A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

III. ÜLÉS. mondom, úgynevezett lovagias gondolkozás­módra, mintha az mindenkit, akit, mondjuk, egy nálánál fiatalabb, erőteljesebb krakéler meg­sért, arra kényszerítene, hogy válaszszon a becs­telenség, vagy pedig aközt, hogy lovagias utón nem vesz magának elégtételt bizonyos sérté­sekért. Ezek után rátérek a főkérdésre, t. i arra, hogy vájjon helyes-e az a hatáskör, amelyet katonai becsületügyi választmányok maguknak a tartalékos tisztek dolgában is arrogálnak. Itt mindenekelőtt bátor vagyok az ellen tilta­kozni, hogy bárki is azt mondja, hogy az a communiqué, amely a katonai becsületügyi fel­fogás tekintetében kiadatott, közjogi kérdésekre vonatkozott volna ; és a leghatározottabban til­takozom az ellen a felfogás ellen, amelynek Vázsonyi bizottsági tag ur is kifejezést adott, mintha a képviselőt a mai képviselői működésé­ben feszélyezné ez az alárendeltség, amely egy tartalékos tisztre nézve katonai becsületügyi kérdések tekintetében fennáll, mintha ez az immunitás elleni sérelmek legnagyobbika volna. Hát miről van itt szó? Közjogi kérdésekről? Hisz erre megfelelt Vázsonyi képviselő ur. Az egész párbaj intézményének a joghoz csak annyiban van köze, hogy jogba ütközik ; az semmiféle jogot nem statuál, az semmiféle jogot nem érint, hanem egy tisztán társadalmi kötelezettség, amelyet a tételes jog ellenére kell szükség esetén érvényesíteni. Bizonyos társadalmi obligóról van tehát szó; bizonyos társadalmi kényszerről lehet szó, amely azonban, hogy a törvényhozót mennyire nem feszélyezi a maga eljárásában, arra fényes példa épen Vázsonyi képviselő ur, aki egész nyíltan — amihez tel­jes joga van, én ezt nem teszem most vita tár­gyává — declarálja, hogy ő nem köti magát ehhez a felfogáshoz és egyszerűen nem törődik azzal, hogy más körökben hogyan gondolkoznak e kérdés felett. A kérdés már most az, hogy ilyen társa­dalmi jellegű kérdések eldöntésére alkalmas, czélszerü forum-e a katonai becsületügyi vá­lasztmány. Itt felhozzák mindenekelőtt, hogy egyoldalú fórum. Ebben bizonyos tévedés rejlik. Egyoldalú volna két esetben : először, ha a polgári és a katonai felfogás között e tekintetben eltérés volna. De nézetem szerint becsületügyi kérdé­sekben, a lovagiasság kérdésében az a polgári társadalom, amely egyáltalán a lovagiasság sza­bályait magára nézve kötelezőknek ismeri el, nem választja el a maga felfogását a katonai felfogástól. (Úgy van! balfelöl.) Egyes concrét részletkérdésekben lehetnek nézeteltérések. Most volt itt egy concrét kérdés, ezelőtt pár hónappal, amelyben voltak nézeteltérések. De vájjon ezek a polgári és a katonai társadalmat választották el egymástól? Absolute nem. E nézeteltérések megvannak benn a pol­gári társadalomban is, ahol mindenesetre sokan ' (52 vannak az egyik, sokan vannak a másik nézet mellett, ahol tehát nem lehet beszélni eltérés­ről, polgári és katonai becsület, polgári és ka­tonai felfogás közt, hanem lehet arról beszélni, hogy egy kétségtelenül fontos részletkérdésre nézjre eltértek egymástól olyan egyének nézetei is, akik a lovagiasság szabályait magukra nézve kötelezőknek ismerik el. Ebből a szempontból tehát nem egyoldalú a katonai becsületügyi vá­lasztmány, mert nem valami, tudja az Isten micsoda egyoldalú katonai becsületet, hanem azt a becsületet, azt a lovagiasságot képviseli, ame­lyet mindenki elfogadhat magára nézve, aki egyáltalán a lovagiasság szabályai szerint kíván eljárni. Hadik János gr. : Miért dönthet csak a katona ? Tisza István gr. ministerelnök : Erre talán rátérek, de nem szakítom meg okoskodásom fonalát Nézzük már most, egyoldalu-e ez a fórum az illető félnek a szempontjából ; mert hiszen az is felhozatott, hogy a helyes becsületügyi fórumnak olyan választott biróságnak kell lennie, amelybe mind a két fél quasi a maga bizalmi emberét küldi be. Ebből a szempontból egyoldalú volna akkor, ha ezeket a katonákat a sértett katonai fél választaná; de ezek nem a fél bi­zalmiemberei; ez egy állandóan szervezett fórum. (Ellenmondás jobb)elöl.) Bocsánatot kérek, ez a tiszta objectiv igazság. Ez egy állandóan szer­vezett fórum, amely azzal az illető féllel semmi­féle szorosabb vonatkozásban nem áll, amelyben esetleg ülhetnek olyanok, akik vele egyáltalán nemcsak baráti viszonyban, de talán jó viszony­ban sincsenek, ahol tehát az a szempont, hogy azok a férfiak, akik a becsületügyi választmány­ban ülnek, az egyik félre nézve részrehajlók lennének, a limine ki van zárva. Hanem van egy másik oldala a kérdésnek, amely nagyon szomorú, de ezzel, ha nem aka­runk köztudomású tények elől elzárkózni, szá­molni kell. Ez egy olyan forum, — és szerin­tem ez Magyarországon eléggé meg nem becsül­hető — amely mindenféle politikai vonatkozás­tól távol áll ... Hadik János gr.: Bevonják! Tisza István gr. ministerelnök: . . amely­nek az ítéletében soha a pártpolitikai szen­vedélyek és szempontok belejátszani nem fognak. Már pedig én nekem, fájdalom, igen nagy praxisom van ezekben a dolgokban, igen nagy praxisom van mint becsületbirósági tagnak is és mint segédnek is és ebből a praxisból vonom le azt a consequentiát, hogy Magyarországon nagyon-nagyon kevés ember van, aki olyan kér­désben, amelyekbe politikai szenvedélyek, a párt- politikával összefüggő szempontok belejátsz­hatnak, a legtisztességesebb szándék mellett is ki tudja magát vonni ezek hatása alól. (Elénk helyeslés balfelöl. Mozgás jobbfelöl.) Hadik János gr. : Elég szomorú, ha igy van. 9

Next

/
Thumbnails
Contents