A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VII. ÜLÉS. szövetség mellett. Ajánlom a kölségvetés elfogadását. (Elénk helyeslés és taps.) Teleki Sándor gr. jegyző: Károlyi Mihály gróf ! Károlyi Mihály gr.: Igen t. országos bizottság ! Mielőtt belefognék beszédembe, arra kérem az igen t. országos bizottságot, bogy amennyiben nem alkalmatlan, beszédemet későbbre halaszt- hassam. Amennyiben nem méltóztatik ezt megengedni, kénytelen leszek két-három órát igénybe venni beszédem elmondására. Elnök : Én azt hiszem, hogy van még elég idő rendelkezésre, hogy az igen t. bizottsági tag ur elmondhassa beszédét. (Helyeslés.) Arra kérem tehát, legyen szives beszédét most elmondani. Károlyi Mihály gr.: T. országos bizottság! A ministerelnök urnák épen most elhangzott szavai kényszerítenek engem arra, hogy én is behatóbban foglalkozzam a hármasszövetség kérdésével és különösen azon hangulattal, mely a hármasszövetség ellen létezik Magyarországon. Ezenkívül úgy az előadó ur, mint a túloldalról felszólalt t. szónokok igyekeztek ezt a hangulatot lekicsinyelni, azonban én ezzel szemben olyan, nemcsak személyi, de tárgyi momentumokat is fel tudok hozni, amelyekkel indokolni tudom, hogy ez a hangulat nemcsak hogy megvan, hanem, hogyha a viszonyok nem fognak megváltozni, meg is fog erősödni. Utalok itt először is a sajtóra, amelynek igen tekintélyes része nagyon is éles kritikát gyakorol a hármasszövetség s annak ma folytatott politikája felett, különösen abban a kérdésben, hogy mi milyen viszonyban állunk a hármasszövetséggel. De utalok itt oly férfiak kritikájára is, és ez talán a legfontosabb, akik elvben a hármasszövetség hívei, és mégis komoly aggodalmukat fejezték ki a mostani politikával és a monarchiának a hármasszövetségben elfoglalt állásával szemben. Utalok itt Apponyi Albert gróf és Andrássy Gyula gróf t. bizottsági tag urakra, akik szintén kritikát gyakoroltak e politikának mai jelentkezése fölött. Már a múlt delegatio ülésein kifejtettem, hogy nem vagyok és sohasem is leszek feltétlen hive bármely szövetségnek, mert én csak feltételesen tudok egy szövetségnek liive lenni. Csak úgy és csak addig tudok egy szövetséget helyeselni, ha és ameddig abban a szövetségben megtalálom azokat a calculusokat, azokat az előnyöket, amelyek Magyarországra nézve szükségesek. Xem akarok itt most visszamenni a hármasszövetség eredetére, hiszen ez most nem is fontos. Fontos az, hogy a most lefolyt krisis- ben akkor, amidőn igenis tüzpróbáját kellett hogy kiállja a hármasszövetség, megtaláltuk-e a mi számításunkat, (Úgy van!) megtaláltuk-e azokat a garantiákat, amelyek mellett abban az esetben, ha a hármasszövetség politikája tovább is mai vonatkozásaiban érvénvesü 1, M agyar ország úgy erkölcsileg, mint anyagilag megerősödhet-e ? Nagyon jól tudom, mélyen tisztelt országos bizottság, hogy a hármasszövetség barátai erre a kérdésre igennel felelnek. Azt mondják ők, hogy igenis a tüzpróbát kiállotta a hármasszövetség. Ezen argumentumuk megerősítésére két dolgot hoznak fel. Azt mondják, hogy a háborút kikerültük és másodszor, hogy a hármaszövet- ség egyes államai között a barátság nem lazult meg. Bár figyelemmel hallgattam a lefolyt üléseken a hármasszövetség mellett felhozott argumentumokat, merem állítani, hogy a hármasszövetség legfanatikusabb hívei sem tudnak e szövetség mellett többet felhozni, mint ezeket a negativ tényeket, hogy háborúba nem keveredtünk és hogy nem vesztünk össze ezen concret alkalommal sem a németekkel, sem az olaszokkal Előre is bocsánatot kell kérnem, ha ismétlésekbe fogok bocsátkozni,* és ha bármily röviden is magam is rá fogok mutatni azokra a politikai phasisokra, amelyek a lefolyt krisisnek határköveit képezik, azonban ezt szükséges tennem, mert különben egész tételemet nem tudom logikusan felépíteni. Az első kérdés az, hogy a monarchia a lefolyt krisis alkalmával tulajdonképen megőrizte-e és öregbitette-e a prestige-ét, a második pedig az, hogy a hármasszövetség és a mi szövetséges társaink hozzájárultak-e a monarchia prestige-ének öregbítéséhez. A prestige kérdését azért hozom fel, mert hiszen ezt a kérdést nem én hoztam a szőnyegre, hanem a mélyen tisztelt külügyminister ur volt az, aki, valahányszor támadásban részesült és valahányszor azt vetették a szemére, hogy ingadozó a politikája, mindig azt mondotta, hogy ő igenis prestige politikáját folytatja, és minden lépése a prestige megőrzése szempontjából történt. Hiszen tudom, hogy más szempontok is vezérelték és nem akarom azt mondani, hogy csak ez vezette, de egészen helyes, hogy a prestige-re is súlyt fektetett, mert hiszen ez egy állam politikai situatiójának igen fontos tényezője. Ha azonban épen a prestige kérdésének szempontjából vizsgáljuk a lefolyt eseményeket, azt tapasztaljuk, hogy épen e téren szenvedtük a legsúlyosabb vereségeket. Egész röviden sorra fogom venni az elmúlt eseményeket. A külügyminister urnák első olyan ténykedése, amelyben prestigeünk nem óvatott meg kellőképen, az volt, midőn ő a balkán háború kitürése előtt a conversatio eszméjét felvetette, amelynek czélja igen helyesen az volt, hogy békét teremtsen. Alig, hogy ezen convesatio eszméjét lansirozta, még jóformán össze sem jöhettek a nagyhatalmak, hogy ezt a conversatiót, ezt az eszmecserét folytassák, máris az ágyuk dörgésébe fulladt bele a conversatiós szándék és az ágyuzaj között ugrott szét az egész con- versaló társaság. • A háború kitörésekor a külügyminister ur a többi nagyhatalmakkal együtt felállította a Í89
