A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
132 VI. ÜLÉS. gyorsan elintéződött az ügy és mindenesetre sokkal kevesebb odium háramlóit reánk, mintha ekkor is azt az utat követtük volna, amelyet Montenegro esetében, mint hogyha a szerbek hónapokon keresztül berendezkedtek volna, pénzbeli áldozatokat hoztak volna, azt hitték volna, hogy ott fognak maradni, mi pedig csak azután szántuk volna rá magunkat arra a döntő fellépésre, amely őket a visszavonulásra birta volna. Úgy, hogy azt kell mondanom : valóban olcsóbb is lett volna, kevesebb ódiummal is járt volna, tekintélyünket is jobban megszilárdította volna, ha ezekben a kérdésekben gyorsabban, önállóbban jártunk voTna el. De nem akaróm most a t. országos bizottságot tovább untatni a múltra vonatkozó kritikával, hanem áttérek a jelenre, az exposera és kezdem először a többi nagvhatalommal való viszonyunk bonczolgatásával. (Halljuk !) Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy rendíthetetlen hűséggel ragaszkodom a hármasszövetséghez, amint ezt hosszasabban kifejtettem a múlt delegatio alkalmával. Azóta bizonyos kritika tárgyává tétetett a hármasszövetség, először is abból a szempontból, hogy az nagyon drága. A tegnapi napon a t. külügyminister ur igen helyesen rámutatott arra, hogy a fegyverkezés nem a hármasszövetség következménye, hanem annak a politikai helyzetnek, mely a hármasszövetséget szükségessé teszi. Anélkül, hogy betekintésem lett volna a hármasszövetség actáiba, bátran mondhatom, hogy a hármas szövetség egyik félre nézve sem szab meg fegyverkezési kötelezettséget. Azt hiszem, hogy természetszerűleg mindenik fél a maga tudása, meggyőződése, képessége és eszközei szerint rendezi be véderejét, anélkül, hogy beavatkozási jogot adna ebben szövetséges társának, úgy, hogy az, amit mi áldozunk, semmi körülmények között sem annak a szerződésnek következménye, amelyet szövetségeseinkkel kötöttünk, hanem következménye a saját szabad akaratunknak és belátásunknak. De szükségessé sem teszi a hármasszövetség a nagyobb fegyverkezést. Ellenkezőleg. Meggyőződésem, hogy ha nem volnánk a hármasszövetségben, még tetemesen nagyobb áldozatokat kellene hoznunk, ami egészen világos, ha meggondoljuk, hogy a monarchia leghosszabb, leg- complicáltabb formájú és a legnehezebben védhető határ épen a német-osztrák határ s ha meggondoljuk, hogy kétségtelenül a legnagyobb katonai offensiv erő, amely most van és amely bármikor Európában volt, a német katonai erő, úgy hogy ha ezzel szemben kell védekeznünk, ha a német katonai erő az eventualis ellenség : legalább is olyan fegyverkezésre van szükség, mint amilyen ma, sajnos, elkerülhetetlen. A másik kritika, amelyet hallani lehet, hogy a hármasszövetség, különösen német szövetségesünk nem eléggé támogatott minket és hogy az a bizonyos eredménytelenség, melynek érzete kétségtelenül megvan a közvéleményben, annak tudható be, hogy nem részesültünk megfelelő támogatásban. Ezt én absolute nem látom, sót mondhatom, hogy az aktákból ennek az ellenkezőjét észlelem. Igaz, előfordult az az eset, hogy mi és Németország nem foglaltunk el bizonyos kérdésben teljesen azonos álláspontot, de ott a casus belli nem volt kihegyezve, azok a különbségek nem gyengítették actióképességünket és azt hiszem, egy per- czig sem volt egész Európában senki aziránt kétségben, hogy a casus belli esetében a német hűség, mely példaszerű volt a múltban mindig, a nehéz elhatározások perczében helyt fog állani és nem hagyja cserben a monarchiát. Ha tehát egy vagy más kérdésben eredményt nem értünk el, ezt nem lehet annak tulajdonítani, hogy nem nyertük azt a támogatást, amelyre igényt tarthattunk volna ; az ok az volt, hogy mi magunk nem voltunk elég erélyesek és engedtünk olyankor, amikor nem kellett volna. Különösen érdeme a t. külügyminister urnák, hogy kétségtelenül igen nehéz viszonyok között megerősítette Olaszországgal való szövetségünket, amelyre én szintén nagyon nagy súlyt helyezek. Hogy nehéz viszonyok között, ezt bizonyítják azok a demonstratiók, melyek Olaszországban előfordultak ; bizonyítja az olasz sajtónak kissé érthetetlen idegessége amiatt, hogy egy albán tisztviselőt az albán fejedelem elküldött, úgy állitván be a dolgot, mintha ezt a mi monarchiánk csinálta volna, ami nem felel meg a valóságnak, hiszen ez az albán fejedelem elhatározása volt albán belügyi szempontból, még pedig üdvös elhatározása, de semmi körülmények között sem a mi diplomatiánk actiója. Tény, hogy az olasz sajtó ezt érzékenyen fogta fel, a külügyminister urnák azonban ilyen hangulat mellett is sikerült Olaszországgal a jó viszonyt fentartani és közös actiót kifejteni, ami kétségbevonhatatlanul érdeme. Kérem is őt, hogy folytassa ezt a működését, ne vegye tragikusan ezeket a demonstratiókat. Én a demonstratiót akkor veszem komolyon, ha azt látom, hogy az illető kormány van mögötte, vagy azt a kormány legalább is nem meri desavuálni. Az ilyen esetben természetesen a komolyabb fellépés helyes. Károlyi Mihály gr.: Románia esete! Andrássy Gyula gr.: Az olasz kormány kielégitó nyilatkozatokat tett, oly erélyesen Ítélte el ezeket a demonstratiókat, hogy engem absolute nem tudnak nyugtalanítani. Tudtuk és mindenki tudta, hogy Olaszországban van egy chauvinista áramlat, melynek vágyai a mi területeink felé irányulnak, azonban addig, amig az olasz kormány ezzel szembehelyezkedik, még pedig olyan nyíltsággal és őszinteséggel, amint tette, nincs semmi okunk a nyugtalanságra. Nagy örömmel veszem a t. külügyminister ur ama nyilatkozatát, hogy monarchiánk viszonya az entente-hatalmakhoz javulófélben van. Én erre nagy súlyt helyezek. Kifejtettem már a múlt delegatióban iá. Örömmel veszem tudomásul,
