A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VII. ÜLÉS. 183 kielégítése egyenes arányban áll a gazdasági fejlődéssel. Mentői erősebbek vagyunk gazdaságilag, annál jobban felel meg a helyzet a nagyhatalmi érdeknek is. Másodsorban azért, mert, ha egyszer a magyar közvélemény abban a helyzetben találná magát, hogy egy reánézve közgazdaságilag káros berendezkedést rákényszeritenek a nagyhatalmi érdekekre való hivatkozással, ez sokkal nagyobb kárt okoz annak az érzületbeli összhangnak, az érdekegység azon tudatának, amelyre a nagyhatalmi állásnak és a monarchia actióképességének mindenekelőtt szüksége van, mint amilyen nagy lehetne bárminő oly előny, amely az együttes gazdasági berendezkedésből előállhat. En tehát ez ellen az előítélet ellen egyenesen a nagyhatalmi érdekek szempontjából is tiltakozom. Ebben teljes egyetértésben vagyok Apponyi Albert gróf t. bizottsági tag úrral. A gazdasági berendezkedés kérdését kizárólag gazdasági érdekek alapján kell annak idején eldöntenünk ; fentartom magamnak akkorra, hogy, közgazdasági érvek rendjén, behatóan foglalkozzam az igen tisztelt bizottsági tag urnák azzal az igen érdekes theoriájával, hogy átmenetileg szüksége van a magyar iparnak Ausztriával szemben vámvédelemre, hogy előálljon a monarchia két állama gazdasági fejlődésének az a homogenitása, amely nézete szerint az együttes köz- gazdasági politikának mellőzhetetlen előfeltétele. Ezúttal nem kívánok ebbe a nagyon érdekes kérdésbe belemélyedni, de meg kell annyit jegyeznem, hogy a heterogenitás és homogenitás az életben a világért sem áll úgy, a világért sem választható úgy széjjel, mint a doctrinában; másfelől meg kell jegyeznem, hogy igen nagy kérdés, hogy két olyan gazdasági területnek egyositése nem képez-e sokkal nagyobb közös érdeket, amelynél bizonyos különbség áll fenn, amely kiegészíti egymást, amelynél az egyik ipara és a másik mezőgazdasága kölcsönösen egymás fogyasztására van utalva, mint aminő előnyökkel homogen gazdasági területek egyesithetők. Az, amit az igen tisztelt bizottsági tag ur említ, hogy minálunk pl. minden külföldi szerződést megelőzően meg kell egyezni benn egymás között, az eltérő érdekekre nézve, mutatis mutandis meg van minden egységes államban is; hiszen minden egységes államban is az egész kereskedelempolitika kérdésében és minden fontosabb kereskedelmi szerződés megkötésénél az agrárius érdek előbb benn az illető állam területén megkiizdi a maga csatáját az ipari érdekkel és mind a kettő együtt a fogyasztók érdekével. (Úgy van! balfelöl.) Es csak ezen különböző érdekek kompro- missuma gyanánt jelentkezik az az álláspont, amelyet a szerződési viszonyba lépő külföldi állammal szemben el kell foglalni. (Úgy van! jobbfelöl.) De tovább megyek. Noha ma Magyarországon nagyobb a relativ fontossága a mezőgazdaságnak, Ausztriában pedig az iparnak, végzetes hibának tartom azt állítani, hogy a mezőgazdasági érdek magyar érdek, az ipari érdek pedig osztrák érdek. (Úgy van! bal felöl.) Végtelen sok gesztenyét kapartunk ki a tüzből az osztrák agrárius érdekek számára azért, mert ezt az egészen hibás álláspontot eddig nem is elfoglaltuk, debele- tereltettük magunkat. Nem áll. Ausztriának is igen mélyreható agrárius érdekei vannak. Az, ami agrárius érdekből szükséges a monarchia kereskedelmi politikája szempontjából, Ausztriában is nagyon széles, nagy néprétegeknek létfeltétele és a legnagyobb hiba, ha mi hagyjuk, hogy mindazt, ami agrárius érdekek szempontjából történik, úgy állítsák oda, mint magyar érdeket, amelyet az osztrák érdekkel szemben kell érvényesíteni. (Helyeslés hal felöl.) Megfordítva is áll a dolog. Magyarországnak is vannak érdekei az ipar terén. Az sem áll, hogy minden, ami az ipar érdekében történik, osztrák érdek, amelyért Magyarország hoz áldozatokat. Különösen nem áll ez a kereskedelmi expansi vitás szempontjából. Abban a tekintetben egyáltalán nem lehetek az igen tisztelt bizottsági tag úrral egy nézeten, hogy mindazt, ami a monarchia külkereskedelmi helyzetének, posi- tiójának, külföldi gazdasági vonatkozásainak fejlesztése terén történik, úgy tüntessük fel, mint a magyar érdekek rovására Ausztria érdekében hozott áldozatot. Nem tartom ezt a felfogást helyesnek először azért sem, mert, amint az imént mondám, Magyarországnak is vannak ma már igen fontos ipari érdekei, de nem tartom helyesnek azért sem, mert a legszükkeblübb magyar szempontból is én mindazt, ami az osztrák iparnak külkiviteli esélyeit előmozdítja, előnynek tartom Magyarországra nézve ; előnynek kettős vonatkozásban. először azért, mert mentül jobb helyzetbe jut Ausztriának ipara és kereskedelme, annál nagyobb fogyasztóerőt képvisel a magyar nyerstermények szempontjából. Hiszen, hogy másról ne beszéljek, az a pangás, ami most például állati terményeink értékesítésében mutatkozik, egyenesen összefügg azzal az általános gazdasági pangással, amely Magyarországnak is, de Ausztriának is fogyasztóképességét támadta meg. Mindaz tehát, ami e fogyasztóképességet növeli, határozott érdeke Magyarországnak. De tovább megyek. A magyar ipar szempontjából, a magyar ipar fejlesztése szempontjából nagy hordereje van annak, hogy a monarchia kiviteli esélyei javíttassanak ; mert mentül jobb kiviteli conjuncturái vannak valamely iparágnak, annál kevésbbé fog az illető iparág osztrák részének versenye a magyar j területen érvényesülni, annál inkább kap tehát j rést és teret a magyar ipar is, hogy abban az I iparáéban érvényesülhessen. Én tehát a magam részéről azt a törekvést, j hogy igyekezzünk a monarchia számára uj debouché-kat szerezni, hogy igyekezzünk a • monarchia ipari, kereskedelmi és pénzügyi
