Erdély Nagyfejedelemség' s hozzá visszakapcsolt Részek három Nemes Nemzeteiből álló Rendeinek Kolozsvár szabad királyi várossában 1841-ik Év November 15-ik napján kezdődött ország gyűlésökről készitett Jegyző-könyv, 1841. november 15. - 1843. február 4. (Kolozsvár 1841)
1841-1842 / 131. ülés
SzÁZHAltMINCZEGYEEDIK U L t! S. Jail. 13-dÍkiíll. G03 V c.) Mielőtt a’ b. elnök ur ő exccllentiája a’ többség határozatát cnunciálná — bátor vagyok rövid megjegyzést tenni. — Én ugyan kevés szót hallottam az ellen emelni, hogy kiilún véleményünk azon alakban, a’ mint béadtuk, el nem fogadható, mindazonáltal kitetszik a' felállásból a’ több egyezése, ’s igy a’ határozat előtt nyilatkoznom kell, — ha el nem fogadják a’ tks. Rendek külön véleményünket, csupán a’ constatus szó használásáért: úgy világosan tanúsítják azt, hogy a’ szász követek, és tágabb értelemben a’ szász nemzet nem lenne része az országgyűlésének, mivel tehát ily határozat által a’ szász nemzet alkotmányos élete koczkára jut, ’s a’ törvényhozás mezejéről eltíltatni intéztetik, kéntelcn vagyok nemzeti gyűlésünk határozatánál fogva jelenteni, hogy a’ felküldendő törvényezikk megerősítésére a’ nemzeti pecsétet nem adhatom. — Méltóztassanak ezen lépésre bennünket nem kényszeritteni — hanem a’ votum separatumot elfogadni.— Pártolták Konrád Vilmos, Yenrich Mihály, Se h var ez János, Gr a ef József, Schnell Károly, Schusztcr András, Regius János, Fiikén i Gy ö rgy, M a ri en b u rg József, Meister Sámuel, Schmidt Mihály, Capesius Gusztáv, J á cobi János, Löw János, Sché- rer György, Her berth Sámuel, Hahn Fridrik, Keserű Sándor Vagner Fridrik. — Mely utolsó azon nyilatkozatára Szebenszék követe, Schreiber Simon atyánkfiának, hogy ha a’beadott ellenvélemény jelen alakjában el nem fogadtatik, a’ szász nemzeti gyűlés végzése következésében a’ felküldendő tön éuyczikk megerősítésére a’ szász nemzeti pecsétet ki nem adja, — elnök ő nmlga előrebocsátván, hogy ezen dolog igen szokatlan fordulatot vett, midőn a’ KK. és RR. többsége meghatározván azt, a’ mit jónak látott— mely jogával eddig is éppen így élt mint most —- az ellen a’ szász törvényhatóságok követei oly alkotmány elleni tettet követtek el, midőn a’ pecsétet kiadni nem akarják, mely minden törvényeinket sérti: mi előtt azért ezen tárgyat vitatás alá vennék a’ KK. és RR.’s ahoz hozzá szólanának, hivatalosan felszólítja szász követ atyánkfiáit, hogy ezen határozatuktól elállva, a’ pecsétet, melynek előadásával kötelesek, adják elő! minden esetre pedig adjanak erre feleletet, fontolják meg azon kedvetlen állását a’ dolognak, melybe e’ részben helyeztetett! Mire szász követ atyánkfiái újból is kinyilatkoztatván hogy a’ pecsétet kiadni nem fogják, ’s ebből élénk vitatkozások támadván: elnök ő nagymlga felszólítja a’ KK. és RR.et, hogy miután a’ jelen tárgy, fontossága és szokatlansága által úgy meglepte ő nmlgát’s a’KK.at és RR.et, hogyannak czélszerü elintézésére clőleges megfontolás lenne szükséges: jónak látná, hogy ezen tárgy a’jövő úlé sig félretétetvén, engedtessék idő komolyabb megfontolására, egyszersmind azon reményét fejezvén ki, hogy ezen idő alatt szász követ atyánkfiái is bővebb fontolóra vévén azt, mit tenni kívánnak, azon tettől önkéntesen elfognak állani, és így ezen kedvetlen vitatkozásnak talán csendes úton vége szakadhat. — Minek következésében, — A’ KK. és RR. a’ jelen tárgy feletti tanácskozásokat félbesza- kasztván, ezen tárgyat a’jövő ülésig függőben hagyni határozták, bővebb megfontolás végett. — 151*
