Erdély Nagyfejedelemség 1834-ik esztendőben Május 26-kára Kolozsvár szabad királyi városba hírdetett Országgyülésének irománykönyve, 1834. május 28. - 1835. február 6. (Kolozsvár 1834)
Jegyzőkönyv - 1834 / 61. ülés
282 Hat VAN EGYEDIK Ülés. Jan. 22-én. tik be, ezen előttök ismeretlen földön bolyongani, ’s oly tárgyak iránt kell szavazniok, miről képzetük is bajosan lehet. Igaz, hogy midőn az uralkodásnak nincs szózatolásra szüksége, nem bánja ha azon felemelt hely üresen áll is, ’s szétbocsátja hedvencz hivatalosait; de úgy akar velők bánni, mint egy gazda bizonyos czclra szánt állatjaival: midőn nincs különös szüksége azokra, fűre bocsátja; de midőn a’ szántás’ideje közcl- get, viszont jászolra teszi, járomba fogja, hogy míveljék, szántsák számára azon földet, melybe konkolyt fog vetni, ’3 mely ártalmas gyomot fog nevelni. De nemcsak azt nczem hogy kik tétettek regalisláknah, nemcsak hogy azokkal miként hivánt az uralkodás bánni; hanem azt, mi sokkal nevezetesebb: t. i. hogy mennyi regalistát neveztek ki? Nyilván kimondom, a’ regalisták’ mostani számmal lett liinevezésök ellene van törvényeinknek , ellene a’ helyesség’ és igazság’ törvényének, ’s ellene polgári szabad létclünknek. Csak az állhat fenn, minek van alapja; úgy polgári alkotmány is csak az létezhet maradandólag, melynek van ily alapja, támasza: ezeket garantiáknak, kezességeknek nevezzük. Túl vagyunk itt, remélem, azon előítéleten, miszerint a’ magyar alkotmányt egy mohosodott irománynak nevezik, melynek megtartása a’ kormány’ jó akaratjától függ. Bizonyossá teszi azt a’ tapasztalás, hogy míg valami csak papirosán van, nincs annak eleven hatása; hogy pedig polgári alkotmányunk meleg életmunkásságát bizonyítja, kételkedhet-e abban, ki törvényhatóságink’ ’s országgyűlésünk’ létezését, és nemzeti éltünk’ fejlődő életmíveit tekinti? És hogy alkotmányunk csak a’ kormány’ jó akaratjából létez, ezen állításnak oktalanságát bébizonyítja bármi firtó tekintet is a’múltra; mert valóban, ha az uralkodás’ jó akaratjától függött volna, úgy annak már pora sem létezne. Igen is tettlegesen létez polgári alkotmányunk, ’s bír erős garantiákkal, biztosításokkal; és ezek közül legfőbb az országgyűlés és a’ törvényhatóságok; de a’ törvény- hatóságokban sokkal biztosabb kezesség van, mint az országgyűlésben: ha amazok egész erejökben léteznek, múlhatlanul lesznek mindig, még pedig lelkes országgyűlések; törvényhatóságok nélkül pedig országgyűlés vagy soha sem lenne, vagy az uralkodás gyermekjátékként kényére használná. A’ törvényhatóságok’ létezése azon titka polgári alkotmányunk' fennállásának, mely azt mind eddig csuda módra fenntartotta. Ez ád polgári alkotmányunknak sok mások felett elsőséget; ád annak becset és erőt. Ez tartotta azt meg oly ellenséges körülmények mellett is, melyek köztt más polgári alkotmányokat a’ mienknél sokkal kifejlettebb ’s erősebb nemzetiség sem tudott volna az enyészettől megmenteni. A’ mi polgári alkotmányunk nemcsak parancsolókból ’s vakan en- gedelmeskedökböl áll; hanem áll a’ törvényt őrző, azt fontolva végrehajtó ’s polgári munkás életet folytató erkölcsi testületekből, és ezen külön létező ’s az egészbe önállásukat fenntartva beleolvadó erkölcsi testületek: a’ törvényhatóságok. Ezen rendszer tartotta fenn, mondom, minden veszedelmek köztt polgári alkotmányunkat oly sok századok óta; ez mívelte azt, hogy csak az utolsó századot is felvéve, ámbár minden országgyűléstől újabb meg újabb csapások jöttek polgári alkotmányunkra, ’s azok csaknem vetekedtek egymással a’ szolgaságban ’s nemzeti jogok’ gyengítésében, mégis mind ezen veszélyeken keresztül menve, mind ezen próbákat kiállva, mint férfi, mint ifiui erőt magában érző férfi lépett fel most nemzetünk ezen kivívott országgyűlésre. A’ törvényhatóságokban létező garantiától jöhet és jő egyedül a’ másik garan- tiánah t. i. az országgyűlésnek rcndíthetlcnsége; azoknak szelleme létez ebben, 's csak
