A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
III. ÜLÉS. 29 többletei, amelyek még nem voltak befejezve, hogy ugymondjam költségvetésileg még nem voltak megemésztve akkor — amint arra későbben visszatérni szerencsém lesz —, amikor tetejükbe jött az 1914-iki véderőreform a maga, részint egyszersmindenkorra szóló, de több évre felosztott, részint állandó költségtöbbleteivel úgy, hogy rendkívül nehéz kibogozni, hogy a költségtöbbletekből mennyi jut az 1912-iki véderőreform folytatására és mennyi az 1914-ikire? Nem tudjuk továbbá, hogy az 1914-iki véderőreform költségvetésig többletei felemésztik-e, magukban foglalják-e az 1912-iki véderőreformnak még fenmaradó, még nem fedezett részeit, vagy pedig azok tetejébe jönnek-e? Szóval az az áttekinthetőség, amelyre szükségünk volna és amely a delegationak minden tagját s a közvéleménynek is azt a részét, mely az előterjesztéseket, amelyek a nyilvánosságnak vannak szánva, tanulmányozza, abba a helyzetbe hozná, hogy különös előismeretek nélkül és azon forrásoknak birtoka nélkül, melyeket a hadügy- ministeriummal való érintkezés nekünk nyújt, tájékozhassa magát, minden egyes reformnak pénzügyi horderejét tisztán és világosan maga előtt láthassa — ez az áttekinthetőség még most is hiányzik a hadügyi előterjesztésekből és ebben a tekintetben még újabb és további munka vár úgy az igen t. hadügyministeriumra, mint a mélyen t. országos bizottság hadügyi albizottságára, mert én nem tételezhetem fel, hogy akár a hadügyministeriumnak, akár a honvédelmi ministeriumnak, akár a delegatio bizottságainak ne az legyen a czélja, hogy lehetőleg világos képet lássanak maguk előtt első sorban az arra illetékes testületek, azt illetőleg, hogy mit szavaznak meg, hogy minő hordereje van annak, amit megszavaznak ? Hiszen maga a t. előadó ur is bevezető beszédében felemlítette — amint a jelentés is kiemeli — hogy vannak egyres kis, 20.000 koronás tételek, melyek azonban már kezdetét jelentik az előttünk a maguk egészében még nem is álló nagy kiadási többleteknek. Ezeket a megjegyzéseket szükségesnek láttam előre bocsátani, nehogy a hadügyi albizottság által eddig végzett, elismerem, érdemes munka folytán azt gondoljuk, hogy most már minden rendben van. Nem. Még most sem látunk tisztán — amint ezt beszédem fonalán kimutatni bátor leszek — atekintetben, hogy azok a kiadási többletek, amelyek a mostani költségvetésben jelentkeznek, tulajdonképen micsoda eredetűek és még kevésbbé látunk tisztán atekintetben, hogy mi vár reánk a jövőben ? pedig ezen utolsó tekintetben, a helyes prognosis tekintetében, tisztán és világosan látni, felelősségteljes alkotmányos feladatunk teljesítésének talán egyik leglényegesebb feltétele. Ezek után mindenekelőtt a póthitelek kérdésével kívánok foglalkozni. Az igen t. előadó ur a hadügyi albizottságban meglehetős erélyes hangon Ítészéit és hozzáteszem, teljes igazolt- sággal is, a póthitelekkel űzött visszaélésről - ezt az erős szót nem bántó értelemben, hanem csak budgetjogi és helyes budgetirozási értelemben veszem — és kijelentette, hogy mégis furcsa dolog, hogy mikor az utolsó 3—4 éven át összesen 30 millióra rugó többleteket állítottunk be, amelyek csak a költségvetés realitása szempontjából eszközölt korrektúra jelentőségével bírnak — megjegyzem, hogy az én számításom szerint nem 30, hanem 50—52 milliót állítottunk be ezen a czimen, de ez mindegy, mert a 30 millió is elég nagy szám — és mikor az utolsó megszavazástól még alig egy pár hónap választ el bennünket : ma már ismét közel 10 milliónyi, 9 millió és egynéhány százezernyi póthitellel állunk szemben. Teljes mértékben helyeslem a hadügyi albizottság erélyes hangját, de nézetem szerint a baj itt mélyebben fekszik. A baj itt nem a hadügy - ministerium, hogy úgy mondjam, felelősségének hiányában, vagy annak a törekvésnek hiányában keresendő, hogy reális költségvetést csináljunk, hanem a baj azokban az állapotokban van, amelyekre az előadó ur is rámutatott, amelyeket az élelmezési bizottság apróra felderített és amelyekre később nekem is szerencsém lesz visszatérni, hogy t. i. absolut tisztázatlan az a helyzet, mely még ma is, a hadügyi terheknek és azok gazdasági ellenértékének megoszlása tekintetében a két állam között fennáll. És mindaddig, amig a bajnak ezt a forrását orvosolni nem tudjuk, mindaddig talán igazságtalan is volna a hadügyministeriumot támadni ezekért a visszásságokért, amelyeken a hadügyministe- rium egymagában segíteni úgy sem tud, amelyeken csupán csak egy nagyobb mértékben kifejlődött méltányossági érzék a másik oldalon és egy nagyobb fokú erély a mi igazunk megvédésére a mi oldalunkon, segíthetne. Áttérve már most magára a hadügyi költségvetésre, én is úgy, mint Chorin Ferencz t barátom, csak összefoglalólag tárgyalhatom a hadügyi helyzet pénzügyi képét, összegezve a hadsereg és a haditengerészet költségvetését, sőt ideszámítva még a honvédségi költségeket is, mert azt akarom a t bizottság elé állítani, bogy tulajdonképen mi az, amit Magyarország jelenleg katonai czélokra, honvédelmi czélokra áldoz. S akkor a következő eredményre jutok. Megjegyzem, számadataim természetesen teljesen egyeznek azokkal, amelyeket az előadó ur mondott és amelyek, a hadügyi albizottság jelentésében vannak. Ámde ez nem is lehet máskép, mert azok nem combinatióimból, hanem a költségvetésből vannak véve. Az idei ordinarium, vagyis a hadsereg részére az 1914/15. költségvetési évre előirányzott rendes nettó-szükséglet -— és itt megjegyzem, hogy én állandóan netto-számokat akarok használni — 483,500.000 korona. Ha ezt összehasonlítom a hadügyi reform megindulása előtti
