Erdély Nagyfejedelemség 1834-ik esztendőben Május 26-kára Kolozsvár szabad királyi városba hírdetett, Országgyülésének jegyzőkönyve, 1834. május 28. - 1835. február 6. (Kolozsvár 1834)
1834 / 2. ülés
Jr i t a t d s o h. Wesselényi Miklós: O excja’ beköszön lő beszédének egy része lökéi letesen a’ megtörténteket adja elő, mi szerint újra ezen elölülői székébe ül. Ennek megelégedést, ’s örömei kell szülni; de második részében olyat látok, mi, bár szép szavakul foglaljon magában, einem ismerhető, általunk cinem fogadható. A’ gróf ő excja mondotta, és mi tudjuk; igen is, mi választottuk, szabadon választottuk ; de a’ gróf a’ Felség’ kegyelmes jóváhagyása’ következésében jelent meg újra és ül itt. Ez tagadhatatlan igazság lévén, azt épen a’ mint van, csak úgy, és egyedül csak úgy lehet kifejezni: t. i. hogy a’ grófot a’ rendek szabadon elválasztottak, s a’ szabadon megválasztottat a’ 1 elseg helvhen hagyta, így ezen választásunkhoz a’ Felség’ jóváhagyása járult; de, mihez járult a’ Felség’ jóváhagyása? a’ szabad választáshoz. Jgy fejezvén ki a’ dolgot választási jósunknak elég van léve. Kifejezvén azt, hogy ezen szabad választásunkhoz járult a’ Felség' jóváhagyása, igazság van mondva; ’s egyszersmind ezzel a’ Felség’ jóváhagyási jósának is elég van téve. De ő excja azt mondta, hogy ő Felsége’ jóváhagyása a’ mi óhajtásunkhoz járult. Ezen kifejezést én sem magában mint kifejezést megállhatónak; sem az igazsággal megegyezőnek ; sem pedig jósainknak megfelelőnek nem látom. Nem megállhaló ezen kifejezés magában; mert midőn választásról, a’ mi tettet foglal magában, van szó; és szó van a’ választásra következett jóváhagyásról, a mi hasonlatosan telt: akkor, és azután óhaj' lásról - minek a’leltet kell megelőzni - logice szó nem lehet; a’ választás szüleménye lévén az óhajtásnak. Ha tehát ezen két dolog közül valamelyiknek a’Felség eleget leit s valamit helyben hagy, nem az óhajtást, hanem azt, mi abból született, ’s igy a’ választást hagyja helyben; mert hogy a’ választásból szülessék az óhajtás, az képtelenség. De nem áll ezen kifejezés azért is; mert nem felel meg annak, 's nem hangzik egybe azzal, a’ mi történt. Mi óhajtottuk hogy gr. Nemes Ad ám viselje az elnökséget; de mikor óhajtottuk ezt? Készint ezen városba megérkezésünk után mindjárt; vagy pedig magunkkal hoztuk ezen óhajtást, ’s addig tartottuk keblünkben zárva, mig azt a* választás állal lelté változtattuk ált; de midőn már ált változtattuk, megszűnt óhajtás lenni. Ha mi ezen óhajtásunkat csak rebesgetjük, vagy csak keblünkben tápláljuk, de gr. Nemes Adámol meg nem választjuk, és ö Felsége ekkor tenné jóváhagyását; ezen jóváhagyása állal bizonnyal óhajtásunknak felelne meg; de midőn már nem az óhajtás, hanem annak következése a’ lelt, t. i. a’ választás lelez, csak ennek felelhet meg a’ Felség is, nem pedig óhajtásnak, a’ mi már nem létez. Hogy gr. Nemes Adá innak megjelenése előtti kikiáltása valóságos lett, ’s hogy ezen kikiáltás állal eszközölt választás szabad nemzethez ille» telt volt, bizonyos; mert midőn a’ gróf azon kikiáltás közben jelent meg és olyat nyilatkoztatott ki, mi kétségbe hozhatta választásunkat, tisztán kifejeztük, hogy oly szin- és tekintetben ö excját el nem fogadjuk, hanem mint választottat, és csak mint választottat» Es igy nem a’ kifejezés szerint óhajtás, vagy óhajtásnak kinyilatkoztatása volt az a’ mi történt, hanem választási lelt; lett mi a’ szabadnak és erősnek osztály része, ’s nem óhajtás mi a’ gyengének utolsói segéde. De káros ezen kifejezés nekünk jövendőre nézve. Itt van egy nemzeti jus, mit soha kétségbe hozni nem lehet, t. i. a’ választás; említésije van ezen kifejezéssel hozva más jus, l. i. a’ Fejedelem’ jusa, mellyel választásunkat jóvá hagyja, melyet szinte kétségbe hozni nem lehet. Ezen két jus törvényeink szerint egy más mellett áll; és csak akkor, mikor egy más mellett, nem mikor egymást tiporva állanak, állhatnak fenn. Valamint kötelességünk az, hogy Fejedelmünk’ ju- sát fenn tartsuk, és ne keskeny ítsük; szinloly kötelessége Fejedelmünknek a’ mi jusainkat is fenn tartani : mert a’ mi jósainkba sarkalva állhat meg a’ Fejedelem’ jusa; és csak ezt tisztán tartva állhat fenn alkotmányunk. Mi éltünk tettlegesen választási jósunkkal; a’ Fejedelem is élt tettlegesen hely ben hagyó jósával, ezt kétségbe hozni nem lehet: már, ha a’ Felségnek jusa és tette kivan fejezve, megkell kívánnunk, hogy a’ mi jusunk es leltünk is kilegyen fejezve; de ez teljességgel nincsen kitéve, sőt ezen igen ügyes simasággal egybe szerkezeit szavakon aJ figyelem is könnyen keresztül sikámolhatik. Azt lehet gondolni, hogy valóban itt a’ mi választásunk van megmondva , ’s jövendőre is biztosítva. Koránt sem! Mit teltünk? mi történt? És mi mondalik, hogy' lettünk, 's történt legyen ! Ali azt leltük, hogy nemzeti jusunkkal élve szabadon választottunk, s igy választási jusunkkal éltünk. Mi történt? Férfiason maradván ezen jusunk mellett az elnöki szék üresen maradott addig, mig jobban értesített tejedelMásodik ülés Junius* 19-kéii. i3
