A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
<>4 V. ÜLÉS. tehát, ebben az időben hozatván, közelről érinti a monarchia legfontosabb, legvitálisabb érdekeit. (Úgy van !) El kell ítélni ezt a politikát, amely ezt a hangulatot ébresztette a szerb lakosságban, ha igaz az, amit a sabor képviselői mondanak, hogy a szerb lakosság minden rétegében a legnagyobb elkeseredést keltette volna a mi külügyi kormányunk magatartása. De ez a határozat még egy nagy közjogi tévedésben is leledzik. Beszél arról, hogy Ausztria- Magyarország a szerb népnek megtagadja azt az autonómiát, amelyet Albánia részére követel. Ausztriának és Magyarországnak szerb lakosságát itt, mint közjogi egységet tünteti fel a határozat, ilyen pedig nincs. Vannak Ausztriának és vannak Magyarországnak is szerb polgárai, szerb lakosai, de szerb nép a monarchia két területén belül, mint közjogi egység, nem létezik. (Úgy van!) Magyarországnak délszláv népe, amely különösen Horvátországban és Szlavóniában él, oly autonómiát élvez, amelybe minden belefér, csak egy nem : az, hogy Magyarországtól elszakadjanak. Bosznia és Herczegovina is széleskeretü autonómiával bir, amelyet azonban az ország fejlesztése érdekében, nem pedig a trialisztikus politika iizé- sére szabad felhasználni. Kérem a közös pénzügy- minister urat, hogy az ilyen agitatió ellen minden kétséget kizáró határozottsággal lépjen fel és különösen törekedjék arra, hogy Bosznia administrativ vezetése, Bosznia gazdasági életének vezetése ezen elemek kezébe ne kerüljön, akik ilyen válságos perczekben a monarchia két állama iránt ilyen eljárást tanúsítanak. Annál feltűnőbb e magatartás ebben az időben, midőn a monarchia két állama egy vasúti programúi révén, óriási áldozatokra készül Bosznia és Herczegovina felvirágoztatása érdekében, amelyeket csak akkor lehet megnyugvással hozni, ha ott teljesen consolidált állapotok vannak. A közös pénzügyminister ur az osztrák delegatió- ban kimerítően nyilatkozott e vasúti programúiról. Ha e kérdésekkel kissé kimerítőbben foglalkozom, teszem ezt azért, mert a vasútnak kiépítéséhez Magyarországnak roppant gazdasági érdekei kapcsolódnak. A közös pénzügyminister ur megkülönböztetett egy nyugati csoportot, amely Ausztria, és egy keletit, amely Magyarország érdekeit szolgálná. Elsősorban építendők volnának a banjaluka—jajczei, a samacz—doboji és a bugojno—arzanói vonalak, amelyek két és fél évad alatt fejeztetnének be, másodsorban a doboj—-szerajevo, bugojnó—jajczei, bugojno—rámái, a ráma—mosztári, a brcska—tuzlai és doboj —tuzlai vonalak. Ezek közül csak a samacz— doboji, illetőleg doboj—szerajevói és még némi jóakarattal mondhatjuk, hogy igazságosak legyünk, a brcska—tuzlai vonal az, amely Magyarország érdekeit szolgálja, a többi Ausztria és főleg a dalmát kikötők érdekeit szolgálná. Sőt a közös pénzügyminister ur egy részét ezeknek a vonalaknak azért akarja mint keskenyvágányu vasutat kiépíteni, hogy a majdan kiépítendő szerb vasutakkal közvetlen kapcsolatba lépve, a szerb forgalmat Spalato, illetőleg a dalmát kikötők felé terelje. Kétségtelen dolog tehát, hogy ez a programúi, mivel nekünk van már vasúti összeköttetésünk, arra szolgál, hogy Ausztriát közvetlen kapcsolatba hozza Boszniával, illetőleg a forgalom jelentékeny részét a dalmát kikötőkre irányítsa. Természetes dolog, hogyha ez igy van és ez kétségtelen, Magyar- ország az, amely áldozatot hoz a vasút érdekében. S ha Magyarország ezt az áldozatot meghozza Bosznia érdekében, a monarchia külpolitikája, keleti poltikája érdekében : akkor természetes dolog, hogy ezt viszonozni kell azzal, hogy érdekei ezen vasúti hálózat építésénél figyelembe vétessenek. Az első követelés, amelyet Ausztria csodálatos- képen — jóllehet az ó érdekében építjük a vasutat — ellenünk támasztott, az volt, hogy Magyar- ország kösse le forgalmi politikáját az Ausztriából Magyarországon át Boszniába kerülő áruforgalomra nézve. Ez oly követelés, melynél merészebbet sohasem állitottak fel. Ausztria a legutóbbi kiegyezés alkalmával, 1907-ben visszacsinálta, hogy ugv mondjam, módosította a kiegyezésnek azon kikötését, mely nekünk biztosítékot szolgáltatott a Németországba irányuló áruforgalmunkra nézve és ezzel szemben most a magyar államtól, az ó átmeneti áruforgalma részére, tarifajogunk lekötését kérte. Remélni akarom, hogy a magyar kormány ezt a semmivel sem indokolható követelést a maga részéről a leghatározottabban elutasította. De vannak bizonyos pontok, melyek még a vasutak építésének megkezdése előtt, mielőtt Magyarország jelentékeny áldozatokra elhatározza magát, tisztázandók. Ezen pontok elseje a tarifapolitika módosi- tása, melyet Bosznia évek óta követ. En ezt a kérdést 1906 óta minden évben delegatio elé hozom, igazolván, hogy az a tarifapolitika, melyet a bosnyák vasutak követnek, Magyarország forgalma és behozatala ellen irányul. Már az október hóban tartott delegrtió alkalmával illustráltam néhány példával ezt a politikát és azt állítottam, hogy a boszniai vasutak egy óriási helyi díjszabást állítanak fel, mely sokkal magasabb, mint a magyar államvasutak díjszabása és ebből igen jelentékeny refactiát adnak saját áruforgalmuknak, mely akár Ausztria, akár Magyarország felé irányul. Most pedig igazolni akarom ezt példákkal. A lisztre nézve a bosnyák árudijszabás 90—100 százalékkal magasabb, mint a magyar államnak árudijszabása. továbbá a vasárukra nézve 100—llő százalékkal, a gépekre nézve 100—120 százalékkal, a fára nézve 60 százalékkal, öexellentiája a közös pénzügyminister ur, ki a vasúti kérdésnek igen alapos ismerője, szives lesz beismerni, hogy ilyen díjszabások sehol másutt, mint Boszniában, nem léteznek. Ezen díjszabásokból a bosnyák vasutak engednek saját áruforgalmuk érdekében 50— i0 százalékot, ellenben alkalmazzák ezen óriási tételeket a Magyarországból Boszniába irányuló áruforga-
