Erdély Nagyfejedelemség' s hozzá visszakapcsolt Részek három Nemes Nemzeteiből álló Rendeinek Kolozsvár szabad királyi várossában 1841-ik Év November 15-ik napján kezdődött ország gyűlésökről készitett Jegyző-könyv, 1841. november 15. - 1843. február 4. (Kolozsvár 1841)
1841-1842 / 116. ülés
Száztizenhatodik ií l é s. Dec. 9-dikén. Ő13 Tekintetes Karok és Rendek! Az országgyiílési Jegyzőkönyv’ 386-dik száma c.) \1gyázó betűje alatt kötelességivé tétetvén a’ bíráló biztosságnak az, hogy a Máramaros vármegye’ némely helységei’ per alatt volt határainak Rád na’ vidékihez leendő visszakapcsoltatásuk- ról szóló adatokat kikeresvén, vizsgálja meg, és felvilágosító tudósítást tegyen j minek következésiben, az ezen tárgyhoz tartozó levelek’, és tájrajz’ megvizsgálásuk után úgy találta, miként: a’ magyarországi Máramaros megye és erdélyi Radna’ vidéke közt fennforgó határkérdés, az 1435. 1451. 1459. és 1555-dik években készült, ’s Magyarország’ résziről előadott liatárjáró-levele- ken indulván, még 1637-ben Rákoczy György által elláttatott, és a’ kérdés alatti kiterjedésű hely Erdélyhez tartozónak Ítéltetett. — Mely kedvező ítélet, dicső emlékezetű Mária Terézia által is hasonló értelemben vétetvén, minekutána a’ mostani k. leiratban is, a’ kérdéses hely abban a’ kiterjedésben Ítéltetik meg, melyben Erdély’ részéről követeltetett, — a’ bíráló biztosság’ véleménye szerint, azon aggodalom is, mely azon biztosság’ munkálatából eredhetne, mely 1815-ben a’ kir. kormányszék által neveztetett ki, elenyészik egyfelől az által, mivel a’ kérdéses hely, a’ tájrajz szerint éppen abban a’ kiterjedésben nyeretett meg, melyben követeltetett; — másfelől pedig az által, mivel az ezen k. királyi határozat’ végrehajtása körüli ezutáni lépések, a’ mostani k. k. leiratnál fogva, merőben a’ TT. Karokra és Rendekre bízatik, — ’s ehhezképpest, a’ biráló biztosság’ véleménye szerint, nem maradna egyéb hátra, mint — tör- vényezikk mellett — biztosokat nevezni ki, kik a’tájrajz szerinti kérdéses hely’ átvétele körüli teendőket teljesleg lássák el. — Alázatos tisztelettel lévén A’ Tekintetes Ivaroknak és Rendeknek Kolozsvárit, őszelő’ 12-dikén, 1842. alázatos szolgája gr. Rét hl en Pál, s.h főisp. Miután, újból felolvastatván a’ 92-dik ülés’ 301-dik száma’ a.) betűje alatt felolvasva volt e’ tárgybeli k. k. leirat, ’s tanácskozás alá vétetvén, — a’ rendszeres biráló biztosság’ vélekedése’ helybenhagyásával ineghatároztatott, hogy: Egy a’ szokott módoni titkos szózatolással választandó, kilencz számból álló bizottmány neveztessék ki Erdély’ résziről is, mely az e’ tárgybeli adatokat kézihez vévén, — a’ ns Magyarország’ résziről kinevezendővei egyetértve, munkálódását — annak idejében — terjeszsze a’ KK. és RR.’ eleibe; végeztetett továbbá, hogy miután a’ választás megesik, a’ megválasztottak’ nevei iktattassanak törvényczikkbe, és megerősítés végett terjesztessenek ő felsége’ eleibe. 491.) Olvastatik a’ rendszeres biráló biztosságnak sóváradi Bíró Mózes, ’s több részesei által béadott kérelmükre tett következő jelentése: Jegyzőkönyv. 129
