Az erdélyi három nemes nemzetekből álló tekintetes rendeknek 1790-dik esztendőben Karátson havának 12-dik napjára szabad királyi városba Kolosvárra hirdettetett, és több következett napokon tartatott közönséges gyüléseikben lett végzéseknek és foglaltosságoknak jegyző könyve, 1790. december 12. - 1791. augusztus 9. (Kolozsvár 1791)

1790-1791 / 1. ülés

*

yk (Hen hathatós Oltalmat. Nem mélto-é tehát hozzája leg nagyobb fere- tettel vi[éltetnünk ?

Tekintetes Nemes Stat ufók, és Rendek! Mindenkor égett f'ivern édes Hazámnak feret étivel, és el-annyira ég mofl-is, hogy ha a fükség úgy hoz.

X (28)( X

ná, kéf volnék érette Áldozat lenni ; mekkorának kell tehát azon

oromvek lenni, mikor látom, hogy az Egek egy olly Fejedelemmel vigaf falták meg édes Hazánkat, kinek kg főbb tzélja az , hogy azt bildogittsa .

Boldogul áfánknak fundamentumául tette Nemes Hazánknak Törvényes egyben Gyűlését-, azon Gyűlését tudni-illik, mellyet minnyájan óhajtottunk, de nem minnyájan reménlettiink. Mennyivel nem tartozunk tehát ezért-is Kegyes Fejedelmünknek ? Hogy immár ezt a* boldog fcmpillant hfl el-értük, látom kinek kinek tekintetéből ki tettzó örömét. Engedjék meg nékem a Tekintetes Statufok és Rendek, hogy igaz fivbéli örömekhez, én-is igaz Hazafiul örömömet hozzá kaptsoljam. Edyütt törekedtünk, együtt-is örvendjünk •

En ugyan eddig fern vontam ki váll aim at édes Hazám gyámok fásának terhe alól, ezután-is míg a’ Lélek bennem lé fen, élni és halni Hazám ha fiúiért és boldogulásáért kéf vagyok. És tál ám ez : ánt való bizodalma hajtotta eddig-is méltatlan Szeméiigemhez a’ Tekintetes Státusokat és Rendeket ; melly hozzám mind moft mind más gyakor ízben mutatott fives

Tekinteteket a’ Tekintetes Nemes Statufoknak és Rendeknek midőn háláadó f ivzl véfem, al fáj egyedül énnékem, hogy háláadó f ivemet, úgy a’

mint akarnám, ki-nem fejezhetem. Azomban méltoztafsanak az aránt minnyájan bizony of ók lenni, hogy olly igaz Hive kívánok lenni a Felséges Udvarnak, hogy fiba meg ne fitnnyem igaz fia lenni édes Hazámnak.

Ugyan-is nem égéffen hellyes ez o’ vélekedés: E’ jó Hazafi, tehác nem lehet Udvari; mint e’ fim ellenben'. Ez Udvari, tehác nem jó Hazafi. Sőt éppen Udvarinak kell lenni, ha ki akarja tudni, mint lekes- fen Hazájához való feretetét okofon meg bizonyítani. Az Udvariság, es Hazafiusá q, kiváltképpen egy jó és Törvény utyán járó Fejedelem alatt,

nem ellensegi egymásnak;

az ennek ulofitója, ez amannak kedvelietöje; mind a kettő pedig azon drága arany Lántznak meg-betsülhetetlen müvefse, melly a’ Király Szivét az Hazáéval el ufóikat at lanul egybe kaptsolja.

Meg lévén tehát már ezen o’ napon Nemes Hazánk Gyűlésének örvendetes kezdete, mindenek felett azon iparkodjunk ezentúl, hogy egyes értelemmel és akarattal bírjunk . Léggyünk példájára, sót tsudájára-is a1 kills'1 Nemzeteknek , hogy külömb külömb Nemzetekből és Valláfokból alvan Gyülekezetünk, mindazáltal olly Fgyefség virágzott közöttünk, mintha minnyájan egy Nemzetből és Vallásból állottunk volna.

Azután ólly híven ragafkodjunk Törvényeinkhez, hogy hordózzuk fem i ■' I * i * • * I

műnk előtt a! környül-álláfikat-is. Jobb egy ideig, ha egyébként nem lehet, jó kötés és meghatározás alatt kis tsonkuláfi valamiben fenvedni, mint- ■ Jem vakmerőségünk által derekas Dolgainkban orv a fölhatatlan jeleket ejteni,

Vijeltefsünk Felséges Fejedelmünkhez mint örökös Urunkhoz mélly Tiftelet-