A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
70 IV. ÜLÉS. bad nálunk ilyeneket koczkáztatni. Hiába, kétségtelen az, bogy a hadsereg és a társadalom közt nincs meg az a be!s5 egység, az az összeforrtság, amely más nemzeteknél megvan, ami természetes következménye annak, hogy nem magyar nemzeti hadsereg. Ilyen országban, ilyen viszonyok közt duplán vigyázni kell. Ilyen viszonyok közt rendkívüli hiba volt az, hogy activ katonákat bevittek a képviselőházba. Bűn volt ez a hadsereg és nemzet közti harmonia szempontjából és ne tetézzük ezt az elkövetett bűnt, ne vigyük be a katonaságot még a mágnások becsületbeli ügyeibe is, ne okozzuk azt, hogy olyan helyzetbe jöjjön, hogy nagy ódiummal, óriási felelősséggel és politikai következményekkel határozatokat hozhasson négy generális. Hogy jön ahhoz négy generális, hogy olyan határozatot hozzon, amely esetleg az egész politikai helyzetet felforgathatja ? Ilyent meg kell gondolni és azért igen kérem a t. hadvezetőséget, tegye még megfontolás tárgyává és vonja vissza idővel ezt a rendezést, mert igen sok összeütközés, igen sok kár csiráját látom benne. (Helyeslés.) Teleki Sándor gr. jegyző : Apponyi Albert gróf ! Apponyi Albert gr. : T. országos bizottság ! Én kizárólag abból a czélból kértem még egyszer szót, hogy némely reflexiót tegyek az igen t. pénzügyminister ur tegnapi beszédére. Az igen t. pénzügyminister ur azokat a számadatokat, melyekkel álláspontomat támogatni igyekeztem, egészben véve helytállóknak mondta, és ha jól értettem beszédét, melynek szövegét különben magam előtt látom, elismerte, hogy azon adatok alapján, melyek rendelkezésemre álltak, más eredményekre nem juthattam, azonban ő azon adatok alapján, melyeket ő bir, ezen számbeli eredményeket némileg belyesbitette. Én természetesen nem vagyok abban a helyzetben, hogy a helyesbítések egy részével szembe- szálljak, különösen abban a végszámban, amelyben ő kifejezte a munkapártnak kormányzása alatt létrejött összes enűssiókat. Az ebből eszköz- lendő levonások tekintetében van egy kis eltérés, — nem a nyers számban, mert az 1400 millióra én is eljutottam — de ezzel az eltéréssel én nem akarok perbeszállni, mert hiszen itt, ahol tisztán csak a pénzügyi kormányzat tényeinek reassummálásáról van szó, olyan erős praesumptio szól amellett, hogy differentia esetén a pénzügy- ministernek megállapítása helyes, hogy szó nélkül elfogadom, bár nem értem azt az eredményt, amelyre ő jutott és amely abban nyer kifejezést, hogy az összes emissióknak — a levonandók levonásával — 1193 millió az eredménye. A helyzet megítélése tekintetében az a differentia, amely ezen végszám tekintetében az én összeadásom és az övé közt fennáll, úgy sem jelentékeny. Elfogadom tehát alapul azt az összeállítást és eredményt, melyet a t. pénzügyminister ur állított elénk. De már most azon további szám- csoportositások terén, ahol már nem csupán — hogy úgy mondjam — a tényeknek reassummálásáról van szó, hanem azok appreciatiójáról, ott nem vagyok azon szerencsés helyzetben, hogy magamat igy egyszerre megadhassam. Amennyiben az én számadataim és a pénzügyminister ur számadatai közt differentia van — pedig én még azt sem látom bizonyosan, hogy ilyen differentia van — t. i. az igen t. pénzügyminister ur előadásának abban a részében, amelyben fejtegeti, hogy mennyi fordittatott beruházásokra és mennyi fordittatott egyéb- szerinte is nem beruházási czélokra, e tekintetben az igen t. pénzügyminister ur előadásában bizonyos ellenmondást látok annak két része közt, amelyet nem tudok magamnak megfejteni. Az igen tisztelt pénzügyminister ur beszédének első részében azt mondja, hogy azon összesen 1193 miihó koronából, mely detractis detrahendibus a jelenlegi kormányzat alatt, értve a munkapárti kormányzat alatt eszközölt emissióknak eredményeként mutatkozik, 1100 miihó korona fordittatott beruházásokra, tehát 93 millió korona maradt mint olyan összeg, melyet kölcsönből eredő bevételeinkből nem beruházási czélokra fordítottunk. Ez a megállapítás annyira eltér azoktól, amiket én a költségvetési törvények alapján összeállítottam, hogy ez engem némileg megdöbbentett. De beszédének további részében az igen t. pénzügyminister ur 228 millióra teszi azt az összeget, mely kölcsönbevételekból nem beruházási czélokra fordittatott és ha ez a 228 millió tulajdonképen az, amit érvényesnek kell tekintenem, akkor igen közel állunk egymáshoz azon végeredményekben, amelyeket érintettem. Hogy a beruházást az igen t. pénzügyminister ur többre teszi, mint én, mert ó 1100 millióra teszi, holott én a költségvetési és felhatalmazási törvényekben foglalt adatok nyomán csak 842 millió koronát tudtam mint beruházásokra fordított összeget kihozni, ez a differentia — gyanítom — abból eredhet, hogy az igen t. pénzügyminister ur egészen 1913-ig a zárszámadási tételeket használja, én pedig a költségvetési és felhatalmazási törvény tételeit használom. De alig tudom elképzelni, hogy zárszámadásilag tényleg annyival több fordittatott volna beruházásokra, mint amennyi költségvetésihg beruházásokra előirányozva volt, ez tehát felderítést igényel. Az én számadataim, melyeket most már a forrásokra hivatkozva leszek bátor recapitulálni, ebből álltak : Az első emissio volt az 560 milliós emisáio 1910-ben, melyből—nem beszélek a levonásokról — 80,800.000 K volt beruházásokra szánva. 1911-ben volt 158,000.000 K emissio, ebből 128 100.000 K volt praeliminálva beruházásokra és 28,700.000 K katonai kiadásokra. 1912-ben az 1912. évi V. t.-czikk szerint 156,600.000 K-ás emissio történt ; ebből 123,500.000 K volt praeliminálva beruházásokra és 33,100.000 K katonai kiadások fedezésére. Az 1912 : LXYI. t.-czikk szerint az 1913-i költségvetésre 219 milliós emissio történt ; ebből 186,500.000 K beruházásokra, 32,900.000 K pedig katonai czélokra fordittatott.
