A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
■ Nem volna-e s síik séges, hogy ott osztály és születés különbsége nélkül egyesegyedül a tehetség érvényesüljön ? Nem akarok olyan messze menni, mint Hegedűs Lóránt t. barátom, aki általam már egyszer fölemlített beszédében minket szegény arisztokratákat, múlt minden komoly munkára képteleneket akart feltüntetni. Azonban állítom, hogy egyik hivatásban sem annyira, mint a külügyi szolgálatban egyedül a tehetségnek van helye. Még egy kérdést óhajtok felhozni. Feltűnt nekem, t. országos bizottság, hogy legutóbb az osztrák delegatio egy része a t. külügyminister ur rendelkezési alapja ellen szavazott. Szükségesnek tartom erre vonatkozó nézeteimet is kifejteni. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a modern államok diplomatiai munkája és védekezése egészen uj alapokat teremtett, uj szükségletek állottak elő, úgy hogy a búrén ukratismussal egyedül boldogulni nem lehet. A külföld diplomatáinak milliók állanak rendelkezésére. A magam részéről szükségesnek tartanám, hogy a külügyminister ur mondja ki nyíltan és őszintén, hogy a jelen időkben a külpolitika intézésére nagy összegek szükségesek, hogy pénz nélkül dolgozni nem lehet s akkor ezen összegeket nálunk is meg fogja találni. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy ezen összegeknek idejekorán és ügyesen való felhasználásával mil- Tíárdokat takaríthatunk meg más téren. Midőn ezt a kérdést osztrák delegátusokkal megbeszéltem, azt mondották nekem, hogy ők azért szavaztak ezen alap ellen, mert úgy is tudják, hogy az nem a propaganda czéljaira, nem sajtóactiókra fordittatik, hanem arra, hogy egyes protectiós személyeket a diplomái iában külön járulékkal ellássák. Távol áll tőlem ezt elhinni, azonban ez ismét classicus példája annak a homályos állapotnak, amely a külügyminister ur systemája szerint náluilk uralkodik. Bevégzem beszédemet. A magam részéről azért nem viseltetem bizalommal a t. külügyminister ur iránt, mert nélkülözöm politikájában azon czéltudatos irányt, azon kifejezett, határozott mozzanatokat, amelyekkel egyedül volna képes a monarchia boldogulását elősegíteni. (Helyeslés jobbjelől.) Teieki Sándor gr jegyző: Mailáth József gróf! Mailáth József gr.: T. országos bizottság! A magam részéről kellőleg méltányolni tudom a hármasszövetség súlyát, különösen a Németországgal való benső politikai barátságunkat, melynek értékét úgy a külügyminister ur az osztrák delegatióban tartott érdekes beszédében kifejtette, mint pedig gr. Andrássy Gyula a múlt és a jelen delegatióban oly helyesen és meggyőzően megállapította, úgy hogy e felett kár egy szót is vesztegetni. Ámde éppen most, amidőn Németország kormánya nyílt színen hívja fel a vele szerződéses viszonyban lévő államokat és igy elsősorban bennünket arra, hogy a vele fennálló kereskedelmi szerződést fel ne mondjuk, hanem felmondás nélkül hosszabbítsuk meg a legközeVII. lebbi szerződési ciklusra, akkor lehetetlen, hogy habár röviden is ne érintsem a t. országos bizottság szives engedelmével Németországgal fennálló gazdasági viszonyainkat. (Halljuk! Halljuk!) Ha nem is állok azoknak az álláspontján, akik őszinte politikai barátságot csak gazdasági barátság kapcsolatában tudnak elképzelni, amely uj theoriá- nak már a német politikusok és közgazdák között is sok hive van, — amely tételnek igazságát nem ismerhetem el, amit a többek közt Szerbiára vonatkozólag volt szerencsém az albizottságban érinteni, hogy t. i. jobb lesz Szerbiával a politika kikapcsolásával a közgazdasági kérdéseket megoldani, — annyit mindenesetre el kell várnunk politikai barátainktól, hogy kereskedelmi forgalmunkat ne kezeljék hátrányosabban, mit más államokét, mint a politikai ellenfeleikét. Ezt a tételt alkalmazva Németországgal fennálló gazdasági viszonyunkra, sajnálattal kell ismételten megállapítanom, hogy Ausztria-Magyar- ország már a kereskedelmi szerződés megkötése pillanatában hátrányosabb bánásmódban részesült, mint Oroszország, amennyiben Oroszország még egyszer akkora sertéscontingenst kapott s megkapta az 1'30 márkás takarmányárpa vámot, amelylyel szemben a mi árpánk 4 márka vámot kénytelen viselni. Igaz, hogy a mi árpakivitelünk jóformán kizárólag sörárpa, mig Oroszország túlnyomó részben takarmányárpát visz ki. Azt is elismerem, hogy a német vámeljárás elrendeli a takarmányárpának denaturálását, hogy az maláta gyártására ne legyen felhasználható. Ez a rendelkezés azonban teljesen illusorius. mert az Oroszországból Németországba betóduló 30—35 millió métermázsa árpát a határon denaturálni teljes lehetetlenség s igy egész bizonyos, hogy Oroszországból 130 márkás vám mellett nemcsak takarmányárpa, de sörárpa is bejön. Ha ez nem volna igy, akkor a mi sörárpa- kivitelünk nem csökkent volna a réginek egy- harmadára, sőt, ha malátakivitelünket is beleszámítjuk, régi sörárpa- és malátakivitelünk egynegyedére. Sérelmesnek tartom reánk nézve a német beviteli jegyek intézményét is, melyek segélyével a benne rejlő kiviteli prémiummal a német gabonakereskedelem és malomipar képes arra. hogy a mi vámokkal védett piaczainkat gabonával és liszttel felkereshesse, ami egy fordított állapot, mert arra még sem lehetünk elkészülve a szerződés kötésekor, hogy egy oly nagy gabonabevitelre szoruló állam ellen, mint aminő Németország, védekezzünk. A legsérelmesebb azonban Németországgal fennálló gazdasági viszonyunkban az a bánásmód, amelyben kivitelünknek a német határon része van, a vámhatóságok, az állategészségügyi közegek és a vasúti alkalmazottak részéről, akik mindegyike külön-külön egv vámhatárt képez, amelyet az árunak, illetőleg az exporteurnek külön-külön kell leküzdenie. Hihetetlen az a találékonyság, amelyet ÜLÉS. 107
