Erdély Nagy Fejedelemség 1837-ik esztendőben április 17-én N. Szeben szabad királlyi városban hirdetett ország gyülésének jegyző könyve, 1837. április 17. - 1838. március 31. (Nagyszeben 1838)
1837-1838 / 7. ülés
JO HETEDIK ÜLÉS. Aprilis 27-én. 3' Kormány’ hatalmának akármely tekintetben is nincs határa , annyival is inkább a’ hói a* Kormány egy Constitutionalis Országban a’ Repraesentatiot maga önkénnyé szerént teremtheti magának : ott —merem állítani — ideája sincs a’ Constitutionak , annyival kevésbé lehet ott valami jó aránti bíztositás, — a’ nélkül pedig akármely jó intézetü Hazafi Tagokban sükeretlen minden jóra való törekedés} a’ jelenvaló esetben pedig a’ közlütt Lai- strom szerént TT. RR. ! az egész Repraesentationk mind a’ mellett is , hogy igen roszsz , merőben egybe van gázolva , mert „Ugyanis úgy látom TT. RR. ! hogy ezen Laistromban legelébb is a’ Hir. Gubernium , mint a’ törvényhozó testnek egy nevezetes része, qua Gubernium, úgy létezik } holott még most a’ közönségesen tudva lévő oknál fogva a’ tisztelt Gubernium tagjait csak mint R. Hivatalosakat úgy tisztelem, — ennél fogva egész alázatossággal meg is kívánom, hogy azoknak sorába írattassanak. ,,Látom azt is, hogy a’ Vallások’ proportiojára illő tekintet nem fordittatott} holott törvényeink’'értelmében minden hivatalos pályákban egyformán kellenék osztoznunk, a’ K. Hívatalosi pályát pedig sokkal díszesebbnek, és érdekesebbnek is nézem részemről, mint sok más köz hivatalokat. Látom azt is, hogy a’ közelebbi Ország-Gyűlésére kinevezve volt Regalisták közül sok óly érdemes Hazafiak maradtak ki, a’ kik sokkal több szép tulajdonságokkal bírnak, mint a’ mennyit egy Regalistára nézve a’ törvény kíván. De látom továbbá, hogy olyanok is maradtak ki, a’ kik már Kormányszéki Tanáesosságot, Fő- lspányi díszes hivatalokat viseltek, ’s mégis Regalissokat elveszteték } ebben tehát igen nagy TT. RR.! legalább az én nézetem szerént az ellenkezés, mert a’ kik már a’ Felség’ Hegyelme által ily országos és fényes hivatali pályára méltattak ; azoknak Regalistaságo- kat az Ország’fenállásától fogva álló gyakorlat ellenére többé talán kérdés alá se lehetett volna hozni} — noha öszintesen megválva, a’ Consiliariusságot nézetem szerént az 1791- béli 20-ik art: szem előtt tartva, akár mely feltétel alatt se lesz vala szabad felválalni, — mit avagy csak az is elegedendőleg bizonyít, hogy néhai boldog emlékezetű legkcgyelme- sebb Fejedelmünk a’ mult Ország - Gyülésin maga is tettel elesmérni méltoztatott, hogy az úgy nevezett Cardinale Officiumokra Országos Választás nélkül senkit is kinevezni Jussa ne légyen. ,,De látom TT. RR.! régtére azt is, hogy némely igen tör’sökös Familiák merőben elmellöztettek, — ellenben másokból talán igen sokan is neveztetik ki. ,,TT. RR. ! hogy ezen érdemes Hazafi társainkért felszollaljak, nem csak az 1791-béli 5-ik Art. foglalt Unionis Juramentum szentsége , melyet csak a’ napokban ^alék szerencsés egész készséggel letenni, hanem a’ minden oldalos interessén kivül való felebaráti szeretet, és a’ közönséges társasági törvények is, melyeknek mindenkor hódohaon , szent és elmulhatatlan kötelességemé teszik, — megjegyezvén azt, hogy vajha Nemzetem’ sorsa soha se kívánta volna , hogy Polgár Társaink’ törvényes sérelmek’ orvoslására az Unionis Juramentum ideája fejlődjék ki, mert ezen a’ természetből folyó kötelessége’ kovászszának mindenben, ki jól érez, mindjárt a’ születéssel kelletik kiesirázni. ,,Mind ezekből tehát kiindulva TT. RR.! nékem főbbképpen két rendbéli aggodal- mim vannak } egyik az , hogy ezen súlyos büntetésnek — mert egyébnek nem nevezhetem — okát, kivált némelyekre nézve, még csak nem is képzelhetem, — mivel ha valami nyilvános oka lenne: lehetetlen, hogy az tudtunkra ne esett volna} és így olyan Hazafi Társaink, a’ kik közül mind az imádásig tisztelt Felséges Fejedelmünkhez , mind kedves Hazánkhoz bizonyított érdemeikért valójában inkább valamely jutalmat érdemlettek volna, meghalgatatlan legalább minden tudva lévő hibájokan kivül Regalistai nem hasznos, de díszes Hivatalokat elvesztették. ,,A másik aggodalmam TT. RR. ! az, hogy ezen büntetés’ módja, melynek példáját törvényes könyvünkben soha sem is hallottuk, honnan és mi formán eredhetett? „Tudom ugyan én a’ törvény’ azon szovait, hogy: Regalistae per Principem denominantur, — de igen ezt is : hogy audito Regio Gubernio,'— úgy azt is, hogy a’ D. Tr. I. R. 9. Tit. az 1791-béli 2Ő-ik törvény czikkely,’s más törvényeink is Hazafi Társainkat meghalgatatlanúl büntetni miképpen tilalmazzák} — mind ezeket tehát megfontolva TT. RR.! az az alázatos kérdésem, hogy valyon a’ tisztelt Fő-Kormányszék, mint a' ki e’ részben az Országnak törvényesen meghatalmazott Biztossá, törvényes Kötelessége szerént micsoda felfedezést tett ditsüségesen , és törvényeink értelmében uralkodni kivánó Felséges Fejedelmünknek} mert ha ezen szomorú következes, mely az emli-
