Erdély Nagyfejedelemség 1834-ik esztendőben Május 26-kára Kolozsvár szabad királyi városba hírdetett, Országgyülésének jegyzőkönyve, 1834. május 28. - 1835. február 6. (Kolozsvár 1834)
1834 / 40. ülés
Negyvenedik ől és. Nov. 7-én. 77 zal , hogy azon hamis hír most van megczáfolva. Nem gondolom azért, hogy szabad legyen azt nekünk elhallgatni. Hosszason nem ereszkedem ezen polgári bűnbe, mely mindig létez, midőn készakarva félre akarják a’köztudást vezetni, midőn a’valóság clfacsar tátik, ’s valóságos alakjából kivetkeztetve mútattatik a’ közönség’ szemei előtt 5 nem ereszkedem abba is bé,és nem vizsgálom, hogy ujságlevelünkbo miket engednek bclé- ígtatni, miket nem. De ha nem tétethetik abba az, mit igazság szerető ’s annak bóduló szerkeztetője akar, és ha reá parancsolnak, hogy mit tegyen belé, annak igen károsok következései. Ezen káros következés fog az által gyengítetni, ha köz tudatra jú- tand emlék 's igazolás okáért jegyzőkönyvünkbe ígtatandó helyben nem hagyásunk, miszerint azon akkor elhíresztett tudósítást az igazsággal meg nem egyezőnek kinyilatkoztatjuk 's egyszersmind olyatén az igazsággal meg nem egyező hírek’ terjesztését hibáztatjuk. Ennyi erről javaslatom. Ha ezen tudósítást tovább tekintem, megvallom, általá- nyosan örömet bennem nem okoz, de igen is van abban vigasztaló, sőt van meglepő is. Örömmel látom abból T. RR., hogy bár minő ijesztő kinézéseh mútatkoztak itt a’ küldöttség’ elmenetele előtt, bár mennyire igyekezték mindenkinek reményeit elfonnyasztam, bár minő fekete jövendőt látszott a’királyi biztos’ felelete felfedezni} mégis mindezek’ daczára győzött az örök igazság, győzött ügyünk’ helyessége, győzött igazságos fejedelmünk’ igazságszeretete, kegyessége. Ezeknek következésében, igenis, nem csak hogy felment és mehetett Bécsíg és Brünníg a’ küldöttség, a’ mit pedig ugyan jóslottak ’s ugyan igyekeztek ki is ezközölni, még csak passust sem akarván nekik adni, de ő Felsége elébe is jutott, 'a ünnepélyesen lépett törvényes jó fejedelme elébej sőt felelt is ő Felsége annak, által is vette maga kezével a’ bényújtott felírásokat, ’s ígérte azokra teendő feleletét. Mindezek nyilván mútatjáli, hogy ügyünk koránsem volt oly rósz állásban, 's a’ jö- • vendő koránsem oly fekete, milyenné azt mázolni akarták. És azt is nyilván mutatják, hogy felséges fejedelmünk’ jobban teendő értesítéséhez sem most, sem soha süker nélkül folyamodni nem fogunk. Biztos reményt ád nekem ez, hogy valamint jobban ér- tesítetvéu a’ dologról, úgy tisztábban látván helyezetünket és ügyünk’ igazságát , mind azon kilátásokat változtatta, mik mútatkoztak, mind azon nyilatkozásoktól, miket ő Felsége részint leírásban tett, részint királyi biztosa által tétetett, ’s melyek oly el- határozottak voltak, még is elállott. Mert ugyan is ki mondotta volt, hogy rólunk már tudni som akar míg a’ választásokat mind meg nem tesszük j ’s ímhol még is elfogadta követeinket, ’s felelt nckiok, felelt nekünk. Világosan ki volt a’ mostani előtti leírásban fejezve, hogy ő Felségo sem maga, sem királyi biztosa által nem fog velünk tractálni, közösködni} ’s ímhol még is ennek ellenére egy hosszú írást, feleletet küld királyi biztosa által minekünk. Nagy ezen lépés, mellyel oly elhatározott kinyilatkoztatásától eláll, ’s tettel czáfolja meg ’s vonja vissza előbbi határozatát. Ez biztos reményt nyújt nekem, hogy törvényes kívánásainknak többi részeire is, még jóbban felvilágosítva , ő Felsége bizonnyal hajolni fog. Ila oly szerencsések nem voltunk, hogy felküldött követségünk’ egyik cselekvendöje, egyik tárgya: t. i. az esküforma iránt is igazságunkat, és az ügynek valódi állását ö Felsége általláthatta volna, fennmarad azon reményűid«, hogy ha még csüggedés nélkül zörgetni fogunk ö Felségénél, mint bizodalommal teljes gyermekek attyoknál, meg íog igazságos ügyünk előtt ajtaja nyílni, ’s ő Felsége c’ részben is által fogja látni igazságunkat. De hosszúra kellene nyúlni ezen útnak, mellyen czélt érni lehessen} most pedig az út, ha bizonyos, ha kedves volna is, némely tekintetből, ha igen hosszúra nyúlik, veszedelmessé válhat} mert nem csak hogy minekünk munkálódni kötelességünk, de minden munkálódásunk egyedül csak úgy lehet sikeres, Jegyzőkönyv. 20
