A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
V. ÜLÉS. iskoláknak a tannyelve a szerb-horvát, továbbá, hogy a colonisták, vagyis úgy a német, mint a magyar és egyéb nyelvű telepesek részére, az országos kormány engedélyével magániskolák állíthatók fel, ha megfelelnek a tanrendnek. Az ilyen iskolák tannyelvét az illető iskolafentartó állapítja meg. E tekintetben felemlíthetem még azt is, hogy magyar iskola van Vucijakban egy, Szera- jevóban kettő és Kosztárban egy. Ezekben a tannyelv magyar, de bennök az ország nyelvét is kötelezőleg tanítják. E részben tehát magyar iskolák felállítása lehetséges. Ezekkel az iskolákkal szemben természetesen szintén fennáll az a kötelezettség, hogy a tanfelügyelő azokat megvizsgálja és azok állapotáról jelentést tesz, de meg lehet győződve a t. előadó ur, hogy a bosnyák kormány ezekkel az iskolákkal szemben teljes loyali- tással jár el. Ami az ösztöndíjak kérdését illeti, a t. előadó ur a múlt jelentést idézi, amelyben 47 ösztöndíjról van szó, ma már megadhatom azt a felvilágosítást, hogy 75 van. Igaz, hogy az ösztöndíjasok nagyobb része az osztrák tartományokban lévő szakiskolákba megy s csak a kisebb rész megy Magyarországba, azonban ne tessék elfelejteni a következő dolgot : 1878-ban a magyar közvélemény egyáltalában nem törődött Bosznia belső ügyeivel és húsz esztendőn keresztül minden Boszniában elért sikert hidegen nyugtázott, de alaposan nem törődött vele. Az érdeklődés 1902-ben kezdődött csak. Nagyon természetes, hogy nem lévén érdeklődés Bosznia iránt, azok a kapcsok, melyek Bosznia és a monarchia két állama közt kifejlődtek, nem voltak épen előnyösek Magyar- országra nézve, jóformán nem is ismerte a bosnyák nép Magyarországot. Apránként, mióta a magyar tannyelv relatíve kötelező tanítása behozatott a középiskolákban, van módjuk a bosnyák ifjaknak, hogy magyar szakiskolákba menjenek. Ennek folytán az arány természetszerűen javulni fog és e tekintetben nem rajtunk, hanem a magyar közoktatási kormányon áll, bizonyos könnyítéseket megtenni. A t. előadó ur azt mondja, hogy a seriát- iskoláknak elvégzését honorálja a magyar kormány és érettségi bizonyítvány számba veszi az ottani absolutoriumot, az ifjak azonban nem tudnak magyarul. Véleményem szerint a magyar egyetemek feladata ezeket az ifjakat oda bevezetni. Mél- tóztassék megnézni a franczia szakiskolákat, hová szintén jönnek keleti emberek, akik csak kissé tudnak francziául ; ott előkészítő tanfolyamot tartanak nekik. Ez nem a bosnyák kormányzatnak, hanem a magyar kormánynak a kötelessége. Viszont, ha valamely ifjú felső iskolába megy, az az ó dolga, hogy annak előadását megértse. Akárhány magyar ifjú megy külföldre, Francziaországba, aki nem tud francziául. En mindezt csak mint a magam nézetét tolmácsolom, mint régi közoktatási ember, nem kívánom azonban ezt hivatalos nyilatkozat számba vétetni. A t. előadó ur továbbá kérdést intézett a tekintetben, hiszi-e a minister ur azt, hogy ő, ha hat esztendeig nem emeli az egyenes adókat, annak a nagyobb költség-többletnek az állami bevételek alapján eleget tud tenni ? Nos ó ezt hiszi akképen, hogy a fogyasztási adókat akarja emelni, amint azt kijelentette, a szeszadó, a söradó, továbbá az illetékek jobb kihasználásával, a dohányterületek belterjesebb berendezésével, a dohány monopolium, valamint az ország természeti kincseinek kihasználásával. Ez lebeg előtte és én azt hiszem, hogy azon tendentia mellett, amelyről most voltam hátor nyilatkozni, meg is fog tudni felelni a jövendő igényeknek. Végezetül a t. előadó ur az ország lakosságának hangulatára nézve intézett a ministerhez kérdést. A közös pénzügyminis tér ur már két ízben kijelentette, hogy Boszniában a lakosság lelkileg teljesen összenőtt ö felsége császári és apostoli királyi személyével, összenőtt a dinastiával és mondhatom, hogy az a kormányzat, mely ott 1878 óta működik, oly mélyre eresztette le gyökér- szálait, hogy az ő nevében röviden csak azt jelenthetem ki, hogy az országos kormányzat a jövő minden eshetősége elé nyugodtan néz. (Élénk helyeslés.) Molnár Viktor jegyző: Rosenberg Gyula! Rosenberg Gyula: T. országos bizottság! Nekem absolute nem volt szándékom felszólalni, hivatkozom ő excellentiájára, akinek ezt néhány perczczel előbb kijelentettem, de sajnálatomra mégis kénytelen vagyok, és pedig azért, mert minél több nyilatkozatot hallunk úgy ó excellen- tiája, mint az osztályfőnök ur ő excellentiája részéről, annál inkább marad egy kérdés én előttem teljesen tisztázatlanul. A vasúti kérdés tekintetében egy praecis nyilatkozatot hallottunk, és ez az volt, melyet a mi pénzügyministerünk az ő exposéjának előterjesztése alkalmával a Boszniában építendő vasutak tárgyában tett. ö excellentiája, a közÖ3 pénzügyminister ur, ki igazán fényes előadási képességénél fogva, ott ahol akar, a legnagyobb praecisitással tud nyilatkozni, ebben a kérdésben mindig hagy egy bizonyos homályt, bizonvos sötét pontot, amelyet eloszlatni kívánok. Én mindig hallok beszélni Samacz—Dobojról. Samacz—Doboj nekünk is fontos, de csak úgy, ha Doboj tói folytatódik ugyanolyan normál- vágányu vasút egészen Szerajevóig, mert e nélkül semmiféle fontos érdekünk Samacz—Doboj hoz nem fűződik. Junctimot emlegetnek Banjaluka, Jajcze és Samacz-Doboj között. Banjaluka Jajcze talán túlhajtott fontossággal is bir, nem is olyan nagvgyal, mint azt hiszik osztrák részről, mert amint azt ebben az országos bizottságban egy alkalommal volt szerencsém kifejteni, az összekötő vonal Szerajevóval, Bosznia szivével, mindig Magyarországon keresztül fog vezetni. A geográfiát nem lehet fejetetejére állítani, a Duna- völgyén, a Száva-völgvén, a Boszna-völgyén fog vezetni a legrövidebb összeköttetés. Egészségi állapotomra való tekintettel nem
