A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

V. ÜLÉS.

magyarul egy árva szót sem tudnak. Mit ér tehát a magyar kormánynak ezen jóindulatú intézkedése, ha a gyakorlati életben eredménynyel nem járhat ? (Igaz ! Ugy van !) Az lenne tehát a kérésem és óhajtásom, hogy ne csak a lehetőséget nyújtsuk nekik arra, hogy qualificatiójuk alapján a magyar felsőbb iskolákat látogathassák, hanem adjuk meg a lehetőséget arra is, hogy tanulhassanak. (Helyeslés.) Ehhez pedig szükséges, hogy a seriat-iskolák- ban alkalom adassék, hogy a magyar nyelvnek legalább elemi ismereteit elsajátíthassák, mert ha magyarul nem tudnak, nem szerezhetik meg azon magasabb képesítéseket, melyeknek megszerzése végett Magyarországba jönnek.

E helyütt is elismeréssel kell még megemlékeznem a közös pénzügyminister urnák több irányú működése mellett különösen arról a szerencsés eredményről, melyről a közös pénzügyminister ur is említést tett, s amelyet örömmel kell hogy mindnyájan constatáljunk, hogy t. i. az ó tapintatos vezetésének és concilians magatartásának köszönhető, hogy az általános szempontok figyelembe vétele mellett sikerült neki a politikai életben olyan megállapodásra jutni, mely a sabor munkaképességét lehetővé teszi. Hiszen azon rövid idő alatt is, mióta a sabor Bosznia és Herczegovina törvényhozási ügyeit intézi, már több olyan praktikus és gyakorlati érzékre valló törvényeket alkotott, melyeknek a jövőben való folytatása lesz a kiépítő lépcsője Bosznia és Herczegovina haladásának. Hogy most erre mód nyílik, abban jelentékeny szerepe van a közös pénzügvminister urnák, ki iránt ezért a magam részéről legnagyobb elismerésemet fejezem ki.

Ï. országos bizottság ! Nem akarom hosszasabban igénybe venni a t. országos bizottság figyelmét. (Halljuk! Halljak!) Lenne ugyan több olyan kérdés, melyeket mi magyarok talán nem elég lelkiismeretességgel és odaadással kezelünk, mert mi nagyon jól ismerjük a panaszkodásnak minden módját, hanem azután a dolgokkal való komoly foglalkozás iránt nem mindenkor bírunk kellő érzékkel. Ha mi magyarok csak mellékesen kezeljük Bosznia és Herczegovina kérdéseit, ha mi magunk nem helyezünk súlyt arra. hogy érdeklődésünknek a kellő helyen, kellő formában és kellő hangsúlyozással is kifejezést adjunk, ugyan ki fogja a mi érdekeinket megvédeni? (Igaz! Ugy van !) Ha mi nem birunk a mi ügyeink gondozása iránt annyi érzékkel, hogy ezeknek az ügyeknek intensivebb bonczolgatása révén megtaláljuk bajaink okait, akkor sohasem fogjuk tudni orvosolni azokat. Epen ezért Boszniában és Herczegovinában fenforgó nagy érdekeink szükségessé tennék, hogy úgy, mint az osztrákok, mi is több intensi vit ássál kisérjük az ottani eseményeket, több és éberebb figyelemmel keressük meg azokat a kérdéseket, hol jogos érdekeinket kielégíthetjük. Hiszen óriási nagy az áldozat, melyet Magyarország Boszniáért és Herczegovináért eddig is meghozott és amelyekre ezen delegationalis

határozatok alapján 50 évre újólag leköti magát. Epen ezért azt hiszem, hogy czélszerü lenne, ha a magyar delegatio is ugv, mint az osztrákok teszik, egy külön bosnyák-bizottságban kezelné Bosznia és Herczegovina ügyeit. A négyes albizottság üléseinek sokkal nagyobb elasticitása van, semmint szükséges azon kérdések megítélésére, melyeket különösen most, hogy forgalmi vonalaink közelebb lesznek, magyar szempontból ki kell használni.

Nem akarok kiterjeszkedni Bosznia és Herczegovina költségvetésére, de röviden mégis felhívom a t. országos bizottság szives figyelmét a költség- vetés végszámaira, melyek azt mutatják, hogy az illetékes tényezők figyelemmel vannak Bosznia és Herczegovina fejlődési igényeire, és azok a számok, melyek Bosznia és Herczegovina költség- vetésébe beillesztettek, módot és eszközt adnak arra, hogy Bosznia és Herczegovina közgazdasági és közigazgatási élete előbbre vitessék.

Az 1911. évre Bosznia és Herczegovina költségvetésében — csak kerek számokban mondom — 79,500.000 koronával volt felvéve a kiadások főösszege, mig a bevételek 79,100.000 koronával, úgy hogy a hiány 400.000 koronát tüntet fel. Ezt a hiányt különböző rendkívüli bevételekből és pénztári készletekből akarja a pénzügyminister ur fedezni. Ennél a pontnál a közös pénzügyminister úrhoz egy tiszteletteljes kérésem volna. t. i. az, hogy a pénzügyminister ur említette, hogy hat éven belül Boszniában és Herczegovinában az egyenes adókat nem fogja emelni. Az volna tehát a tiszteletteljes kérdésem, vájjon hiszi-e a t. közös pénzügyminister ur, hogy az indirect adók természetszerű emelkedése elegendő lesz Bosznia és Herczegovina kiadási többletének fedezésére, vagy mikép gondolja ezen többkiadások fedezetét előteremteni ? Ezen fedezetre pedig szükség lesz azon természetszerű növekedés folytán, mely a budgetekben mindenütt előáll.

Az osztrák boszniai bizottság tárgyalása során több olyan megjegyzés tétetett, melyekre én kitérni nem akarok, csak röviden jelzem, hogy nem helyes, ha a két delegatio egymás tárgyalásait bírálat tárgyává teszi, és különösen nem helyes ez a jelen helyzetben, mikor nem annyira egymás bírálatával kellene foglalkoznunk, mint inkább kölcsönös megértéssel kellene az iigvek vezetése iránt érdeklődnünk.

Szóvá tétetett itten Bosznia és Herczegovina hovátartozandóságának kérdése is és erre nézve a bosnyák előadó saját egyéni felfogását vette fel a jelentésbe és annak adott e tekintetben kifejezést. _ .

Ezzel az ó egyéni felfogásával én polemizálni nem akarok, de felhívom a t. országos bizottság figyelmét arra, hogy mi a magyar álláspont Bosznia és Herczegovina hovátartozandoságanak kérdésében. Az utolsóelőtti delegatio alkalmával ugyanis én a magam részéről és az országos bizottság hozzájárulásával a maga részéről is jelezte azt. Ez alkalommal tehát én csak annak kijelenté