A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
ni. Clés. i)! ■> e tekintetben bátorkodom néhány számadatra utalni. (Halljuk! Halljuk!) Az 1909-iki költségvetést — az utolsót, amelyet még nem a munkapárti kormány terjesztett elő — a jelenlegivel egybevetve, a rendes közösügyi kiadások 86 millióról 125 millióra, j tehát 38 millióval, 44%-kal emelkedtek ; a ' honvédelmi tárcza rendes kiadásai 48 millióról j 78 millióra, tehát 30 millióval, vagyis 62°/o-kal ; emelkedtek ; ezzel szemben a cultustárcza ren- j des kiadásai 72 millióról 132 millióra, 60 millióval, azaz 82°/o-kal. Mind effectiv számokban tehát, mind százalékokban sokkal nagyobb ez az utóbbi emelkedés, mint a közösügyi kiadásoké, amelyek túlnyomó része hadügyi vagy a honvédelmi kiadásoké. A belügyministerium kiadásai emelkedtek 81 millióról 119 millióra, azaz 38 millióval, vagyis 47°/o-kal. A többi tárczát, például a kereskedelemügyit, a pénzügyit nem említem ; ott az emelkedéseket igen nagy számok képviselik, de azok üzemekkel kapcsolatosak, úgy, hogy az összebasonlitás alapjául nem szolgálhatnak. Az azonban kétségtelen tény, hogyha, amint mondtam, nem is fordíthattunk culturalis és socialis kiadásokra annyit, amennyit én szerettem volna, azt mondani, hogy e kiadások teljesen háttérbe szorultak a hadügyiekkel és a hadsereg és haditengerészet fejlesztésével szemben, nem lehet. Kedvezőtlenebb az arány az átmeneti kiadásoknál, mert az 1909. évben a hadügyi átmeneti kiadások igen kis összeget tettek ki, mivel akkor már az úgynevezett ágyuhitelnek csak a kisebb maradványai voltak meg, tehát csak kisebb részletek irányoztattak elő, inig azóta keletkeztek az uj dreadnought és egyéb szükségletek. A közösügyi átmeneti kiadások 14 millióról felmentek 75 millióra; tehát ez tényleg egy igen lényeges, 61 milliós emelkedés. Kedvezőbb volna, ha korábbi évet vennők, amikor még 35 millió volt ez a közösügyi átmeneti kiadás, mert akkor az ágyuhitel nagyobb összeggel szerepelt a budgetben ; az 1909. év épen kedvező átmeneti év volt. 1905-től az összes átmeneti kiadások és az összes beruházások 212 millióról felemelkedtek összesen 383 millióra. Ebből az emelkedés jelentékeny része, azaz 61 esik a hadügyi kiadásokra, 13 millió pedig a honvédségre, azonban az emelkedés még mindig több 50°/o-nál, és igy 97 millió jut egyéb kiadásokra. Az összes kiadások emelkedéséből szintén ezen idő alatt, 100°/o-ra véve az emelkedést, a 1 közösügyi kiadásokra és a honvédségre esik 1 20°/o ... Rakovszky István: Az összes közösügyi kiadásokra ? Teleszky János pénzügyminister : A*z összesekre, de hiszen túlnyomó részük hadügyi és tengerészeti. Ezzel szemben a három culturalis j tárczára, a belügyire, a vallás- és közoktatásügyire és az igazságügyire esik az emelkedés 17'5°/o-a, tehát majdnem ugyanannyi, mint a hadügyi kiadásokra. E számok tehát igazolják, hogy igenis, törekvésünk az, hogyha egyrészt az ország védképessége érdekében meghozzuk mindazokat az áldozatokat, amelyek szükségességéről feltétlenül meggyőztek bennünket az illetékes factorok, azért igyekszünk mégis, az ország teljesítőképessége arányában, a culturalis és_ socialis szükségleteknek is kielégítésére. (Elénk helyeslés half elöl.) Épen azért nem is kétlem, hogy bár, ismétlem, igen nagy erőpróbának tartom e hadügyi kiadásokat államháztartásunk és közgazdaságunk szempontjából, közgazdaságunk, igenis, elég erős lesz ezen erőpróba kiállására. Igen kedvezőtlen körülmény, hogy ezen igen fokozott kiadások szükségessége épen a gazdasági depressio idején állott elő, de azért, azt hiszem, a jelenlegi kormány felelőssé nem tehető. Apponyi Albert gr.: Xem is mondtam! Teleszky János pénzügyminister: Tudom, hogy nem méltóztatott mondani ; nem is állítottam, hogy méltóztatott mondani. Ez a gazdasági depressio a mi ingerentiánktól függetlenül állott be és, méltóztassék elhinni, részünkről egyfelől mindent elkövetünk, hogy hatását lehetőleg kevéssé éreztesse, másfelől, hogy a köz- gazdasági depressióból az ország minél hamarább kikerüljön. Épen ezért, t. országos bizottság, ne méltóztassanak kicsinyelni a kormány közgazdasági tevékenységét sem, ha ezidőszerint csillogó eredményekkel nem is dicsekedhetik. Ilyen közgazdasági depressio közepette a conserválás munkája nagyobb feladat, nagyobb energiát és körültekintést igényel (Uyy van! Úgy van ! balfelöl.) mint kedvező viszonyok között a csillogó alkotások (Igaz ! Úgy van! balfelöl.) s a legnagyobb hiba az volna, ha ilyen közgazdasági viszonyok közt a kormány semmit sem törődnék azzal, hogy az egészséges fejlődésnek a feltételei álljanak be mielőbb, hanem, erre ügyet sem vetve, arra törekednék, hogy minél gyorsabban csillogó eredményeket érjen el; mert ezzel ideig-óráig talán lehetett volna a válság acúttá válását megakadályozni, — talán nem is, mert hiszen az sokkal mélyebben gyökerezik — de ha lehetett volna is talán, ez csak ideig-óráig tartott volna s a jövőben feltétlenül még jobban megbosszulná magát és még nagyobb válságot idézne fel, amint hogy a mai válságnak is részben az az oka, hogy az elmúlt évek igen kedvező gazdasági viszonyai között lábra kapott nagy Optimismus, amely úgy üzleti köröket, mint egyéb factorokat elragadott, olyan gazdasági alakulatok’ születésére vezetett, amelyek az első kedvezőtlen szellőt nem bírták kiállani, és ez okozza azt, hogy a válság nálunk acutabbá lett, mint amilyen különben lett, volna. Ezt az irányt folytatni a mai gazdasági viszonyok között helytelen lett volna. Mi igyek1
