Erdély Nagyfejedelemség 1834-ik esztendőben Május 26-kára Kolozsvár szabad királyi városba hírdetett, Országgyülésének jegyzőkönyve, 1834. május 28. - 1835. február 6. (Kolozsvár 1834)
1834 / 11. ülés
mondástól annyira elszokva, bogy az bötránkozást okozzon. Mit mondhatni egyebet arról, ki magát sereg’ fejévé, valamely ügy’ kéretlen védlőjéve teszi, 's pályájában , miután a’ kivívás’ reménye is elhagyta, minden illendőség’ határit ál thágni nem átallja ? Van az ellenvéleményeknek mindig valami oka, volt az most is ; de valljon mi? a' belső meggyőződés? nem, ennek elég volt téve, midőn vé- leményünket kimondottuk, 's az illendő határokig vitattuk: hogy a’ jövendő lássa? ez sem, mi legszelídebben kifejezve is nagyzás lenne. Meglesz minden a’ napjóban ; de kisebb is ezen tárgy a’ jövendőre néze, mint egy csepp a’ tengernek. Talán a' jelenben fekszik azon sürgető ok, miért Gál Domokos úr, ha elkésve is, neve után kívánja ellenvéleményét kényszeríteni ?! Ezen czéltazonban nem tudjuk; de hogy fél napot, vagy ha most sem szakasztjuk félbe vitatásunkat, két egész napot veszessünk el, annyi okokat jejtsünk ki egy igenis egyes személyért, 's az másnap meggondolkodva mindent elíujon, holott javaslata’ visszavételére tegnap is kéretett, szívesen kéretett, de hiában : ez nem megy; mi nem hordozhatjuk a’ tett’ súlyát, kik abban ártatlanok vagyunk. Azon aggodalmat, hogy ez, ha most kelté nem vágatnék, mind így menne az egész országgyűlésen, oknélkülinek tartom. Mi hasonlót nem fogunk kezdeni, s másnak úgy hiszem nem sok kedve lesz hozzá. Bátran meheliink ezek szerint a’ jegyzőkönyvben tovább, mert ha Gál Domokos urnák lenne is joga ellenvélemény'ének beiratásáról most lemondani; de Udvarhelyszék*, Kükülő- és Torda-vármegvék' követei is megkívánták volt nyilatkozataik beiktatását, 's ezek viszszalépni, szavokkal játzodni nem Szoktak. Gál Domokos: Nem meggondolásból mondottam én most le, a' Szász Károly úr’ méltó kívánságát akartam teljesíteni. Szavamot nem dicsvágy, sem önhaszon’ lesés nem vezérlé; melyet bizonyít az is, hogy az ellenem felhozottakra semmit sem felelek. Wesselényi Miklós: Mert nem lehet. Gál Domokos: Jus ligatumnak nevezi, ha az ellene mondottak mind jegyzőkönyvbe mennek, és személye mellett felhozott mentő okai az unionis juramentum’ ellenére kimaradnának; kívánja azért, hogy minden a’ mi folyt menjen jegyzőkönyvbe. B. Jósika Sámuel: Kezet fog Kükülő-vármegye’ követével abban, miszerint nem parlamentaris rend egy dologhoz egyszerűéi többszer szólani egy személynek, ’s úgy véli, hogy az ellen eddig elé nem is sokszor hibázott. Most azonban Wesselényi Miklósnak némely kifejezéseit, ha nem is egyenesen ellene intézteitek, személyire is magyarázhatóknak tartva, újra is kényrteleu felszólalni és kinyilatkoztatni, hogy különvéleményét semmi különös okból nem kívánta béiktattatni, hanem egyedüli indítója meggyőződése volt; tette azt, mert akarta; ’s mivel most is akarja azoknak bennmaradását, most is megkívánja; az ellene intézett vádat pedig viszsza taszítja. B. Bán f fy Miklós: A’ tárgyat eléggé kimerítve lenni állítja, ’s kívánja a’ jegyzőkönyvet a’ mint van meghagyatni ’s tovább olvastatni, {helyes /) Gál Domokos: ismétli, miszerint, ha mentsége bé nem megy, jusában van megkötve, megakadályozlatva. Szász Károly: A’ Gál Domokos állal felhozott jus ligatum’ leghelyesebb körülírásának azt tartva, miszerint a’ jus ligatum megakadályoztatása élni azzal, mit a’ törvény engedett; ezen értelemben a’ rendeket ártatlannak, ’s egyedül Gál Domokost tartja hibásnak, midőn az ország’ rendéit inegakadályoz- iatm, mintegy jus ligatum alatt tartani akarja, {helyes /) B. Bánffy László: Ezer örömest alája veti magát minden oly jus liga- tumoknak, milyen a' rendek’ tegnapi határozata volt. Wesselényi Miklós: Azon czél — — — Gál Domokos: Czéljáról senkinek sem szabad szólani. {rendre, rendre /) M esselényí Miklós: Azon czél oda megy hogy holnap is hasonlólag menjen a jegyzőkönyv’ olvasása, ki tegnap ’s ma ennyire tudta a’ dolgot vinni, az hihetőleg ezután sem fog hasonló szándékaival felhagyni. A’ jegyzőkönyv’ jó, álljon a^ tegnapi végzés. A’ mi tisztelt barátom b. Jósika Sámuel úr’ meg)esyzeset illeti, nem hiszem hogy lett volna ezen teremben senki is tisztelt barátomon kivül, ki szavaimat arra magyarázta volna, hová azok épen nem voltak intézve; nincs barátomnak magafeltüntetésre, igazolásra szüksége. B. Jósika Sámuel: Tegnapi javaslatát újra is ismétli „miszerint csak annyi menjen jegyzőkönyvbe, hogy Jósika Sámuel ’s Gál Domokos ellenkezőleg vélekedvén véleményüket jegyzőkönyvbe iktattatni kívánták;“ elegendő 80 Tizenegyedik ü lés Julius’ 2-kán.
