Erdély Nagyfejedelemség' s hozzá visszakapcsolt Részek három Nemes Nemzeteiből álló Rendeinek Kolozsvár szabad királyi várossában 1841-ik Év November 15-ik napján kezdődött ország gyűlésökről készitett Jegyző-könyv, 1841. november 15. - 1843. február 4. (Kolozsvár 1841)
1841-1842 / 121. ülés
548 ÍS ZÁZHUSZÓNEGYEDIK V L £ s, Dec. 21-dikén. uraság adta által az ország’ fejedelminek — mint monopóliumot, — egyúttal arra is nézvén, hogy annyival kevesebb adót kelljen vetni az ország’ népségére.— Kétségkívül tudva lesz ő felsége előtt az is, hogy azon erdélyi aknákból kivágandó sónak szabados drágítását, az ország soha sem adta által; mert a’ monopolium alá bocsátott áruknak természetiben fekszik az, hogy azoknak árát, az, a’ kinek a’ monopolium adatik, csak azoknak megegyezésivel hágtathassa feljebb, a’ kiknek elei általadták volt. — A’só’ árának felhágtatása tehát, a’communis legislatio’ tárgyának maradott.— Továbbá, a’ sem lehet ő felsége előtt elrejtve, hogy az eleink, mikor az aknák’ birtokának, és az újak’ nyithatásának monopóliumát, a’fejedelemnek kezire adták, tisztán és világosan kikötötték, — hogy a nemességnek, a székelységet is beleértve, ki- nek-kinek d maga háza szükségire megkivántató házi so ingyen kiadattassék— esztendőnként , — és hogy a' földszinén találtatható széksorai élhet és, még azon falubeli parasztoknak is, a' melynek határán olyas találta tik,—szabados legyen. — Lgyde , valóságos igaz az, hogy egyfelől: noha a’ só’ árának feljebbhágtatása, (a’ mikor a’ királyi-tábla’ personalejának fundusul jovalltatott,) az ország’ megegyezésével esett, de azután több rendbeli megdrágításai is következtek a’ sónak, — a’ nemesi só pedig, teljességgel — via facti vétetett el a’ nemességtől, melynek visszaadatását, az Erdély- ország’ Rendei üsmételve is kérték, de meg nem nyerték. — Ezeket ő felsége’ eleibe terjesztvén, könyörögjünk, hogy ha három conventios rh.forintnál kevesebbre le nein szállíthatná is ő felsége az Erdélyben vágattató só’ mázsájának árát, — méltóztassék annak bár harmadát, (erdélyi árán számítva,) ugyanezen tartománynak jovára fordítni j most közelebbről pedig, mivel úgyr tudjuk, hogyr az erdélyi sóaknákból egymillió mázsa sónál nem kevesebb jő ki esztendőnként, ’s annak is a’ minutáját, a’ marosújvári aknából a’Marosba hányják, — tehát, az előttünk lévő két nevezetes czé- lokra, ú. m. a’ köz Rend’ gyermekeinek számára — szándékunk szerint — felállítandó falusi oskolák’ épületeinek megépitésire, és a’nemzeti theatrumunk’ fundálására, minden mázsa sónak árából két-két garast, legalább egyszer adatni, — ugyanannyit pedig a’ nemzeti theatrumunk’ megalapítására engedni, — ’s ezzel műnket megvigasztalni; fenntartván magunknak egyúttal azt is, hogy a’ vízbe hányni, vagy a’ felhagyott aknákba sidyeszteni szokott aprósót tekintve, annak jobb használásáról, ó felségéhez könyörgésünket bocsáthassuk, meggyőződve lévén inü, az ó felsége’ hozzánk- viseltctő atyai kegyes érzésiről. Ha ezt megnyerhetjük, egymillióm garast nyerünk ó felségétől, a’ falusi oskolák’ épületinek felépítésire,-—és ugyannyit a’theatrum’ fundálására. — Én TT. KK. és RR.! ennek a’ kérelmünknek megnyerésével bátorkodom magamat kecsegtetni; mert a’ mostani felséges urunk’ nagyr kegyességinek és adakozásának elterjedt nagyr híre, ezzel bíztat. — Ekkor ötvenezer conventionalis forintból, a’ theatrumunkról is bőven gondoskodhatunk, és a’ köznéppel is nagy jót tehetünk, a’ falusi oskolák’ épületeinek megépittetése által. — Azon oskolák’ egyéhiránti gondoskodásáról is, béjelentein egyúttal vélekedésemet; de már ez a’ mii’ rovásunkra esik; mert a’ hol a’ földesurak dézmát vesznek, azokat birodalmunk’ kezdetében nem vették, — a’ dézmák a’ néptanító Rendnek voltak adva jövedelemül; ez akkor csupán a’ papi Rend volt. — Falusi oskola-tanitók éppen nem voltak, hanemha a’ templomok mellett levő can- torok. — Ezzel nagyobb jót teszünk a’ falusi községgel, mint minden kicsapongó ur- barialis ideáinkkal; a’ theatrumunk pedig örökre fundálva lesz, — csak ne úgy szóljunk ő felségéhez, mintha azt himlők, hogy evvel a’ két-milliom garassal — szoros kötelesség szerint adósunk; mert evvel semmire sem fognánk menni. — Ila meg nem nyerjük, a’ mit kérünk, lesz még idő a’ tanácskozásra; de én ezt igaz lélekkel jo- vallom, hogy próbáljuk el. — Most a’ theatrum’ számára — 20,000 jó forintot áldozni, elég leszen.—Elmondtam, és ezen beszédemet az ország’ protocollumába béiktattat- ni kérem. —
