződésünk szerint, a3 következő főelvekből kell vala kiindulni: Ă) Urbériség, mi az 1819-ki öszveirásban mint illyen van beírva, 3s ezenkívül mind az, mi 1843 kezdetén az úrbéres kezén volt, 3s miről a3 földcsur hitelesen bébizonyitani nem tudja, hogy úrbéres kezekre jutása előtt tiszta allodialis birtokot alkotott. Valamint szükségesnek tartjuk, hogy az 1819-ki öszveirásban beirt, de később az úrbéresektől elvett urbériség nékik visszaadassék, és igy az 1819-ki Öszveirás a maga épségében fentartassék: úgy másfelől felette nehéznek ítéljük az öszveirásba bé nem jegyzett urbériségekre nézve az 1819-ki állapotot venni fel sinormértékül. Ez állapot kitisztázása ugyanis az 1819-be bé nem irt urbériségekre nézve sok akadályokkal jár, és bizonyoson leginkább az úrbéresek irányában, kik a3 bizonyítási eszközökkel és módokkal kevesbbé bírnak. E3 részben hát sokkal egyszerűbb és biztosabbnak véljük egy eleven emlékezetben lévő időpontot, és jelesen 1843-at venni fel sinormértékül, midőn az urbér tárgyában rendszeres bizottmány neveztetvén ki, és elhatároztatván, hogy e3 tárgy ellátása a közelebbi országgyűlés teendőjét tegye, e3 körülmény a3 folclesurakat az úrbéres kezeken lévő földek visszavételére birhatáj hihetőleg 1819 és lb43 között is vettek némelly földesurak urbériségeket vissza; de e mennyiség meggyőződésünk szerint csekélyebb, mintsem czélszerü volna, e miatt a határidőt egy rég eltölt ’s ennélfogva bajosan kitudható állapotra tenni át. 7?) Ha az 1819-ki öszveirásban beirt földből a földesur valamit elfoglalt, visszaadni köteles, kivévén ha bebizonyítja, hogy törvényesen Jegyzők önyv. HetvenkettődIK ülés, július 24-kén.
