A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

120 V. ÜLÉS. amely ellen okvetlenül állást kell foglalnunk annak érdekében, hogy a tarifa mindkét állam iparának és közgazdaságának megfelelően pari­tásosán szabályoztassék. A harmadik sérelem abban rejlik, hogy a minap jött bizonyos tarifaemelés. Minden tarifa- emelés a dolog természeténél fogva jobban sújtja a nyers anyagot és a félgyártmányt, mint a kész gyártmányt. Hiszen ezt nem kell bővebben igazolni, hogy, ha selymet vagy posztót viszek be egy országba, fát, vasat, vagy kész gépeket, hogy a tömegárut, a lisztet stb. mindig jobban fogja sújtani a dijszabás emelése, mint a kész gyártmányt. Ez szintén sértette Magyarország közgazdasági érdekeit, ezzel szemben Magyar- ország illetékes közgazdasági körei orvoslást keresnek. Nem szabad elhallgatnom, sőt teljes elis­meréssel kell megemlékeznem róla, hogy ő excel- lentiája egy nyilatkozatot tett a négy egyesült albizottságnak az ülésén, — sajnos, ezen nem vehettem részt — amely szerint, ha sérelmek vannak, azokat nemcsak meg fogja vizsgálni, de módot ad a magyar delegatiónak arra, hegy a delegatiónak egy kiküldendő szükebb bizottsága Becsben közvetlenül nemcsak ő vele, hanem illetékes szakközegeivel is tárgyaljon és ha meg­győzik őt bizonyos intézkedések igazságtalansá­gáról, ő ezeket orvosolni fogja. Ez teljesen correct nyilatkozat. A delega­tiónak közvetlenül módot adni arra, hogy iga­zolja a sérelmeket, és ha vannak sérelmek, ha be vannak igazolva, azok orvoslását a minister kilátásba helyezi. De nem értem, miért kell ezeket a jövő delegatióra halasztani. Most itt van a delegatio, amelynek bizottsága felmehet Becsbe és tárgyalhat ott a szakértőkkel és a sérelmek megszüntetését sürgetheti. Miért fen- tartani a sérelmeket egy évig, amikor ezek két­ségtelenül megvannak ? Okvetlenül kérem a t. közös pénzügy- minister urat, hogy amit a négyes albizottság­ban kilátásba helyezett, itt a nyilvános ülésben erősítse meg, szükség esetén a jegyzőkönyvbe is vétessék ez be — nem bizalmatlanságból mon­dom ezt, de helyesebbnek tartom, hogy ne várjunk ezzel az intézkedéssel egy évig. Az idő rövidsége miatt a boszniai állapo­tokkal egész terjedelmükben, úgy, amint az a minister közleményeiben fel van sorolva, részle­tesebben nem foglalkozhattam ; csak ezekre va­gyok bátor szorítkozni és végül még egy meg­jegyzést vagyok bátor tenni a most építendő vasutakra nézve. (Halljuk! Halljuk!) Magyarország és a monarchia másik állama nagy áldozatot hoztak, amidőn 50 évre 10 mil­liót szavaztak meg a bosnyák vasutaknak az építésére. A törvényjavaslatban magában Ma­gyarországnak, amely ezeket az összegeket adja, sem tulajdonjoga, sem követelési joga a vas­utakkal szemben nincs fentartva. l!gy tekintette ezt az ország, mint egy áldozatot, amelyet stra­tégiai és közgazdasági szempontból Bosznia és a maga érdekében hoz. En megengedem azt, hogy a vasúti vonalon mikénti építés nagyban és egészben megfelel az igazságnak, de megjegyzem, hogy Magyar- ország sérelmet szenved annyiban, hogy amig eddig az áruforgalom Magyarországon keresztül irányult Bosznia felé, most Ausztria is kap közvetlen kapcsolatot. Persze itt egy szükebb álláspont elfoglalását nem tartottam volna helyes­nek, bár azok a példák, amelyek előttünk álla­nak, — értem ez alatt Ausztria álláspontját a kassa-oderbergi vasútnál és más vasúti csatla­kozás kérdésében — erre talán biztatathatók lehettek volna reám nézve. Ennél a kérdésnél azonban nem akarok immorálni. Annyi bizonyos, hogy megvan az a veszély, hogy miután Boszniá­nak van egy keskenyvágányu hálózata és ez Szerbiában érintkezik szintén keskenyvágányu hálózattal, ez pedig Spalatóig talál kiépítést : Szerbia forgalma, amely eddig Magyarországon át bonyolódott le, más utat kap Spalato felé, úgy hogy a szerbiai forgalomnak egy része a dalmát kikötő felé fog irányulni. Ennél a kér­désnél nekünk nagyon vigyáznunk kell, különösen akkor, ha felemlítem, hogy történtek tarifális könnyítések is, amennyiben Spalato a távolságra való tekintet nélkül ugyanazon tarifális elbánás­ban részesül, mint Metkoviczi kikötő. Ezt fel akartam említeni, mert teljesen jogosultnak tartom, ha Magyarország évenként még oly nagy áldozatot hoz a boszniai vasutakra, magában a vasút vezetésében megfelelő befolyást kapjon és mindjárt a forrásnál megakadályozzon minden olyan tarifalis politikát, amelynek éle esetleg Magyarország közgazdasági érdekei ellen irányul. Ezeket voltam bátor csak előterjeszteni és mivel határozathozatalnak helye nincs, tudomá­sul veszem az előadó ur jelentését és elismerést szavazok neki, hogy olyan részletesen foglalko­zott Bosznia és Herczegovina állapotaival. (He­lyeslés.) Elnök : A ministerelnök ur kíván szólni. Tisza István gr. ministerelnök : T. országos bizottság ! Az előttem felszólalt t. bizottsági tag ur foglalkozott a Bosznia jelenlegi állapotaival kapcsolatos kérdésekkel és Bosznia közjogi hely­zetének végleges rendezésével is. Méltóztassék megengedni, hogy először fel­szólalásának ezzel a második részével foglal­kozzam. (Halljuk!) Nem kívánok természete­sen részletesen kiterjeszkedni olyan kérdésekre, amelyeknél a válasz megadása a közös pénzügy- minister urat, illetve az ő megbízottját illeti. így a vasúti kérdésekkel kapcsolatban egyál­talán nem kívánok elébe vágni annak a válasznak, amely a közös pénzügyminister ur nevében fog adatni, csak azt jegyzem meg, hogy amennyiben a magam részéről is csak örömmel fogadhatom, ha a közös pénzügyminister ur magának a dele­gatiónak alkalmat nyújt arra, hogy a tarifalis

Next

/
Thumbnails
Contents