A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
Vi. ülés. 147 A különbség a/ volt, hogy, mig azelőtt ennek az érdekközösségnek a szálai összefutottak a szerb vagy bolgár kormányzat kezében, a török hódoltság után a közös érdeknek a szálai összefutottak az archimandritáknak és a legmagasabb fokon a patriarcháknak a kezében. Természetes, hogy ilyen viszonyok közt a törökök épen azáltal, hogy a patriarchatusnak ezt az administrativ jogát is biztositották, tulajdonképen fegyvert adtak a görög keleti felekezetű balkán népek kezébe, amelyekkel később a törököket támadják meg, mert mihelyt bármely irányban nyiltan megvan a nagyobb közös érdek iránti érzék, legyen az felekezeti, vagy köz- igazgatási, ennek az összekapcsolása a politikai érdekközösséggel már nem nehéz. Hogyan áll a dolog Albániával? Az albánok ősrégi idő óta ugyanott voltak, ahol ma vannak. A történetből csak azt tudjuk, hogy minden időben elsőrendű katonák voltak, de arról soha nem hallottunk semmit, hogy az albánok egy nagyobb társadalmi vagy politikai egységet képeztek volna. Mikor az egyházi szakadás bekövetkezett, mikor a római és a keleti egyház egymástól különváltak, ez a nép közelebb lé^én Rómához és Bizancz részéről nehezebben lévén hozzáférhető, nem tudott annyira hozzásimulni a bizanczi felfogáshoz, hanem hozzásimult a rómaihoz és bennmaradt a római egyház kebelében. Ennek is nagy politikai következménye volt. Az albán népet, amely már aristokratikus szervezeténél fogva a demokratikus szervezettel biró szerbektől és bolgároktól el volt választva, azonkívül földrajzilag is hozzáférhetetlen hegyek által volt különítve, ez a vallási szakadás még inkább elszigetelte a többi balkán népektől. Igaz, hogy akkor az albánoknak is meg volt ugyanaz a közös köteléke, amely a szerbeket és bolgárokat képes volt együtt tartani ; mert hiszen ők épugy katholikusok voltak, mint a többi görög keletiek. Csakhogy a görög keleti papok, amint mondám, administrativ jogokkal bírtak és ezáltal is jobban fűzhették magukhoz a népet, holott a katholikus papok ilyen jogokkal nem bírtak. Azonkívül az albán községek szórványosan vannak elhelyezve a hegység között, úgy, hogy a nép különböző rétegei közti érintkezés sem lehetett olyan sűrű, mint Szerbiában és Bulgáriában. Mikor a törökök bejöttek, — amint az imént mondtam, — a szerbek és a bolgárok meghódításával egyidejűleg biztosítékokat adtak neki és ezek bizonyos tekintetben — már felekezeti tekintetben — privilegisalt nép voltak. Másképen jártak el az albánokkal. Ezeknek felismerték kitűnő hadászati tulajdonait, bevehetetlen természetes várait, ennélfogva Albániát tulajdonképen soha meg nem hódították, hanem már a hódítók bejövetele idejében az albánokkal compromissumos viszonyba léptek. Ezen viszony kialakult oly módon, hogy az albánokat aristokratikus szervezetükben még jobban megerősítették, amennyiben privilégiumokat adtak nekik, mint pl az adómentességet, a fegyverviselés jogát, a hadi kötelezettség alóli felmentést, amely jogok mind alkalmasak arra, hogy a feudalismust még jobban megerősitsék, de amelyek homlokegyenest ellentétben állanak az általános és közös érdek iránti érzék fejlesztésével. Az albán nép nagyon tehetséges, nagyon kulturképes nép, de nagy hiba volna erről a népről feltételezni, hogy képes volna évszázadokon át fennállott szervezetéről letenni. Ezért a legnagyobb hibának és Albániára nézve a legnagyobb veszedelemnek tartanám, ha netalán oly tanácsokat akarnánk adni, hogy Albániát európai mintára szervezzék. Albániában a törzsélet annyira ki van fejlesztve, hogy, ha ez az ország általában boldogulni tud, mentői tovább tartandó fenn a törzsszervezetben. Mindenekelőtt a törzsek egymáshoz közelebb hozandók és akkor azután lehet megkísérelni nagy tömegeknek, az albán nép egész zömének egyesítését. Nemcsak az aristocratikus szervezet tette eddig lehetetlenné, az egységes, a közös érdek iránti érzés kifejlődését, hanem a törökök bejövetelével még egy körülmény merült fel, amely az albán népet még jobban megosztotta. A muzulmán vallás tudnillik, amely minden egyébnek mondható, csak épen democratikusnak nem, az albánok közt is elterjedt. Ennek a következménye az lett, hogy a katholikus elem Albániában annyira meggyöngült, hogy a görög és a szerb határszéleket lakó katholikus albán törzsek egy része áttért a szerb és a görög keleti egyház kebelébe és részben nyelvileg is el- hellenizáltatott és elszerbült. Áttérek most az albán állam létesítésére. Nem hiszem, hogy a dolgok úgy történtek volna, amint ma feltűnnek, sőt meg vagyok győződve, hogy nem úgy történtek, t. i., bogy a t. kül- ügyminister ur Albániát nem azért létesítette, hogy a szerbeknek az Adriáig való terjeszkedését megakadályozza. De ba a történteket tekintjük, ha áttanulmányozzuk a vöröskönyvet, nagyon könnyen az a benyomás nyerhető, mintha a t. kiilügyminister ur Albániát csak ezért létesítette volna ; mert tény, hogy e két kérdést egymással mindig kapcsolatba hozta. így például a, gondolom, 60. számú irat, amely a német kormánynyal a monarchiának e kérdésben legvitálisabb érdekeit közli, odaállítja az első helyre az életképes Albánia létesítését és mindjárt a második helyre azt, hogy semmi esetre sem engedhető meg a szerbeknek az Adriáig való terjeszkedése. De a dolog egészen megfordítva áll. A szerbek nem terjeszkedhetnek az Adriáig, mert Albániát létesíteni kellett ; és Albániát azért kellett létesíteni, mert a Balkánon a török birodalom összeomlása után szükség volt egy oly tényezőre, amely a megváltozott hatalmi viszonyok kiegyenlítésére alkal19*