A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
II. ÜLÉS. 9 De csak fel kell cserélnie állását Gerő kapitány urnák állásával és rögtön kap 12.152 korona fizetést. Az alezredesnek a csapatoknál maximum 8394 koronája, mig a gárdában 17.612 koronája van. Bocsásson meg a t. hadügyminister ur, de mi ez, ha nem egyéb, mint az anarchiának bevitele a hadseregbe. (Igaz! Ugg van! egyfelől. Ellenmondások másfelől.) A tisztességesen elvégzett munka a tisztességes ellátásnak kötelességét involválja és aki ázik-fázik és szolgálatot tesz, megkövetelheti azt, hogy az élet előfeltételei biztosítva legyenek számára. De semmittevésért nem szabad oly összegeket adni akkor, mikor azok, kik életükkel kötelesek a liazát és a dinastiát megvédeni, éh-béren és koldus- zsoldon szolgálnak. (Helyeslések.) Ha már nem tehetett semmit a t. hadügyminister ur, hogy megakadályozza ezt a páratlan vívmányt, melylyel egyetlen államnak hadserege sem dicsekszik, akkor a tisztikar nevében állást kellett volna foglalnia ezen anarchiaterjesztés ellen, mert mikor a katonatiszt számára nincs meg az élet fentartására szükséges legkisebb összeg, akkor ilyen bőkezűen nem szabad a pénzt szórni. Ha akarják szórni, ott van a Mária-Terézia-rend, adják annak a pénztárából. (Helyeslések. Zaj) Csak mellesleg mondtam el, hogy ezen jeles intézmény olyan összeggel szerepel a budget- ben, — nem a hadügyi budgetben, hanem a mi országos budgetünkben, — hogy már abból is kikerülne egy kis hozzájárulás ahhoz, hogy a hadseregbeli tiszteknek állásán könnyitsünk. Mert ez az egész összeg kitesz 203.901 koronát, ezt elosztva 60 közlegényre és 3 tisztre, egy ember átlag 3400 koronába kerül. Nem akarom megkérdezni ezzel szemben a t. hadügyminister úrtól, hogy mennyibe kerül egy csapatbeli legény. Mindez csak az éremnek egyik oldala, a fizetésnek elégtelensége, nyomorúsága, lealázó volta, melyből megélni, ruházkodni, tisztességesen járni-kelni, adósságcsinálás, anyagi romlás, egészségének megrontása nélkül absolute lehetetlen. A másik oldalát képezik e kérdésnek a szertelen havi levonások. Én nem az igen t. hadügyminister urnák beszélek, mert ö mint katona jobban érti ezt mint én, hanem a t. országos bizottság azon tagjai számára beszélek, kik nem voltak katonák. Egy hadnagy vagy főhadnagy sohasem látja a fizetésének kétharmadát sem, olyan nagyok a levonások, melyek alól nem szabadulhat : zene-alap, casino-alap, ezredezüst-alap, takarékpénztári alap, felszerelési alap. Nem akarok most kiterjeszkedni arra, hogy ha jönnek bizonyos mulatságok, melyeket meg kell tartani, akkor ezekre külön levonnak. Ha jön az ezred-tulajdorios, ünnepélyt adnak és erre is levonnak, úgy hogy én igazán nem tudom, mikor megnézek egy katonatisztet, bogy A közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottí ismerem ezeket a levonásokat, ez a szegény ember miből étkezik és hogyan nézhet ki olyan előkelőén, mert hiszen a tiszt megjelenését illetőleg a mi hadseregünk első helyen áll Hogy honnan képesek mindezt előteremteni, az nekem rejtély és csak azt hiszem, hogy ők szegények a kard- szijat mindig jobban és jobban meghúzzák. De hogy egy éhező hadsereggel nem lehet győzelmet aratni, ez a hadvezérek által rég elismert tétel. Ezekre az alapokra való adakozás egy teljesen igazságtalan uzsora a szegény tisztekkel szemben. Van olyan eset, hogy annak az ezrednek egyik zászlóalja messze az ezredtől fekszik, talán lenn van Boszniában, és az a tiszt, aki ennél a zászlóaljnál szolgál, a katonazenéből, ezred ezüstjéből nem élvez semmit, mindazonáltal, mivel ő is abba az ezredbe tartozik, tőle is levonják a zene- és casino-illetményt. Ami a zene-illetményt illeti, ezt igazán a legnagyobb méltánytalanságnak és igazságtalanságnak tartom. Hiszen az a katonazene egy katonai intézmény, ezt az államnak kell fentartani és ne tessék ezt a tisztikarra áthárítani. Az is nagy igazságtalanság, hogy a gyalogezredeknél, melyekhez pedig nem a leggazdagabb emberek mennek, a zenealap megvan, mig a lovasságnál, tüzőrségnél, vadászoknál, utászoknál nincs meg. Hogy jönnek épen ezek a gyalogos tisztek ahhoz, hogy az állam megsarczolja őket arra, hogy legyen jó katonazene. Én helyeslem, hogy a hadügyi kormányzat súlyt fektet arra, hogy a tiszt tovább képezhesse magát, hogy legyen neki egy katonai tudományos egyesülete, egy casinója, a hová elmegy, de figyelembe kell venni, hogy ez legelsősorban a hadseregnek érdeke, melyről az államnak kellene gondoskodnia, nem pedig a szegény tisztektől kisarczolnia azt, hogyha magát tovább képzi, mint katonatiszt, ennek hasznát az állam a maga javára elkönyvelje, de terhéhez nem járul semmivel, vagy nagyon kevéssel és a legtöbbet ebből a katonatiszt fizessen. Másik nagy oka a tiszthiánynak, ami egyúttal összefüggésben van a tisztikar eladósodásával és ennek következtében azzal, hogy any- nyian hagyják oda a tiszti pályát, a felszerelési járulék kérdése. Az a szegény kadét, ha ki- bocsájtják a bécsújhelyi Mária Terézia-akadé- miából, kap egy felszerelési járulékot, de ebből már a teljes felszerelés nem futja. A lovasságnál pedig olyan fukarok, hogy lehetetlen beszerezni azt, ami elő van Írva, abból, amit kap. A hadügyi kormányzat tehát ezzel már ráutalja a katonatisztet arra, hogy ha nincsenek tehetősebb szülei, mindjárt egy* nagy, még pedig rendszerint uzsoraadóssággal kezdje el katonai pályáját. Vagy mit szóljak ahhoz, ami például a múlt télen történt, amikor a katonatiszteknek bizalmasan megmondták, hogy készüljenek, mert csak pár nap választja el őket attól, hogy háborúba vonuljanak. Mikor meg lett nekik ; naplója 1914 2
