A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
IV. ÜLÉS. hogy akkor abban, vájjon kell-e neki elégtételt adni vagy nem, ne a katonaság Ítéljen egyoldalúkig. Mert ha ettől eltérek, akkor teljesen kiteszem minden képviselőt a katonaság terrorismusának, akkor nem kell más, mint hogy beállítsunk oda a képviselőházba kitünően vivő tiszteket és ha azután eljárásukat kritizálják, akkor a katonaság a maga egész súlyával odaálljon e mellé az egyén mellé, elitélje azt a képviselőt, — ha reservtiszt, kidobassa mindenünnen — aki nem csinált egyebet, mint jogos kritikát gyakorolt. Én azt mondom, hogy annak megítélésénél, mi jogos, mi nem jogos kritikája egy képviselőnek, mindenkinek van szólásjoga, de legkevésbbé a katonának, annak a katonának, aki fegyelmezett, a parlamenttől független végrehajtó hatalomnak van teljesen alárendelve, amely egyáltalában nem is szabad, hogy politikai kérdésekbe beleavatkozzék, mert a mint neki kell Ítélnie, nem is kerülheti el, hogv az immunitási kérdés tekintetében döntsön. Ha kimondja, hogy tartozott volna ez elégtételt adni olyan esetben, mikor ő a parlamenti beszédben megtámadja egy katonatiszt eljárását, akkor ezzel dönt az immunitás kérdésében is. Hogyan jut a képviselőház és a képviselő ahhoz, hogy alávesse magát tőle független katonai fórumnak ? A legcsunyább, a legveszélyesebb összeütközésekre vezethet ez. Lehetetlen, hogy ilyen kérdésekbe a katonaságnak beavatkozási jogot adjunk. Ez az egy ki van zárva. Minden más megoldás képzelhető, csak az nem, hogy egyoldalulag katonaság Ítélkezzék abban, mikor szabad az elégtételadást megtagadnia egy képviselőnek azért, amit a házban mond. A t. ministerelnök ur azt mondta, — és ezzel védte ő a katonai becsületbiróság elfogadását — hogy a civilbiróságok politikát csinálnak néha becsületbeli kérdésekben is, a katonaság nem. (ügy van!) Hogy ez igy van, azt nem állítom, ezt nem merem állítani, erre nincs is joga senkinek. Lehetnek esetleg ilyen kivételes esetek, de senkinek sincs joga ezt általában a civiltársadalomról mondani, legkevésbbé a ministerelnök- nek, aki a civiltársadalom élén áll. Előfordulhatnak ilyen esetek, elő is fordulnak, de ebből koránt sem következtetem azt, amit ő. Ellenkezőleg ! Épen ezzel rámutatott arra a nagy veszélyre, amelylyel jár ez a mostani rendezés. Ö azt mondta, hogy a civiltársadalom a politikával összevegyiti azokat a kérdéseket, amelyeknek háttere a politika, és ebből pol tikai összeütközés származik. Hát ha ez igy áll, akkor épenséggel nem szabad a hadsereget ezekbe a kérdésekbe beereszteni, akkor sokkal kisebb bajnak tartom nemzeti, országos, állami szempontból, ha esetleg egy becsületbiróság pártosan is Ítélkezik, mint azt, hogy a katonaság ilyen ügyekbe beavatkozik. Ez maga lehetetlenné teszi, hogy a polgárban meglegyen az az érzés, hogy a katonaság nem politizál. Ez ki van zárva és akkor aztán a politikus is saját érzelmeit, amelyeket politikai I ellenfeleivel szemben érez, átviszi a hadseregbe. A I hadseregben ellenségét látja és ez káros következményekkel jár : káros következményekkel a hadseregre és káros következményekkel a társadalomra, mert erőnk megkívánja azt, hogy teljes harmonia legyen a hadsereg és a társadalom között. Egy olyan hadsereg, amely általános véd- ■ kötelezettségen alapszik, egy olyan hadsereg, mely nem tud feladatának eleget tenni, ha nem kínlódik minden egyes polgár és nem ad több pénzt, mint amennyit nagy kára nélkül nélkülözhet, egy ilyen hadsereg rászolgált arra, hogv a megértés biztosítva legyen számára a társadalomban. Az ilyen esetek pedig, ahol politikai természetű dolgokban Ítélkezik a hadsereg, lehetetlen, hogy a társadalom egy részében nagymértékű gyűlöletet ne okozzanak. És hogy mennyire lehetetlen az, hogy kikerülje a politikai, közjogi vonatkozásokat, legjobban bizonyítja a mostani ítélkezés. Teljesen igaza van a ministerelnök urnák abban, hogy nem volna helyes, nem volna szabad a most bezárt becsületbeli Ügyről nyilatkozni. Eszemágában sincs azt a felekre vonatkozó kihatással megtenni ; de igenis, a közérdekre vonatkozó kihatását kötelességem szóvátenni. Én rendkívül nagy bajnak tartom, — anélkül, hogy egyáltalában a dolog lényegébe belemennék, vájjon igaza volt-e a katonai bíróságnak, mert azt nem kívánom itt szellőztetni — de rendkívül nagy Irhának tartom azt, mondhatnám, kalamitásnak és szerencsétlenségnek, hogy katonák, generálisok ilyen kérdésben egyáltalában határoztak. Mit mond ez a határozat ? (Olvassa.) »Tisza István gróf, sz. k. százados magatartása Polónyi Dezső úrral szemben, közjogi állásából kifolyólag, mint politikai köztisztviselő igazolva van és sem az állás becsületét, sem pedig a magánbecsületét nem érinti.« Itt kimondják tehát, hogy a politikai állásból folyik, hogy ő egy esetben nem kért elégtételt. Mondom, ez igaz lehet vagy nem s ha ezt civil - biróság mondja ki, nagyon helyes, senk'nek joga nincs megdöbbenni és ezt kritizálni ; ha azonban katonai bíróság mondja ki ezt, akkor viszont beavatkozás a magyar politikai életbe, amelyet igazán nem lehet eltűrni, mert az ellenkezőjét is mondhatta volna. Kimondhatta volna, hogy a ministerelnök eljárása beleütközik a politikai állásnak és közjogi állásnak méltóságába, becsületébe. Képzelhető lett volna ez ? Milyen kihatással lett volna az, ha a generálisok kimondják, hogy a jelenlegi ministerelnök becsületbeli kötelességét nem teljesítette, akiben bízik a király, bízik a többség, aki marad ennélfogva ministerelnök ! Lehet a katonaságot ilyen helyzetbe hozni, hogy egy ilyen nagy politikai kihatású Ítéletet hozzon ? Nem világos-e, hogy egyenesen a hadseregnek ártanak, ha ezt a rendszert folytatjuk, mert teljesen lehetetlen lesz isolálni a hadsereget a politikától és elkerülhetetlen lesz, hogy az ellenzék a hadseregben ellenségét lássa ? Ez pedig valóban nagy fatum és szerencsétlenség volna. Nem sza69
