Beszédtár Záratékul az 1841 második országgyülési Jegyzőkönyvhöz, 1841. november 15. - 1843. február 4. (Kolozsvár 1842)

1. kötet - 1841-1842 / 1. ülés

- /

I

I.

ORSZÁGOS ÜLÉS.

November 15. 1841.

ii Tárgy:

Or szóyos Elnök ö nagyin é/f ósága elnöki székét elfoglalja, 's a’ Rkt üdvözli, — a Rendek itélömester Földvári Farkas által felelnek. Fefofvastatik azon királyi udvari rendelet, nielfy mellett a’ királyi hivatalosok névsora leküldetik. — A' törvényhatóságok követei meghízó leveleiket bemutatják. Elnöki jelentés Krasznavármegye Udvarhely 's Abrudbánya városok követválasztására nézve. — Erzsébet város követjeinek országos teremben i ülésük sorozatjára nézve indítvány. — A1 kir. fö kormányszék küldöttség által a' Rendek ülésébe meghivatik. — Csik széknek indítványa a’magyar nyelvre nézve elhalasztatik. — V kir. kormányszék a’ Rendek ülésében megjelen. — E’ részben viszonti üdvözletek. A’ kir. biztos ö nagyméltósága országos küldöttség által az országgyűlés megnyitása végett meyhivatik. Jelentése a’ küldöttségnek.

Országos elnök báró Kemény Ferencz ő nagyméltósága elnöki székét ^^dvözfet!^ elfoglalván a' KK. és RRt. következő beszéddel üdvözlé:

Tekintetes Karok és Rendek:

Felséges fejedelmünk viszont egybehívta hazánk törvényhozó testületét; egybehívta, hogy őseinkről örökségképpen reánk szállott jogainkkal élve, szükségeinkről magunk gondoskodjunk, hazánk jóllétét, felvirágzását magunk mun- kálódjuk.

Ha van okunk áldani atyáink emlékezetét, kik nekünk nem csak egy vérrel szerzett ’s megtartott szép hazát, de egyszersmind azt is hagyták hátra, mi ennek becsét, \s jelentését megadja, egy kilencz századok viharait diadalmason kiállott polgári alkotmányt, melly a1 hazának legjelesebb fijait, kik magokat mély belátással, a1 közjó iránti buzgalommal kitüntették, kik az uralkodó felség, "s honfitársaik bizodalmát bírják, szólítja fel, ’s bizza meg, hogy köztanácskozásokban egyesülve létesítsék mind azt, mit a^ törvények erejének fentartására, a1 hon közjavára "s egyes polgártársainknak boldogítására czélszerünek, és szükségesnek ítélnek, úgy bizony nem kisebb hálával tartozunk Felséges Fejedelmünknek is, kinek atyai kegyelme egy illy fontos, illy dicső pályának sorompóit előttünk újra felnyitotta.

t1 «

r

Es én kétszeresen szerencsésnek vallom magamat, ki ezen nagy czél- ra törekvő, kedves honfitársaim tanácskozásiban nem csak részt vehetek, de kötelességemnél fogva azoknak fonalát magam vezethetem.