A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
V. ÜLÉS. 59 hogy tehát azok a kívánságok, melyek a négyes albizottság kebelében kifejezésre jutottak, az országos bizottságban is méltánylásra találjanak. Elismerem, hogy a t. pénzügyminister ur e kérdés iránt is méltányos figyelemmel volt, mert említi beszédében, hogy a mi a tarifákat illeti, azok teljesen egyformák Ausztria-Magyarország és Bosznia számára. Én ezt kellő tisztelettel és elismeréssel fogadom. De egy megjegyzést nem hallgathatok el, t. i. azt, hogy ha egyformák a tarifák Ausztria-Magyarország és Bosznia részére, ez nem mindig azt jelenti, hogy az érdekek is, melyek ezzel érintetnek, egyformán kezeltetnek. Mert egyöntetű eljárásnál is megmaradna annak a lehetősége, hogy az egyik vagy a másik állam közgazdasági érdekei esetleg háttérbe szorulhatnak, azokban az esetekben, midőn az egyforma tarifális intézkedés mellett a nagyobb kivitelű államnak nagyobb érdekei mélyebben sértetnek, mint annak az államnak érdekei, amely ugyanazon czikkekben a másikkal szemben a kivitelben nem versenyezhet, így látjuk ezt az albizottság tárgyalásai során a felhozottt esetben a lisztnél, ahol egyforma tarifális intézkedések állanak fönn, de miután nekünk lényegesen nagyobb az importunk e czikkben, ennélfogva a magyar ipar károsodása jelentékenyen nagyobb, mint Ausztriáé. Ha tehát egyforma eljárásról beszélhetünk is, ez nem mindig annyit jelent, hogy egyformán elégittetik ki az egyik és a másik államnak közgazdasági érdeke. (Úgy van !) Amint ez az eset bizonyítja, ott van a tehernek jelentékenyebb súlya, ahonnan való nagyobb kivitel ezt a terhet jobban érezhetővé teszi, (ügy van!) Elismerem, hogy a tarifának sokszor ipar- nevelő hatása is van. Ez természetes és bizonyos mértékig respektálható is. Megengedem a felhozott kérdésben Is, hogy lehet ennek részben helye. De mindig a méltányos határig kell ilyenkor elmenni, mert mesterségesen, csakis ipari tarifák segítségével fejlesztett ipar egészséges nem lehet, az csak melegházi növény, amely bármely kis változásnál rombadől és a hozott áldozatok daczára sem hozza meg a várt gyümölcsöt. Nekünk magyaroknak minden intézkedésre vigyáznunk kell, a mely közgazdaságunkat növelheti vagy sorvaszthatja. Azok a vámtarifái adatok, melyek rendelkezésünkre állanak, mutatják, hogy mi Boszniában nem haladó irányban foglaljuk el azt a tért, amely bennünket ott jogosan megillet. Erre csak két évnek statisztikáját említem, amely világos képét adja annak a helyzetnek, melyben Magyarország Boszniával és Herczegovinával szemben a bevitel terén van. Mig 1906-ban 32 milliót tett bevitelünk Boszniába, már 1910-ben 28 millióra esett az le, vagyis beviteli hányadunk 4 százalékkal rosszabbodott. Ez fontos körülmény, melyet akkor, mikor anyagi áldozatokat hozunk, figyelmen kívül hagyni nem lehet, ezt megengednünk semmikép nem lehet, és az országos bizottság van hivatva arra, hogy ily nagy közgazdasági érdekeinknek felkarolása és a helyzet javítása érdekében a szükséges intézkedéseket követeljük. És ha még részletezzük ezen négy százaléknyi csökkenésnél bevitelünket az áru szerint is, még szomorúbb képet tüntet ez föl, mert azoknál a czikkeknél, amelyek bizonyos munkabérek szerint is értékelendők, óriási mértékben hátrányos képet mutat ránk nézve. A pamutnál, mely 11 millió korona bevitelt mutatott, csak 3 millió a bevitelünk ; a ruházatnál 13 millió volt, most 2 milliót alig megközelítő bevitellel szerepelünk. Ezeknél a czikkeknél pedig nemcsak a nyers anyagok, hanem a munkabérek is szerepelnek és bent foglaltatnak. A magyar közgazdasági élet vezető férfiai vannak hivatva arra, hogy a mi érdekeinknek ellenőrzését hatályosabban gyakorolják ezen a téren. A közelmúltban meg is alakult Magyar- országon egy ilyen gazdasági központ, s ettől elvárhatjuk, hogy közelebbről foglalkozzék azokkal a kereskedelmi és ipari összeköttetési kérdésekkel, melyek Magyarországot Boszniában és Herczegovinában érdeklik. Ez a központ lesz hivatva arra, hogy ezen érdekeltségnek constatá- lásával felhívja a közérdeklődést és az illetékes tényezőket arra, hogy mely irányban van szükségünk érdekeinknek megfelelő felkarolására, és hivatva lesz ez a központ arra, hogy jelentékeny szereppel vonuljon be közgazdasági életünk helyes irányítása és fejlesztése érdekében Bosznia és He rezegő vinába. Ami az ipari kérdést illeti, t. országos bizottság, az természetes, hogy egy fejlődésben levő és gyorsan fejlődni akaró nép vágyainak egyikét képezi ipari fejlődésének fellendülése is. Azonban szükséges, hogy ezen az ipar fejlődése iránti óhajok megnyilatkozásánál mindenkor szigorú tekintettel legyünk és legyenek Bosznia-Herczego- vinában is az ottani helyi viszonyokra, de különösen az ottani nép ipari hajlandóságára. Ezt a szót kívánom különösen hangsúlyozni, mert hiszen Bosznia és Herczegovina lakói körében megvan egy bizonyos házi és kézműipari hajlam, (Úgy van ! Úgy van !) a hajlandóság tehát az ottani nép lakóiban ezen irányban már megnyilatkozott. Ezen megnyilatkozott hajlandóság ébrentartása, fejlesztése és kiépítése kell, hogy elsősorban képezze a bősz nia-herczego vinai kormányzat gondját. Ezen ipar fejlesztésére megvannak ott a feltételek, és ezen feltételek kellő kihasználása teszi majd lehetővé azt, hogy egy virágzó és jövedelmező ipar fejlődjék, de olyan ipart fejleszteni akarni Bosznia - Herczegovinában, amelyre a szükséges tőke és főkepen a szükséges értelmi erő nem lévén meg, Bosznia-Herczegovina lakói alkalmatlanok, ilyen irányban fejleszteni akarni az ipart, helytelen és egészségtelen azért, mert ez a tőkéknek kellő kamatozására nem vezet és nem fogja a népességben az ipar iránti érdeklődést felkelteni, hanem ennek épen ellenkezőjét fogja eredményezni. Ha tehát a boszniai kormányzat ipari irányban az általam elmondottakat figyelembe fogja venni, akkor a már ismert iparok fejlesztésével egyelőre 8*
