A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VI. ÜLÉS. 83 urnák és a tengerészeti parancsnoknak ezen Ígérete meg kell vallanom, hogy ami a tengerészetet illeti, teljes mértékben biztos vagyok abban, hogy az ki is lesz elégítve, mert azok a szükségletek amelyek ezen 26 millió koronás hitelből fedezem dók, mind oly természetűek, hogy a beszerzendő tárgyaknak a magyar ipar akár Í00 %-át is képe ; szállítani. De ami a hadsereg szükségletét illeti meg kell vallani, hogy teljesen megnyugtatva nem vagyok és pedig azért, mert ezen 41 ‘6 millió koronás hitelnek egy jelentékeny része ágyukra lesz fordítandó és tudjuk mindnyájan — amit sajnálattal konstatálhatunk —, hogy Magyarországon ezidőszerint ágyugyár nincs. A tegnapi albizottsági ülésben a magyar pénz- ügyminister e tekintetben meg akart minket nyugtatni és az ő kijelentéseire hivatkozik a hadügyi albizottság előadója is, amikor azt mondja, hogy a magyar kormány részéről tett Ígéret alapján remélhető, hogy ezen hitelek felhasználási határidején belül egy magyar ágyugyár fog létesittetni. Én azonban köteles őszinteséggel tartozom kijelenteni, hogy a magyar pénzügyministernek tegnapi kijelentéseiben nem láttam semmi egyebet, mint a legmesszebbmenő és a legnagyobb fokú jóakaratot és szándékot ebben az irányban, azonban, hogy ezt a czélt el fogja-e érni : azt nemcsak biztosítva nem látom, hanem határozottan kétkedem is benne. Én a magyar pénzügyminister urnák tegnapi nyilatkozatait úgy értem, hogy ó az ágyugyárat, mint állami üzemet, akarja létesíteni valószínűleg Diósgyőrött. Ámde ezt a tervezetet keresztülvihetőnek nem tartom. Meggyőződésem az, hogy egy ágyugyár, mint állami üzem létre nem jöhet. Ha pedig valahogy nagy anyagi áldozatokkal mégis létrehozat- nék, a magyar állam úgy rá fog arra fizetni, hogy abból a magyar közgazdasági életnek haszna ugyan nem lesz. Régi meggyőződésem, amelyet minden alkalommal, amikor csak lehetett, ki is fejeztem, hogy az állam egyáltalában a legrosszabb üzletember. Az állami üzemnek szigorú felelősséggel és nagy ellenőrzéssel járó nehézkessége lehetetlenné teszi azt a mozgékonyságot és azt a könnyedséget, amelylyel minden magánvállalkozás a részére kedvező alkalmat kihasználhatja és a conjunc- turákhoz alkalmazkodhatik. Egy állami üzemnél nem lehet, de nem is engedhető meg, hogv legyen egy tisztviselő, aki oly szabadsággal, oly önállósággal és oly függetlenséggel járjon el, mint egy magánvállalat magántisztviselője. Ha egy magán- vállalatnak, vegyünk akár egy magyar, akár pedig egy kühöldi ipari vállalatot, például 10 vaggon olajat vagy 200 vaggon kőszenet kell beszereznie, erre az néhány perczet vesz igénybe. Ámde méltóz- tassék megnézni, hogy egy állami üzemnél, mikor a tisztviselő ezt meg akarja szerezni, mennyi Írással, mennyi árlejtéssel és mennyi tárgyalással jár ez. Ezenkívül egy magánvállalat fürgébb, élelmesebb és felkeresi a megrendelőket, felkeresi az összeköttetéseket, utána jár a vállalati ügyeknek, tanulmányoztat, sőt pénzeket koczkáztat azért, hogy magának bizonyos szabadalmakat megszerezzen, bizonyos tanulmányokat végeztessen, bizonyos összeköttetéseket létesítsen. Minderre egy állami üzem nem képes. Végre az ágyu- gvártásnál arra is tekintettel kell lenni, hogy egv ágyugyár kizárólag azon ágyugyártásból, melyet hadseregünknél vállalhat, meg nem élhet. Erre nem érdemes azokat a nagy költség- beruházásokat fordítani, mert azok megtérülni és magukat kifizetni nem fogják ; az állami gyár pedig nem számíthat arra, hogy külföldi államoktól kapjon megrendeléseket, ellenben egy magán- gyár mindjárt létesítésénél számításba venné azokat a külföldi megrendeléseket, melyeket az ő ügyessége és élelmessége által meg tud magának szerezni. Ebből a felfogásból, amelyben engem igen kiváló üzletemberek — mert én nem értek az üzletekhez, nem vagyok üzletember — megerősítettek, azt a consecjuentiát vonom le, hogy mi a magyar ágyugyár létesítésére csak ugv számíthatunk, ha annak létesitését a magánvállalkozásnak engedjük át. Nekem az az alázatos kérésem van a magyar kormányhoz, hogy ha komolyan akarja azt, hogy ezeknek a hiteleknek felhasználási idején belül a magyar ágyugyár létesüljön, ne tegyen semmi egyebet, csak azt, hogy a magán- vállalkozást ezen a téren ne akadályozza, hanem engedje cselekedni. Meg vagyok győződve, hogy a magánvállalkozás ezt az iparágat minden állami támogatás nélkül a kezébe fogja venni és hiszem, hogy akkor a quota szerinti részesedés ebből a hitéiből a magyar iparnak ki fog jutni. Ezeket kívántam elmondani. Ami magát a kért rendkívüli hitelt illeti, azok után, amiket kifejtettem annak szükségességéről és sürgősségéről, csak azt jelenthetem ki, hogy én azt annyira indokoltnak tartom, hogy az előterjesztést elfogadom. ( Helyeslés.) Molnár Viktor jegyző : Montbach Imre !• Montbach Imre: T. országos bizottsági! Teljesen átérezve azon terheknek nagy súlyát, melyek a mi államháztartásunkra hárulnak ezen uj követelésekkel, legyen szabad néhány megjegyzést tennem és indokolnom néhány szóval, hogy azokat miért szavazom meg. A haditengerészetnek ma egészen más jelentősége van, mint volt csak néhány évvel ezelőtt. A mai európai concertben egy nagyhatalomnak, hogy positióját el ne veszítse és hogy szavának súlya legyen, szerény véleményem szerint kell, hogy legyen, ha nem is nagy, de figyelemreméltó haditengerészete. A flotta nagysága tekintetében mi nem versenyezhetünk más tengeri nagyhatalmakkal, erről szó sem lehet, de igenis törekednünk kell arra, hogy az a tengeri haderőnk, ami megvan, minden szükséges kellékkel el legyen látva, és fel legyen szerelve a modern technika minden lehető vívmányával. Az előttünk fekvő póthitelben, a 26 millióban, ezeket a kiadásokat látom és különösen megelégedéssel látom ezen hitel keretén belül a két'dunai monitort es az őr- járati naszádot, melyek a Duna feletti uralom 11*
