Beszédtár Záratékul az 1841 második országgyülési Jegyzőkönyvhöz, 1841. november 15. - 1843. február 4. (Kolozsvár 1842)
2. kötet - 1841-1842 / 39. ülés
168 Februar 12-én tartott német nyelvnek diplomaticai állását mondta volna ki. — A' s/ász nemzetnek kíván* sága másodszor törvénytelen. A’ szász nemzet ugyanis az 1791. 31. törv. czikk eile, nére korláton túl kívánja nemzetiségét terjeszteni. Az 1791. 31. törvényczikk tisztán mondja: miszerint a’ hazának főkormányszékei, 's egyéb dicasteriuma magyarul Írjanak, felhozván azon kivételeket, mellyeket e’ részben megállít, 's azon kivételek is magát a’ törvényt erősítvén. — A’ szász nemzet tehát akkor, midőn azt követeli, hogy hozzá a’ kormányszék és dicasteriumok német nyelven írjanak, tisztán az 1791. 31. törvényczikk nyilvános rendszabálya ellen cselekszik. 3-or. A’ szász nemzet kívánsága czélszerútlen, és önmagával ellenkezésben van. — Ugyanis a mint a’ különvéleményében ki van fejtve czélja az, hogy a’ magyar nyelvvel párhuzamosan a1 német nyelv is mentül magosabb fokra emeltessék;— hogy a’ német nyelv diplomaticai nyelv legyen, bizonyosan mellőzhetetlen, hogy törvényeink magyar s német nyelven szerkesztessenek. De bőven ki volt fejtve az, hogy a’ törvény csak egy nyelven lehet authenticus. — A’ német szerkezet hát csak egy minden törvényes fontosság nélküli fordítás lévén, nyilvános, hogy a’ szász nemzet követelése a’ nélkül, hogy neki azon gyümölcsök.et teremné, mellyeket az attól vár a‘ más két nemzetet a' legkárosabb helyzetbe hozná A’ méltányosság, és kölcsönös igazság elvével egyezik-e hát, hogy midőn a’ más két nemzet a’ szász nemzetnek nemzetiségét mennyire csak a’ magyar nyelv megalapításával merőben szemben nem áll kímélni kívánja, hogy midőn a’ más két nemzet a’ magyar nyelvnek tanulását a’ szász nemzetnek csak annyira kívánja kötelességévé tenni, mennyire az eddig is kötelességében állott, mennyire ez azt teljesítette, ekkor a’ szász nemzet egy egészen uj nyelvet, olly nyelvet mellynek tanulásával a’ más két nemzet soha köteles nem volt, kíván a’ más két nemzet nyakára nyomni (tetszés, helyes). így tehát miután a’ szász nemzet kívánsága alkotmánytalan, törvénytelen, kivihetetlen és méltánytalan, azt hiszem tek. KK. és RR nincsen egyéb hátra mint azon erős sánezok közé vonulva, mellyeket az önmérséklés vont körül előbbi határozatunk mellett megmaradni. — A’felfejtett elvek előrebocsátása után. a‘ szász nemzet különvéleményére kívánnám azokat, miket alsó-Fehér tisztelt követe,annakegyes pontjára nézve megjegyeztetni javallott, felelni, és küldendő feliratunkat e szerint kiigazítani (bel) es). Mi már a’ szászvárosi érdemes követeknek visszahívását illeti, egy törvényhatóságnak követei feletti hatalmát, olly minden megkötés nélkülinek tartom, hogy itt arra észrevételt tenni,'s bővebben értekezni nem kívánok; teljesen bízván abban, hogy Szászváros érdemes követei, mind a' közvéleményben, mind érzetünkben, azon méltatlanságok ellen mellyeknek kitétettek — méltó kárpótlásokat nyerendik. Mi a’ visszahívó iratnak egyéb pontjait illeti, mellyek t. i. a' Szászváros-szék vélekedését tárgyazzák, kezet fogok alsó-Fehér megye tisztelt követével, miszerint azok teljességgel semmi vitatás tárgyát nem tehetik, minden törvény- hatóság csak tulajdon követei által adhatván véleményt, és senkinek sem törvény- hatóságnak, sem másnak arra, hogy itt írásban szózatoljon, joga nem lévén. Elnök Az előttem szóló két érdemes ur igen helyesen nyilvánító azon óhajtást, hogy e’ tárgyat mentülelébb bevégeztetui kívánják, magam is azt soha szükségesebbnek nem tartottam mint most. Ezen tárgy több napokon keresztül igen kedvetlen vitatásokon ment át, ’s most is nem lehet tagadni, hogy ott áll, a hol akkor volt, ha tehát a’ tek. KK. és Rendeknek a’ dolog érdemére nézve nincsen különböző véleményük az itt felszólalt két urak véleményétől, hagyjuk félbe ezen tanácskozást ’s végezzük be, azért kérem a’ tek. KK-at és Rendeket méltóztassanak szavaikról lemondani. Yéér Farkas (b. szolnoki követ). Kötelességemnek tartottam mindig ok nélkül szót nem szaporítani, kötelességemnek tartottam a' KK és RR. figyelmét nem fárasztani, és ha most arról volna szó, hogy e’ tárgyban mellynek csak
