Beszédtár Záratékul az 1841 második országgyülési Jegyzőkönyvhöz, 1841. november 15. - 1843. február 4. (Kolozsvár 1842)
2. kötet - 1841-1842 / 39. ülés
mm harniinczkilenczedik országos ülés 163 El ti ük. Tudom azt hogy őzen nyilatkozat melly felolvastatott, szorosan ezen különvélcménynyel s a’ magyar n> elv tárgyával kapsolatban nincsen, ’s igy megvallom ha nézetemet követhettem volna, 's nem lettem volna arra felszólítva, azt most a' KK és Rendek eleibe nem is terjesztettem volna, banem miután azt tenni kénytelen voltam Szás/városszék követe Lészay Antal ur (éljen) egy nyilatkozatot adott bé, azt épen úgy vagyok kénytelen felolvastatni, mint a’ másikat (helyes). Ennek következtében felolvastatik Lészay Antal nyilatkozata , melly több Ízben harsány éljen kiáltásokkal félben szakaszfatott.— Elnök. Előttünk állanak most mind a’ három rendbeli iratok, jónak vélném azokat külön választani, ’s először csak magáról á’ különvéleményről szólani. B Kémén V Dénes (a. Fehér megye). Leg először is a’ felől, hogy kell e, szükséges e ezen különvéleménynek köziratra menni ? kívánom megjegyezni, hogy a’ Rendeknek kétségbe hozhatatlan jogok van, köziratra 's előleges tanácskozásra venni mindent, mit arravalónak tartanak a’ nélkül, hogy ez a’ különvéleményt beadóknak rést nyitna super reflexiók tevésére. Ezen különvélemény miatt sok időt veszténk már; a’ tek RR a’ türedelemnek szép példáját adták ezen tárgy egész folt amata alatt; de gondolják meg a’nemes szász követek hogy a’mi sok sok; a’ vegin a’ hosszú tűrésnek is van határa, ’s ne kényszerítsek a' Rendeket idejek vesztegetésére, mellynek mivel nyújtása tőlök nem függ. használása mulasz- hatatlan kötelességök. Ugyan hova megy' ez végre ha megjegyzésekre megjegyzéseket halmoznak, úgy a' Rendek határozási jogát ragadják magokhoz, mert tőlök fog függeni — folytatni, és megakadályoztatni c’ tárgyat, mig akarják. — Nézetem ez : dissentiens opiniót beadni a’ törvény megengedte; ezt megtették, tovább nem mehetnek, ha mindjárt előleges tanácskozás utján kivannak is a’ Rendek tanácskozásaikat folytatni ; a’ mit egyébiránt én mivel az ellenvetések előttünk ismeretesek ez úttal feleslegesnek tartok, s éhez képest bátor leszek a' hallottakhoz szólani. Az hozatik fel ezen különvéleményben miként az által, ha a’ törvények iratnak nemet nyelven is, nem lesz szabad a’ dicasteriumokkal és törvényhatóságokkal németül is correspondeálni, ez által a’ szász nemzet épen azon jogától fosz- tatik meg, mellynek a’ magyar nemzet magát most birtokába kívánja helyhéztetni. D**ez nem áll tek.KK és Rendek, mert a' magyar nemzet semmivel se követel többet, sőt még annyit se most, mennyi joggal régebben élt, midőn nem magyarul vagy deákul — hanem csupán magyarul folytatott a’ szász nemzet is minden levelezést; hanem megfordítva , a’ szász nemzet kiván magának olly jogot tulajdonitni mögt a’ magyar és székely nemzet rövidségével, mellyel régebben nem birt, mi által sérti a’comp. III. 13 czime 6-k czikkelyét, melly ezt tartja: ,,Ezerhatszász hatvan-négy esztendőben szász nation lévő atyánkfiáihoz accedálvárr nagyságod con- sensusa is ó kegyelmek alázatos inslántiájokra, a’ peculium nevezetet sopiáltuk, és tolláltuk volt, mostan is azon nevezetet újabban ő kegyelmek instánfiájokra toliálunk és sopiálunk; úgy mindazonáltal, hogy ő kegyelmek is az eddig való privilégiumok szerint observáltatott szabadságoknál többet azzal magoknak ne vendicál- janakl> — melly ki' ánság azért sem fölvehető, mert két nyelven irt törvény félremagyarázásra adna alkalmat, ’s több féle nyelv divatozása, a’ közigazgatásban akadályt szülne, és igy ezen módon a’közállomány java nem elómozditva hanem eddigi helyzeténél hátrább lenne vetve; mert azon állítás is, hogy a’ mos usitatus aként lett volna a’ levelezésekben, mellyeket a’szász nemzet a’dicasteriumokkal, és magyar s székely törvényhatóságokkal folytatott, hogy rendszerint német vagy deák, s csak kivételként élt volna magyar nyelvvel — nem úgy van, hanem úgy, hogy csak kivételként csúszott el egyszer vagy másszor egy egy német írása visszautasi- tatlanul. — S hogy az 1791-diki 31-dik czikkely nyomán ez másként törvényesen nem is lehetett, azt 1794-ben is az ország rendei kifejezték, melly föliratra hi41 * ■ J
