Erdély Nagyfejedelemség' s hozzá visszakapcsolt Részek három Nemes Nemzeteiből álló Rendeinek Kolozsvár szabad királyi várossában 1841-ik Év November 15-ik napján kezdődött ország gyűlésökről készitett Jegyző-könyv, 1841. november 15. - 1843. február 4. (Kolozsvár 1841)
1841-1842 / 120. ülés
542 Százhuszadik d l é s. Hoc. 1 íí-dikén. fogja o felsége’ atyai színe’ eleibe juttatni, ’s a’ nyerendő választ a’ Karokkal és Rendekkel azonnal közleni. 534.) Szeben-széki követek, Schreiber Simon és Konrád Vilmos atyánkfiái, tulajdon aláírásuk alatt, egy deáknyelven szerkesztett írást adván bé a’ Rendekhez; — Miután a’ KK. és RR. ezen fényüket szász-követ atyánkfiainak, az 17í>l-beli 31-dik t. ez.’ világos rendszabálya-elleninek látták, ’s a’ mindenkori gyakorlattal is merőben ellenkezőnek találták, midőn a’ három nemzetből álló országgyűlésen az előterjesztések, indítványok, vitatkozások, határozatok, — szótal— minden tárgyalások, eleitől fogva — örökké magyarnyelven folytak, — végeztetett, hogy azon, a’ törvény és gyakorlat ellen, ’s így szokatlan módon, deáknyelven béadott írás , oly utasítással adassék vissza említett követ atyánkfiainak, hogy a’ mi kívánságuk leend, terjeszszék azt a’ KK. és RR.’ eleibe magyarnyelven. Mely határozat ellen, Schreiber Simon és Konrád Vilmos, Szeben-széki követ atyánkfiái következő óvásukat kívánták Jegyzőkönyvbe íratni: Óvás: A’ Tekintetes KK. és RR. a’ közelebb’ mait országgyűlésen, az alólírttak által, utasításukból folyó kötelességükből, a Szeben városa’ közönsége’ neviben, latinnyelven béadott sérelmi írást, felolvastatása után, el nem fogadni, visszautasit- ni, és országos tanácskozás alá nem bocsátani határozták, azon nézetből, mintha a’ béadott írás egy indítvány volna, ’s ezt törvény szerint, azon nyelven kellene tenni, melyben az országgyűlés-tanácskozási-rendszer foly, — az-az: magyarnyelvben. A’midőn önmeggyóződésiink, abban lelkiösméretünket megnyugtatja, hogy törvény ellen nem vétettünk, hogy törvényt nem sértettünk, — nemcsak önmagunkat, hanem azon város’ közönségét, melynek képviselői lenni szerencsénk van — érzékenyileg látjuk megterheltetve; azért, kénytelenek vagyunk, az országos határozat ellen, magunk’ igazolása végett óvást tenni, ’s ezt a’ Jegyzőkönyvbe iktattatni kérni, a’ következő okokból: 1.) Az általunk béadott írás, indítványnak teljességgel nem nézettethetik; mert az egész írás, alapja és alkotása, lényege és czélja szerint —egy valóságos sérelem, a’ mely által a’ szebeni közönség, a’ helybeli pénztára’ lett törvén) télén adózás’ terheltetése’ enyhitését kieszközölni törekszik. Indítványnak nem nézettethetik az általunk béadott írás azért sem, mivel egyfelől a’ szebeni közönség nem egy törvényjovallatot indítványozott, nem is kívánt indítványozni; másfelől, egy az országgyűlésben teendő indítvány, az 1791-beli 11-dik t. ez.’ aa.) alatti rendszabásánál fogva, az országoselnök ur ó nagyméltóságának, sor-adás végett, előlegcsen bejelentendő, vagy ha írásban van — béadandó. Ha már az országoselnök ur ő nagyméltósága, a’ béadott sérelem’ külső idomzatát törvényellenesnek tartotta volna, már a’ béadáskor azt visszaadta volna,—de mivel törvényellenes nem volt, ó nagyméltósága azt elfogadni kegyeskedett.
