A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
II. ÜLÉS. 11 Midőn az utolsó delegatio alkalmával ezt a kérdést felvetettem, a ministerelnök ur jónak látta erre röviden kijelenteni, hogy »kérem, ez az ügy nem ide tartozik, hanem méltóztassék ezt ott az illetékes helyen, a törvényhozás elé hozni; ott mindenegyes kérdésre a legnagyobb készséggel felvilágosítást fogunk adni és a kormány álláspontját ki fogjuk fejteni Midőn ezt a kérdést a főrendiházban szóvá tettem és 10 pontba foglaltam össze azokat a kérdéseket, amelyeket a kormánynak feltenni kívántam, Tisza István gróf ministerelnök ur jónak látta azt mondani, hogy »én most nem tartom szükségesnek, hogy ezekről itt álláspontomat kifejtsem, mert hiszen én régebben a főrendiházban egy interpellation adott válasz alakjában már foglalkoztam ezzel a kérdéssel. Tessék ezt elolvasni.« Megjegyzendő, hogy két delegatios ülés közé esett az a főrendiházi ülés, amelyen a ministerelnök ur Molnár Viktor ő excellentiája által meginterpelláltatta magát, és amelyen ő tényleg rövid választ adott erre a kérdésre. Minthogy akkor ez a kérdés interpellatio alakjában vettetett fel, s ennélfogva abban a vitában részt nem vehettem, természetszerűleg nem állt módomban argumentumaimat szembe állítani a kormány argumentumaival. Ennek következtében mi, akik elitéljük ezt az intézményt, akik a legsúlyosabb argumentumokkal támadjuk azt, el voltunk ütve attól, hogy ebben a vitában részt vehessünk, és hogy ezen argumentumokat kifejtsük, sőt mi több, a ministerelnök ur az ő dictatori szerepében jónak látta a komoly jogi fejtegetésekre és a jogi argumentumokra, amelyeket e kérdésben kifejtettem, nem reflektálni. Ezt csak azért bocsátottam előre, hogy jelezzem, milyen helyzetben voltunk ezzel a kérdéssel szemben. Én a múlt delegatio alkalmával kijelentettem, szemben a ministerelnök ur beállításával, hogy mi olyan kérdéseket hozunk ide, amelyek nem ide tartoznak, hogy magam is nagyon jól tudom azt, hogy a hadügyminis- ter urnák nincsen joga ezeken a dolgokon rövid utón változtatni, és ezt azzal is kimutattam, hogy ő hozzá ebben az ügyben egyáltalában kérdéseket sem intéztem, hanem kötelességemnek tartottam, mint a törvényhozás egyik tagja a delegatióban a hadügyi vezetőség jelenlétében reá mutatni azokra a bajokra, amelyek ebből az ügyből a hadseregre származnak. (Helyeslés jobbfelöl.) Ha nem is ismerem el a jogát a badiigy- minister urnák, hogy ebben az ügyben intézkedjék, meggyőződésem az, hogy neki nemcsak jogában áll, de kötelessége is törvényadta hatáskörén belül figyelmeztetni a kormányt és az illetékes tényezőket, hogy ha ez tovább is fennáll, a hadseregre milyen bajok és károk fognak ebből származni. De ma más helyzetben vagyok, mint a múlt delegatio alkalmával, mert ma egyenesen a hadügyminister úrhoz kell fordulnom, miután látjuk, hogy abban az ügyben, amelyről a ministerelnök azt mondta, hogy a hadügyminister nem avatkozhatik, most már beleavatkozott ; és igy jogom van ezért a tényért a hadügyminister urat felelősségre vonni. Hazai honvédelmi minister ur a parlamentben, mikor Rakovszky István képviselő ur inter- pellatiojára válaszolt, azt mondta : »Kérem, ez a nyilatkozat a hadvezetőség tudtával és beleegyezésével adatott ki. A hadvezetőség fogalma alatt értem természetesen úgy a hadügyministe- riumot mint a honvédelmi ministeriumot és csak természetes és kell, hogy nekem, mint honvédelmi ministernek illik is, hogy a felelősséget ezértr vállaljam.« Egy másik helyen azt mondta: Én olvastam a communiquét és nem találok benne politikát. Talán a honvédelmi minister urnák csak hozzájárulási szerepe volt és azt mondta : jpl van, én is vállalom a felelősséget, és igy úgy látszik az egész a hadügyminister ur intentiojának felel meg és ő ini- tiálta az egész communiquét. Hogy ezek a confiictusok nagyobb mérveket fognak ölteni, azt előre megjósoltam. A ministerelnök ur előre föltett szándékkal — egy tanulmányban ő maga kifejtette — a katonatisztek különös, specialis állását exponálta a képviselőkkel szemben, most az egész hadsereget exponálják azért, hogy igazolják ezen parlamenti őrség intézményének helyes voltát és igazolják Tisza István erőszakos politikáját. Hogy most a hadsereg mennyire be lett vonva a politikába, azt, azt hiszem, tagadni senki sem fogja (Igaz ! Úgy van ! jobb felül.) Rakovszky István: Parlamenti hadsereg! Hadik János gr.: Olvastam a communiquét, melyet a hadvezetőség adott ki, s mely beleavatkozik a politikába. Olvastam, hogy a budapesti hadtestparancsnoknak el lett rendelve, liogy azonnal intézkedjék, hogy az activ tisztek egy társadalmi clubból kilépjenek; halljuk, hogy ezzel sem fognak megelégedni, hanem a reservtiszteket is ki fogják léptetni, s mert, úgy látszik tudják, hogy ez teljesen törvénytelen volna ezt nyíltan elrendelni, most már politikai fegyverekhez fognak nyúlni s tanácsolni fogják a reservtiszteknek : »Es wird gut sein auszutreten«. Jó lesz kilépni abból a körből, ahol katonatiszt egyáltalában helyet nem foglalhat. Idáig jutottunk Tisza István erőszakos politikájával A hadsereget ilyen módon vonták be a politikába, amit egy pár hónap előtt önök még tagadtak, azt mondván : kérem, mi nem politizálunk, hanem tisztán a hadsereg álláspontjára helyezkedünk, bennünket nem lehet a politikába bevonni. Itt van előttünk a communiqué, amelynek első része, úgy látom, csakugyan a katonaság által lett szövegezve, amely megmondja: »Miután a tisztikarhoz tartozó mindazok a megbízottak, akik a közelmúltban felmerült, politikai okon alakuló becsületügyekben eljártak,
