Beszédtár Záratékul az 1841 második országgyülési Jegyzőkönyvhöz, 1841. november 15. - 1843. február 4. (Kolozsvár 1842)

1. kötet - 1841-1842 / 4. ülés

\

Novemb. 19-n fart ott negyedik országos ülés. 15

sék miszerint, az országos tárgyaknak úgy mint folynak való kihirdetése ne korláfoltassék. —

Zeyk József (Dohoka vármegye'). Ha jól emlékezem azokra mik tegnap mondattak, és a’ tekintetes KK. és Rendek elfogadni méllóztattak, azok nincsenek ugyan ellenkezésben azzal, mit itt a1 jegyzőkönyvbe olvasunk, hanem még is talán egy kissé bővebb kifejtés van adva a’ dolognak mint a.’ mennyi akkor mondatott, 's helyesnek tartok hogy benfogfaltassék; csak annyi menjen tehát a1 jegyzőkönyvbe: minthogy Alsó FVjérvárrnegyének követe indítványát megtette, mellvet ismételni nem kívánok, ő excellencziája az elnök kívánta a1 Karokat és Rendeket arra bírni9 halasztassék el ezen tárgy iránti tanácskozás addig ru'g látni fogják, hogy a1 jelenleg fennálló hírlapok, a1 divatozd rendszer mellett mennyire kielégítők mennyire nem, és ha a1 tkts KK. és Rendek azokat kielégítőknek lenni nem tartják, tegyék meg a’ későbbi jovaslatot; ez nem foglal magában egyebet, mint a’ tárgynak mostariról való elhalasztását a*.nélkül, hogy kimondatnék: a’ ikts KK. és RR. mégelégszenek azzal, ha csupán az országos határozatok nyomatnak ki, és nem egyszersmind vitatásokat is.

Báró Jó’sika Lajos (Torda vármegyének főispánja). Többet határozónk mint a1 mennyi most napirenden lehet, ismétlem: mi csak az országgyűlési tárgyak nyilvánosságáról szólhatunk, nem átalánoson a’ sajtó szabadságáról. Ez volt fennebbi vélekedésem is, \s ba csakugyan tegnap másként volt elhatározva , most ismét előttünk van a’ tárgy, lehet és szabad ahoz újra hozzá szólani.

Gróf Teleki D ont ok os (jkir. hivatalos). Ezen tárgyat valósággal igenfontosnak tartom. A1 sajtószabadság egy eddig elő még köztünk nem vitatott tárgy olly fontos azonban, mellyet minden alkotmányos nemzetek, alkotmányos miveltségök legfőbb eszközének tartanak. Hogy köztünk sajtószabadság nem létez, de ellenkezőleg annak törvényes szabadsága, valamint a’ nyilvánosság is a’ legnagyobb korlátok alatt nyög, bizonyos, történt ez eddig elé az igazgatásnak egy oldalú téteményei által a’ nélkül, hogy azokat az ország legkevésbé elismerte volna , én tehát e’ szent ügynek a1 sajtószabadság, a1 nyilvánosság ügyének érdekében semmit sem kiváltok, hanem csak annyit , hogy itt per incidens semmi olly elv, semmi olly kifejezés vagy szó se essék, melly ezen tárgyat még roszabb állásba tegye mint eddig volt. Hagyjuk, ha elég erősek nem vagyunk jobbat tenni, e’ mezőt azon nyílt állapotban , hogy arról legalább a’ jőven- dőség szabadon rendelkezhessék, mert ha a’ sajtó szabadság ügyét igy per incidens vesszük fel, azt fejezzük ki, hogy az országRendei itt csak az országos dolgok iránt kivannak nyilvánosságot, és akkor minden egyéb dologra nézve a’ censurát elismerjük, ’s igy ezen szent mezőbe szentségtörő lábokat teszünk, ha azt mondjuk, hogy a’ kormányszék ezen nyilvánosságot a' lehetőségig biztosítani méltóztassék; mert mi egyéb ez annál, mintha felteszem a'partis l-ae9-ns ellenére egy nemes ember elfogatnék, ’s mi azt mondanék „hogy kormányszék te igyekezzél azon nemest a’ lehetőségig szabadságba helyhezni”, holott a’ törvény tiszta szava szerint kell hogy részére teljes szabadságot követeljünk, mi tehát '’zen jegyzőkönyvnek kifejezeteiben egyébbre teljességgel ne igyekezzünk, hanem leginkább csak arra, hogy per incidens e’ tárgyban ollyas mi ne történjék, mi jövendőre nézve a' dolgot elvághatná. — Éppen ez volt yélekedésem tegnap is, mi- d n nem akartam, hogy egy országgyűlési újságnak részleteibe ereszkedjünk; most is ennél híven megmaradván, csak azt kívánom, hogy itt teljességgel semmi olly kifejezés ne történjék, miáltal valamelly részben is censurát ejismerjük.

4*