A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
i 64 VII. ÜLÉS. teni már Valona semlegesítése is nagy hátrány a monarchiára nézve. Hiszen a szabad Adria az az egyetlen ut, amelyen valahogy még megközelíthetjük a világpiaczot, ennek következtében az Otrantói tengerszoros kérdése reánk nézve csak akkor nyerhetne kielégítő elintézést és csak akkor volnánk Olaszországgal egyenlő előnyös helyzetben, ha az Otrantói tengerszoros másik oldala a mi birtokunkban volna. Erre Vonatkozólag már felszólaltam három év előtt. Az olasz-török háború alatt ugyanis voltam bátor felemlíteni ennek a kérdésnek égető voltát ; bátor voltam felemlíteni, mennyire szükséges, hogy épen egy olyan pillanatban, amidőn olasz szomszédunk, akivel különben természetesen teljes egyetértésben vagyunk, rá van utalva arra, hogv mi a hátát védjük, rá van utalva teljes külpolitikai támogatásunkra, egy olyan pillanatban rendezzük vele azokat a kérdéseket, amelyek a jövőre vonatkozólag oly óriási nagvfontosságuak. Hiszen az albán kérdés kulcsa is Rómában fekszik abban az irányban, hogy ha mi szövetségesünkkel meg tudnánk egyezni a befolyások érvényesítésére vonatkozólag, ha el tudnók ismertetni balkán érdekeink elsőbbségét, akkor egy hadosztálynak leküldése Albániába rendet teremtene, ha ugyan mi Albániát államilag támogatni akarjuk. De épen az őszinteség ezen hiányának, mely a monarchia és Olaszország közt éveken keresztül tapasztalható volt, következményeit látjuk ma ebben a helyzetben, hol tényleg Olaszországban minden egyes lépés összeütközést eredményezhet a monarchia és Olaszország közt. Én a t. közös külügyminister urnák az abbá- ziai entrevue-re és az olasz politikára vonatkozó fejtegetéseit igaz örömmel és megelégedéssel vettem tudomásul és erre vonatkozólag igen örülök, hogy sikerült neki az olasz kormánynyal oly viszonyba jutni, mely jövőben a súrlódásokat lehetetlenné teszi. Azonban kérem a t. külügyminister urat, hogy ne felejtse el a monarchiának főbenjáró érdekét a tekintetben, hogy ellenértéket nyerjünk azon támogatásért, melyet Olaszország földközi-tengeTÍ politikájának nyújtani fogunk. Azt hiszem, hogy az olasz közvélemény ma már tisztában van azzal a nagy előnynyel, mely Olaszországra nézve az osztrák-magyar flotta támogatásából ered. Azon ellenérték, melyet mi Olaszországtól elvárhatunk, tisztán Olaszországnak a Balkán iránti desinteressement-jében kereshető. Ha Olaszország a Balkánra vonatkozó des- interissement-jét bármilyen formában nem is nyilvánítja ki, de nekünk ott szabad kezet enged, akkor mi megtaláljuk az óriási flotta-befektetésnek ellenértékét. T. országos bizottság ! Á térek a monarchiának Európa többi államaihoz való viszonyára. Szerintem itt egy érdekes kérdéssel állunk szemben. Miért kellett ugyanis Európa többi államaival szemben egyes-egyedül a monarchiának viselni a hármasszövetség ódiumát, habár valóban egy lépést sem tettünk, mely a többi hatalmaknak, akár Fran- cziaországnak, akár Angliának érdekét, akár Európában, akár másutt tángálta volna ? Ami Francziaországot illeti, azt hiszem, felesleges kijelentenem, hogy Francziaország és a monarchia közt érdekellentét egyáltalában el sem képzelhető, hisz talán a casus foederis és a világháború bonyodalmaitól eltekintve, nem is képzelhető olyan állapot, mely a monarchiát Francziaországgal ellentétbe hozná, mig ellenben Francziaországnak főbenjáró érdeke, hogy mint continentalis hatalom Németország mellett Ausztria és Magyarország is hatalmas és erős legyen. Csupán ellenségeinknek sikerült ezen főbenjáró igazságot a legutóbbi időkben elhomályosítani ; de hogy ez sikerült, ezt is a külpolitika mulasztásának teherlapjára kell írnom. Nem mulaszthatom el ugyanis ezen alkalommal rámutatni azon teljesen elhibázott sajtópolitikára, melyet külügyi vezetőségünk inaugurait, ha ugyan sajtópolitikáról egyáltalán szó lehet. Hogy a közelmúltban gazdasági viszonyainkban oly mérhetetlen károkat szenvedtünk, egyedül annak köszönjük, hogy Oroszország franczia- országi nagykövetének, Izvolskinak sikerült a párisi sajtó utján valóban hermetice elzárni a pénzpiaczot a monarchia szükségleteivel szemben. Kérdem, nüt tettünk mi ezen tervszerű és czél- tudatos üldözéssel szemben ? Hiszen Francziaország képviseleteinek utjai a feudal Faubourg I Saint Germain-ba vezetnek, és kérdem, hogy ezek ! után csodálhatjuk-e, hogy ezen par excellence [ democrata országban, melynek politikáját egyes- egyedül a nagy tömegek irányítják, ilyen viszonyok mellett nem tudunk simpatiára szert tenni, illetve nem tudtuk ott a simpatiát irántunk fen- tartani. A Franeziaországhoz való jó viszonyra ! és a franczia pénzpiaczra nem csupán saját gazdasági fejlődésünkhöz van szükségünk, hanem főleg azért, hogy a franczia tőke a mi közvetité- sünkkel jusson el a Balkánra. Hisz a közös külügyminister ur által hirdetett külpolitika főleg gazdasági támogatásban keresi a módját annak, hogy a Balkánon barátokra szert tegyünk. Albániát megalapitotta, de fontos gazdasági érdekeink vannak Törökországban, Görögországban, Bulgáriában stb. Kérdem, mikép akarunk eleget tenni ezen balkáni pénzszükségletnek, mikcr saját hitelszükségleteink kielégítésére sem vagyunk képesek pénzt találni ? Épen ezért újból szükségesnek látom hangoztatni francziaországi összeköttetéseink ápolását és olyan helyzetnek megteremtését, mely legalább a közgazdasági viszonyt Francziaország és a monarchia közt helyreállitja. T. országos bizottság ! Nagy-Britanniával való viszonyunk az utóbbi időben igen örvendetesen megváltozott és örömmel vettem tudomásul a t. külügyminister urnák erre vonatkozó kijelentéseit. Csak azon őszinte reményemnek akarok még kifejezést adni, hogy a kölcsönös flotta-látogatásoknak meglesznek a hasznos következményei. Szerintem egyáltalában a monarchiának Nagy-Britan-
