A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

120.

VI. ÜLÉS.

ezen demonstratiók következtében és azoknak újabb ismétlésével szemben foganatosított.

Hogy mennyiben állanak ezek a demonstra- tiók és ellenséges áramlatok összefüggésben az osztrák belpolitikai viszonyokkal, arra nem akarok kiterjeszkedni ; nem akarom követni az osztrák delegatus urak példáját, akik folytonosan beleavatkoznak a mi belviszonyainkba. Pedig, ha arról volna szó, vájjon az osztrák belpolitikai viszonyok külpolitikai szempontból is minden tekintetben megfelelők-e, azt hiszem, nekünk is lehetne bizonyos kritikát gyakorolnunk, sőt azt hiszem, talán még nagyobbat, ha egyes urak nem tüntetnék fel tendentiosus színben a mi nemzetiségi viszonyainkat. Mondom tehát, erre a térre én az osztrák delegatio tagjait követni nem akarom, sőt kénytelen vagyok kijelenteni, hogy mi a magunk részéről minden ilyen beavatkozást, a mi belpolitikai viszonyainkba kénytelenek vagyunk visszautasítani (Helyeslés.) épen úgy az osztrákok részéről, amint kénytelenek vagyunk visszautasítani a szomszédos államok részéről. Ez vonatkozik különösen Romániára, ahol bizony — sajnos — a politika irányítását nagy mérvben befolyásolják azok a különféle beavatkozások, amelyek a mi nemzetiségi viszonyainkkal szemben történnek. Ezt — ismétlem — kénytelenek vagyunk kathegorikusanvisszautasitani/T/efi/esfesJ

Egyébként azok az események és illetőleg azok a nyilvánulások, amelyek történnek és ellenséges éllel bírnak monarchiánkkal szemben, kétségtelenül nem abból származnak, mintha a mi külpolitikánk az utóbbi időben és különösen a balkáni háború következtében okot szolgáltatott vobia arra, hogy a romániai közvélemény elhidegüljön irántunk, sót ellenkezőleg, amint azt különösen a vöröskönyvben közölt okmányok tanúsítják, de amint azt egyébképen is tudjuk, a mi magunk- tartása Románia irányában mindig a legcorrec- tebb volt, sőt olyan mértékben barátságos, hogy valahányszor Románia kívánságairól és azok teljesítéséről volt szó, mindig á monarchia volt az, amely magát Romániáért exponálta. Ennélfogva arról beszélni, hogy itt talán a mi külpolitikánk okozná velünk szemben azt az elhidegülést, amelyet maga a külügyminister ur kénytelen volt constaté Ilii, nem lehet, ez nem felel meg a valóságnak, ezek a hirek olyan forrásokból táplálkoznak, amelyek a külügyi politikától nagyon távol állanak.

De épen azért, mert nem innen táplálkoznak, a külügyi politikának mégis van ezekkel szemben egy nagy feladata és ez az, hogy ha mi csakugyan állandó szoros baráti viszonyban akarunk állani, mint ahogy óhajtunk állani Romániával és ha Románia is súlyt helyez arra, hogy ebben a viszonyban maradjunk, amint azt a román államférfiak maguk állítják s amint azt különösen a román külügyminister nyilatkozataiból is tudjuk, hát akkor követelnünk is lehet, hogy Románia kormánya ne tűrjön semmiféle ilyen nyilvánulásokat, amelyek egyenesen ellenséges érzületről tanúskodnak és olyan aspiratióknak kifejezői, amely aspiratiók ellen nekünk a legerélyesebben fel kell lépnünk. Tehát itt a külügyi kormánynak kétségkívül igen éber kötelessége az, hogy e tekintetben a mi érdekeinket kellőképen érvényesítse és minden olyan nyilatkozatnak vagy ténykedésnek az eltávolítását és elfojtását követelje, amely reánk nézve határozottan nemcsak sértő, hanem amely lehetetlenné tenné azt, hogy az a szoros baráti viszony továbbra is úgy ápoltassák, amint azt a magunk részéről kívánatosnak tartjuk s amint az talán Románia érdekeinek is megfelel.

Ezen kevésbbé kedvező momentumok után, melyek az albizottság ülésezése óta előfordultak, vannak némely örvendetesebb mozzanatok is,amelyeket nem hallgathatunk itt el és amelyek az egész külpolitikai helyzetnek előnyösebb alakulására engednek következtetni. Ide tartozik Görögországgal kötött kereskedelm ' szerződésünk, amely akkcJr, amikor az albizottság ülésezett még tárgyalás alaff állott, amely azonban azóta már perficiálva lett és épen a tegnapi napon volt alkalmunk olvasni azt az igazán meleghangú nyilatkozatot, amelyét a görög ministerelnök azon alkalomból tett, hogy ez a kereskedelmi szerződés végre létrejött.

Ezekből a nyilatkozatokból láthatjuk azt, hogy a mi külpolitikánk Görögország irányában egyáltalában nem hagyott hátra semmiféle olyan érzületet, amely talán kedvezőtlenül befolyásolná a mi viszonyunkat. Ellenkezőleg kiderült ezekből a nyilatkozatokból, hogy maguk a görög államférfiak, maga a, görög kormány milyen súlyt helyez arra, hogy ez a viszony köztünk minél melegebb, minél szorosabb legyen, ami a mi részünkről is teljes viszonzásra találhat annál is inkább, mert hiszen érdekellentétek köztünk és Görögorszg között nemcsak nincsenek, hanem ellenkezőleg igen sok olyan tér nyílik számunkra, amely kölcsönös előnyünkre aknázható ki, főleg kereskedelmi tekintetben.

A másik, ha nem is épen ilyen határozott, örvendetes momentum, de legalább bizonyos jobb kilátást nyújtó momentum az, hogy a Szerbiával való tárgyalások, különösen a keleti vasutak tekintetében, kedvezőbb mederben látszanak folyni, úgy hogy talán reményünk lehet, hogy a mi nagy érdekünk : az aegei tengerhez való szabad hozzájutás és ennek folytán kereskedelmünk szabadsága és biztonsága abban az irányban meg lesz óvható egy olyan megállapodás által, amely a mi érdekeinket kielégíti. És ezzel kapcsolatban azt hiszem, sikerülni fog az egyéb többi függő kereskedelempolitikai kérdéseket és főleg a közlekedésügyi kérdéseket is megoldani. Mi kötelezettséget vállaltunk a londoni conferentián arra nézve, hogy Szerbiának az adriai tengerhez, egy kereskedelmi hozzájutást, egy accès commercialt fogunk nyújtani, illetőleg az erre irányuló törekvést előmozdítani ; ezt a kötelezettséget szívesen fogjuk teljesíteni abban az esetben, ha Szerbia is meg fog tenni a maga részéről mindent, ami ugyancsak ebből a londoni megállapodásból folyólag neki kötelezettségévé tétetett.