Erdély Nagyfejedelemség 1834-ik esztendőben Május 26-kára Kolozsvár szabad királyi városba hírdetett Országgyülésének irománykönyve, 1834. május 28. - 1835. február 6. (Kolozsvár 1834)
Jegyzőkönyv - 1834 / 40. ülés
I > „rum in statutis anno eodem necessariis tyronibus promptitudinera, „complacentor intelleximus, ita contestatam hanc in promovendo albissimo nostro servitio eorundem statuum et ordinum fidelitatem „gratia nostra c ae s ar e o - r e g i a et principali complectimur.“ Ha ekkor kegyes szóval méltóztatott hozzánk szólani az igazgatás, midőn szükség.volt a’ hazának áldozatot tenni; épen úgy várhatjuk mi azt, mert mi épen oly hazafiui búzgósággal szólunk most, mint eleink zörgették a’ fegyvert, mikor arra volt szükség. De még egyebet is látok én ezen lázasztás iránti fenyegetésben} mert azon vád, hogy mi a’ köznép közé híreket terjesztettünk, oly formát foglal magában, „mintha az igazgatásnak valami szüksége volna arra, hagy az, a’mit mi ország’ nevében végzünk, — az ország — a’ mi küldőink által, ne tudassék}“ 's erre más jel is mútatkozott, (mi későbbre legfontosabb beszédünk’ tárgya leend) mert azon organum, mely által az ország tudhatta azt, mi az ő nevében végeztetett, önkény által elnyomatott, naplónk’ nyomtatása betiltatott. De ezen első királyi leirásban „fenyegettettek is az ország’ rendéi}“ mert abban tisztán ki van írva, hogy ha nem fogunk úgy tenni, mint az igazgatásnak tetszik, majd fog az igazgatás módot találni, hogy minket rendbe szedjen. Bizonyosan, T. KK. és RR. mindnyájan, kiknek itt képviselői hivatalt kell viselnünk, semminemű erőltetést tanács- kozásinkban meg nem szenvedhetünk, nem engedi azt meg hazafiui kötelességünk, nem a’ törvény’ (olvassa a’ törvényt) Comp. II. t. sz. 8-ik pontja: „Hogy a’ tanácsi és minden egyéb rendeknek mind országos gyűlésekben, mind azon kívül „is libera voxot enged ő nagysága, sem fenyegetőzésekkel, sem Ígéretekkel, „sem adományokkal, sem valakikkel külön való beszélgetéssel, vagy mások által való „intimatioval, sem semmi egyéb utakon módokon azt nem impediálja, és senkire a’ szabados voxért indignatioját nem veti} mindenféle panaszkodásoknak és igazságoknak „előszámlálására szabadságot enged.“ Fenyegető módon hangzanak azon leírásnak általam említett szavai, ’s ezen leirás után, csudálatosán terjed el egy oly hír, mely eddig füleinket nem csendítette} — kimondom T. RR., mert egyfelől abban, ha kimondom, semmi kényességet nem látok} másfelől pedig azt tartom, hogy az éjjeljáró kísértettől leginkább irtózik az ember} és egy incognita quantitású veszedelem nagyobb aggodalmat szül, mint a’bizonyos rósz: nem kevesebbről van tehát szó, mint arról,'—’s terjedez már apón hír — hogy „alkotmányos létünk el vétetik, és ausnah ms regirung állítatik fel.“ Nincsen senkinek is oka csudálkozni} mert, midőn történt hazánkban nem régiben az, hogy ide királyi biztos küldetett fegyveres erővel, és oly utasítással, (melyet mindnyájan olvastunk) hogy akármikép kivívja azt, mit a’ kormány parancsol} midőn történt , hogy hazafivér omlott a’ kolozsvári piaczon, és annak cselekvői mai napig is meg nem büntettettek, sőt részeseiknek egyike tisztségében felebb emeltetett} ha ilyenek történnek, nincsen min csudálkozni} ily történetek ltöztt pedig mindennap vagyunk. Egy királyi biztos van most is közinkbe küldve, ki rendel, mint egy fejedelem, sőt úgyis, mint egy fejedelemnek sem szabad: utasításom’ következésében, vannak kezemben oly adatok, melyek szerint a’ királyi herczeg oly dolgokba elegyedett, melyeket fejedelemnek sem szabad tenni. Ausnahms regirungnak híre, s e’ körülmények mellette, helyezetünk’ szomorú jeleinek látszanak} de a’ törvényben, ’s a jó fejedelem’ személyes szelídségében való bizodalom nem engedi hinni azt, hogy efféle valaha történhessen. A’ törvényeket említem: a’ Comp. II. 1. sz. 22*ik pontja ezt tattjai j,Hogy soha ő nagysága az országnak semmi rendéit reversalis adásra, é$ ,,liénytélén szolgaságra ne kényszerítse, sőt emlékezetbe se hozaa, 21* Negyvenedik tí l £ s. Nov. 7-én. 83
