Erdély Nagy Fejedelemség 1837-ik esztendőben április 17-én N. Szeben szabad királlyi városban hirdetett ország gyülésének jegyző könyve, 1837. április 17. - 1838. március 31. (Nagyszeben 1838)
1837-1838 / 138. ülés
kezeiének elváltozását önként vonja maga után. Ezért midőn az 1791 -li Il-ik czikkely az egyességi osküvel pecsételt öszveköttetés’ nyomán nyilván rendeli: ,,l-o ut Status, et forma regiminis, ab omnibus intacte observetur. 2-o ut una natio aliam in suis juribus, privilegiis, et Approbatis Constitutionibus ............conservet“, nem tehetik a’Rendek, hogy e’ tárgyban is fel ne szóllaljanak, 's a’ legérzékenyebb, és az egész hazát ordeklő köz sérelemnek ne nyilatkoztassák ki, legelőször azon elvet (melyet fájdalommal látnak ő Felségének tavalyi Julius 9-én költ kegyelmes K. Leiratában is, a’ törvényhatósági Tisztek választását érdeklő 18U-béli ü-ik törv. javallatból a’ Szász Nemzetet illetőknek azon okoni kihagyása által, hogy azon Nemzet már szabályozva van, kimondva) mintha a' Szász Nemzet, mint egyike a' képviseleti joggal biró három Nemzeteknek, ősi intézvénnyeitől, melyek alkotmányunkat egy üdősök, ’s abba annyira belé vannak szőve, hogy azok változásának, az egész alkotmány változását kell okvetetlen maga után húznia: nem különben nemzeti jogaitól, ’s szabadságaitól melyeket nem csak dicső emlékezetű Királyaink, ’s Fejedelmeink’ jóváhagyása, hanem több izbeli törvények, azok bánthatatlansága aránti biztosítása, ’s százados vélle éllése is szentelt meg, — Rendeletek, és szabályozótok’ utján megfosztattathatnék. S éppen oly ellenkezőnek találják a’ Rendek a' Comp. II. 1. sz. 4. ez. 24-ik pontja, és az 1791-li 7-ik ez. rendszabásaival, melyek közül az elsőnek nyomán minden haza’ jovára ezélzó megmaradandó dolgoknak Ország’ egyezésével kell elrendeltetni, az utóbbi pedig a’ fennálló törvények helyett, másoknak hozása, vagy azok’ magyarázása, vagy eltörlésébe ereszkedhetést, nyilván csak az Országos Gyűlésre törvényesen öszve gyűlt Karoknak és Rendeknek adja, azon elvet is, mely az előbb tisztelt K. K. Leiratban hasonlólag kimondva lenni látszik, hogy t. i. valamelyik Nemzetnek külön megegyezése jogot adhatna az igazgatásnak a’ köz törvényhozóság által felállított törvényeknek, melyek bár ha valamely nemzet kebli elrendezését illetik is, de a’ haza ősi alkotmánnyának alapjait tészik, eltörlésére, ’s helyekbe más rendszabályoknak állítására , milyeneknek egyébaránt elfogadások annál is inkább törvényhozás’ rendjén kívül, külön utonni kérésök, és béhozatalokoni munkálkodás akár melyik Nemzet’ részéről is, midőn ily cselekvés mód által a’ haza törvényhozósági köz joga (melynekingatagsága alkotmányunk’ formájának változását kimaradhatatlanul hozná magával) veszélyeztetődik; az egyességi esküvel, melyben nem csak az országos, ’s alkotmányunk’ alapjául szolgáló jógok, de egyesek’ kiváltságainak hiv megőrzésére is mindnyájan meg- esküttünk, nyilvánoson ellenkezik; melyekből kiindulva a’ Rendek a’ Szász Nemzetnek szabályozását, ha mindgyárt az a’ Nemzet’ kívánságával egyező lenne is (a mit egyébb aránt az 1811 -béli Szász Követek’ nyilatkozatából következtetni semmiképpen nem lehet, midőn azok magok is az 1801-li szabályozat rendszeréből születve, a’ hasonló eredetű illető tanácsoktól nyert útasitvánnyaik’ nyomán csak azok nem a’ Nemzet’ nézeteit nyilváníthatták) béhozatala Jegyzőkönyv. 149 SZÁZHAR MINTZNYOLTZ ADIK OLÉS. Martius’ 13-án. 593
