Az erdélyi három nemes nemzetekből álló tekintetes rendeknek 1790-dik esztendőben Karátson havának 12-dik napjára szabad királyi városba Kolosvárra hirdettetett, és több következett napokon tartatott közönséges gyüléseikben lett végzéseknek és foglaltosságoknak jegyző könyve, 1790. december 12. - 1791. augusztus 9. (Kolozsvár 1791)
1790-1791 / 2. ülés
(30 nátskózásra hellyet ada. A’ bé-iktatott Méltóságos Sratuum Praefi* ^ens Ur Ö Excellentziája pedig maga Székit el-.oglalván, ékes, és Hazafiéi indulatokkal tellyes Békédével a’ Scacufokat így jzollittá-meg: Habaró és a' Vesélynek zűrzavarjában kettséges ki menetellel hánykoaó édes Hazánk, midiin öfi Törvényeinek lankadásával, az UjittáJ'ok árjai között vefiedelmezo állapottyával kiijzk'ödnék, meg veregetett Szabadságának tsohhalasán keferegne, a' fiabados Uralkodáfnak terhe alatt nyögne, látná Jajátjával való élesében-is magát meg-fiorittatni, süt még fiületett Anya nyelvének-is tort kéfiittetni, érczné az esktivéjtknek ßentségével meg-erößttetttt Fcgadájoknak sü- keretlenségét, sűrít változáfait, meg-lett Egyezéjeinek, régi fiojos köt éjeinek foglaló lántz fiemeit. erötelenedni, sőt enyéfin\\ tap aßt alttá, hogy keferves iicye orvoslásához a' Törvény úttyán fe juthatna, 's a' közönséges Par.afiiak e' ße. rént e I-ke Ile ne nyomulni, 's már maga Boldogságáról mtg-hült reménysége tjak a' jónak óhajtását hagyta válna hátra , az Ißcni végbetctleniil bölts és irgalmas végézéj ebnek tulaj donit hattyúk , hogy az Urban eT nyugodott Fejedelmünk már aval örököfitette vállunk foha el-nem felejthető ditsö/séges Emlékezetét, hogy éfre vévén Nemzetünkre törekedő Tanaţfokon épiiltt Rendeléfeit, azokat atyaiképpen vififia vonta, 's rendelt Törvényeinek tartája fieréut, örökösön uralkodó Királyi Házunkból vérfierént való ólly költs és igaz Követőt a’ Biroda- lomra, ki Gazdagságát az alatta való Népeinek ßivekben kerefi. Ezt, az az: Sziveinket mutafsuk mi bé tehát ö Felségének hív áldozatul> 's annak tökélletes és fegyhetetlen fingárlásait követve. érdemefittsük magunkat kegyelmére. A' Kegyelem keresés nem ál fondor ál-ortzás hizelkedésben, mellynek ellenségei a' nagy elmék, mindenkor inkább meg-egyezik a' töké/letefég törvényével a' durva Igazság; noha elő adásával sérthet, mint a' meftcrségefen fiin- zett cfalfaság\ nem az halgatásban, 's a* jarkalatos dolgoknak titkolt teki ntétből való néma mellőzésében, mert ez ólly ártalmas és gyakortább ártalmasabb, mint a' böv beßéd, 's a' nyelvnek kérkedő, de hellyte/en buzgósággal fitogtatott bujasága ; nem az ingadozásban, 's a' leg-kijsebb fiél fuvásra kéfi hajtásban, mert ez álhatatlanságnak jele, 's ez az ellenkező tfekély erőnek is önként meghajol ; hanem áll Feje de Imiinkhez vonfió igaz bivségünkben, Uralkodónkban hellybeztetett erős bizodalmunkban , Törvényes engedelmejséfünkben, édes Hazánkhoz el-válafitbatatlanul kaptsólt fieretetünkben, ’s a' meg haborodás nélküli való egyefsegben. Az Hív ség őr-álló védelme a' fenyegető rofinaky a' Bizoda- lom illő bátorságot fiül, az Engedelmefiség jobb az Áldozatnál, a' Szeretet érzékenyt , az Egyefség eröfit. Ezek azok, mellyek a' Király tekintete előtt tet- tzetefsé tehetik az alatta való népet, 's a' Kormányt a' közönséges 'Jóra bóldo' git batty âk ! Erre törekednünk fiükséges tehát ezen régen óhajtott, gyakton sür getett-, 's maid türhetetlenséggel vártt alkalmato)sággal ; 's a' Királynak a' Tekintetes Rendekkel meg oßlott Hatalmát e' difies Gyülekezetünkben igyekeztük Jovunkra, gyengült ügyünknek orvoslására úgy fórdtttani, hegy Törvényeinkben meg-rögzött reménységünket Fejedelmiünkben való bizodaltnunk» kinek Igafság fieretete, k»?iyörü/etefisége , hív Népeivel atyáskodó induluttya nem tjak tett igé~ rétéiről esméretes > hanem fok nagy tfeleke deteiv el példáján bizonyofodott, neve Ilye :
