A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
III. ÜLÉS. 4ft lem, beismerem, hogy daczára ennek az igen rigorosus megrostálásnak és ezen igen hosszadalmas tárgyalásoknak, amelyeknek eredményei azok a programmok, amelyekben megállapodtunk, azok a terhek, amelyeket vállaltunk, igen nagy mértékben terhelik közgazdaságunkat. De másrészt be kell ismernem azt is és vitatnom kell azt a tényt is, hogy bárki lett volna a mi helyünkön, ezen intézkedések elől el nem zárkózhatott volna, (Uyy van!) minthogy ezek az ország biztonságának érdekében feltétlenül szükségesek. Ezek nem a mi általunk kezdeményezett politikának a következményei, ezek nem azért állottak elő, mert a hadvezetőség vagy bármely tényező részéről túlzott aspiratiók támadtak volna, hanem egyszerűen abból keletkeztek, hogy az utóbbi időben épen azóta, mióta az a kormány, amelyhez tartozni szerencsém van és az a párt, amely támogat bennünket, felelős az ügyek viteléért, Európaszerte a fegyverkezés oly aránya indult meg, amelyre évekkel ezelőtt gondolnunk sem lehetett és amely természetesen egy államot, amely oly exponált helyzetben van mint Magyarország, csak két alternatíva elé állíthat : vagy az elé, hogy erejének a végsőkig menő megfeszítésével is igyekezzék megfelelni azoknak a feladatoknak, amelyeknek meg kell felelnie, ha az állam biztonságát meg akarja óvni, vagy pedig a másik alternativa elé, ami nem egyéb, mint az abdiká- lásnak, a lemondásnak politikája. (Mozgás. Halljak! Halljuk!) És én azt hiszem, hogy akkor nem feleltem volna meg azoknak a feladatoknak, amelyeknek ezen felelős állásban meg kell felelnem, (Halljuk !) ha azon intézkedésekhez, amelyeknek czélszerü és szükséges volta bebizonyittatott, hozzá nem járultam volna és nem igyekeztem volna előteremteni azokat az anyagi eszközöket, amelyek ezen szükséges intézkedések létesítésére elkerülhetetlenek ; azontúl azonban természetesen egy hajszállal sem volt szabad mennem. És úgy látom, t. országos bizottság, hogy a t. túloldal épen előttem felszólalt t. szónoka, ha ezen a helyen lett volna, amelyen én vagyok, tovább ment volna, mert inig én ezideig nem voltam abban a helyzetben, hogy állást foglalhattam volna a tiszti fizetések felemelését illetőleg, Rakovszky István előttem felszólalt t. országos bizottsági tag ur a tisztifizetések ezen felemelését már mint feltétlenül szükséges intézkedést állította oda, úgy hogy fel kell tételeznem, hogy ó az én helyemben már ezen intézkedésekhez hozzájárult volna. Minthogy másrészt nem tételezhetem fel a bizottsági tag úrról, hogy ha a hadügyminis- terium és a haditengerészet parancsnoksága oly meggyőző érvekkel bizonyította volna be a t. bizottsági tag urnák, mint nekem, hogy azok az intézkedések, melyek az általunk közösen megállapított programmban benn foglaltatnak, feltétlenül szükségesek, hogy ő, ha ezen a helyen lett volna, ezen intézkedések foganatosítása elől elzárkózott volna, azt kell feltételeznem, hogy ha ő lenne ezen a helyen, mindenesetre nagyobb összegek volnának azok, melyek az ország költségvetését hadügyi és haditengerészeti költségek ,czimén terhelnék, mint ma. Én arra a kérdésre, vájjon egyes intézkedésekre, például a dreadnoughtokra volt-e szükség vagy nem, nem terjeszkedem ki, és azt hiszem, ez tőlem hiba volna, ép úgy amint viszont hiba volna a t. hadügyminister ur részéről, hogyha kiterjeszkednék a pénzügyi fedezet kérdéseire. Nekem csak azt kell tekintenem, bizom-e a t. hadügyminister urban és a haditengerészet t. parancsnokában, vagy sem. Én természetesen a legnagyobb mértékben bízom bennük és e tekintetben teljesen egyetértek a t. túloldallal, mert az eddigi felszólalások révén azt kell hinnem, hogy ők a had vezetőség uraiban legalább annyira megbiznak, mint mi. Amint pedig ez a bizalom megvan az én részemről, ép úgy mint az ő részükről, akkor azon a helyen, amelyen én vagyok, nekem csak azt kell és szabad vizsgálnom, vájjon ők indokolják-e kellő szakértelemmel, kellő alapossággal azt, hogy azok a bizonyos intézkedések szükségesek, és ha én azokkal szemben az én közgazdasági aggályaimat előadtam és ők mégis fentartják azt, hogy ezek a bizonyos intézkedések okvetlen szükségesek, nekem kötelességem ezen intézkedésekhez hozzájárulni és a szükséges anyagi eszközöket előteremteni. ( Helyeslés.) Méltóztassék megengedni, hogy miután a tisztifizetések kérdése is érintetett, arra is egész röviden kiterjeszkedjem, bár az nem volt szándékomban, mert nem volt alkalmam ebben a kérdésben még hivatalosan állást foglalni. Én készséggel elismerem, hogy a tisztifizetések különösen az alsóbb rangú fokozatokon nem magasak, amint készséggel elismerem azt is, hogy az állami alkalmazottak illetményei sem magasak, különösen az alacsonyabb rangú fokozatokon De másrészt constatálnom kell azt, hogy a tisztifizetések legutóbbi emelése óta és azóta, hogy az állami alkalmazottak illetményeit rendeztük, nem látok olyan közgazdasági momentumokat fenforogni, amelyek egyáltalában az illetményfelemelés feltétlen sürgős szükségességét indokolnák, mert a megélhetési viszonyok az utóbbi időben nem romlottak és a megélhetési viszonyok és az állandó illetmények közt nincs meg az az aránytalanság, mely megvolt a múltban. Ezt az aránytalanságot a tiszteket illetőleg helyrehozta a legutóbbi emelése a tisztifizetéseknek, amely annak a kormánynak idejében létesült, amelyet a t. bizottsági tag ur támogatott. A legszorgosabb kutatás alapján sem tudok arra jönni, hogy azóta a megélhetési viszonyok megromlottak volna s a tisztek ma is oly fizetéseket élveznek, amily fizetések akkor voltak, mikor az a kormány volt az ügyekért A közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság naplója. 1914.
