Beszédtár Záratékul az 1841 második országgyülési Jegyzőkönyvhöz, 1841. november 15. - 1843. február 4. (Kolozsvár 1842)
2. kötet - 1841-1842 / 33. ülés
84 Januar 29-<:n tartott alkotó része Erdélynek létez, megvallom, hogy meg olvasván azon beszédet, semmi sértő de ellenben egészen nagyon szelíd kitételekkel éltnek találtam ; kénytelen vagyok az érdemes követ urat felszólítani, bogy azon és több követ társaim ne talán e’ részben tett és még teendő beszédeinek borzaszto értelmet tulajdonítani ne méltóz- tassott, továbbá 2- or. Nemes Kolos vármegyei tisztelt követ ttr biinös indítvány tétellel vádolván a’ szász nemzet követeit, ezt mindnyájunknak keservesen . és sajnosán értenünk kelletett; bátor vagyok a' tisztelt követ urat, az i79l-ki é\i II articulus. II alatti punctum tartalmára figyelmeztetni (neque vel aliter sentientes verbis lacesseOVégre 3- or. Nemes belső Szolnok tisztelt követ ttrnak azon szavaira, mellekkel a szász nemzet követeit, bureaucratia befolyása következésében, és nem a' szász nép kivánata utján e’ teremben megjelenteknek tekinteni, és ezen állításával, minket mindnyájunkat gyanú alá hozni tetszett, — hivatkozva a’ lefolyt esztendő 3. utolsó hónap magyar újság leveleikre, a' t. KK. és RR. bölcs Ítéletére bízom, hogy a1 követ választási módok közül, mellyik érdemli az elsőséget: a' szász nemzet-e? vagy az, a’ mellyet azon magyar újságlevelek, jelesen Kolos, Felső-Fejér, és Közép - Szolnok tármegyékből közrebocsáttattak, és mely- lyet itt újítani nem czélom. T. KK. és RR. jámbor a’ szász de nem félénk, mert ragaszkodik a’ törvényekhez, s én azon barátomnak ki szeretete jeléül kését szivembe veti, kezet nyújtani nem tudok, s barátságát nem köszönhetem Ezeket előre bocsát vált, térek vissza a’ szőnyegen levő tárgyhoz. Én Örömmel kisérem a’ nemes magyar, és székely nemzetnek született nyelve emelése dolgában kezdett viradását, iparkodását, haladását, és a1 holt latin nyelv elntellőzésével diplomaticus statusra való helybeztetését. De hogy a’ szász nemzet szabadsága, nemzetisége, nyelve szabad gyakorlása, privilégiumai, 's municipalis törvényeihez való engedelmességébe alapul, ezt azt gondolom, előttem szóló követ társaim elannyira feszegették, hogy azt új gyámokokkal támogatni szükség felettinek tartom. Magam is a'latin nyelvet, de csak a‘ correspondentiákból kiirtandónak vélem; ellenben, hogy szabad nemzetem oskolaiban tovább is, és mind addig a’mig a’ tenger kincsei töltött sok classicus authorok, classicai német fordításokkal fognak vigaszfaltatni — eddigi jogával bírni fogand, abban nem kételkedem. Továbbá, azon indító okból, a'melly’ következésében a' nemes magyar nemzet a’ maga született nyelvét, gyakorlásba hozatni kívánja, épen azon okokból magam is, tulajdon meggyőződésem, de küldőim nézete szerint is, mindennemű correspondentiákatj kérelem, vagy panaszleveleket, pereket, és ebest tartozó docu- mentumokat, legyenek azok political, vegy egyházi tartalmúak , hogy szabad nemzetem valamint a' különbféle törvényhatóságokhoz német nyelven intézhesse, úgy minden nevű dicasteriumoknak felterjeszthesse, megkívánom. A’ nemes magyar nemzet a' szász nemzetet, a’ magyar nyelv tanulására intvén, azt gondolom, hogy a’ szász nemzetnek, ugyanazon jussa vágjon kívánni, s méltán óhajtja is, hogy a’ nemes magj ar urak a’ német nyelvet tegyék magokévá, s hogy reményem nem csal, hogy óhajtásom már ma is létez, példája, hogy nem kevesen a’ magyar urak közűi, magok házi köreikben már is németül beszélnek. T. KK. és RR. eltölt bebivatásunk hetedik századja, melly időn keresztül az élet környitlállásos viszonyait, terheit, egymás mellett békességesen kivívtuk, a" nélkül hogy nyelvünk elsősége iránt harezra keltünk volna. Hogy a‘ magyar nyelv az első; hogy az articulosok magyarul irattassanak; hogy csak magjarul irt articulus bírjon eldöntő erővel; tőlünk azt gondolom senki sem hozta kétség ala. Bátor vagyok alázatosan javallani : bőgj' eltemetvén a’ fenérdekelt erte-
