A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
.54 V. ÜLÉS. hogy éket vertek a dynastia és a nemzet közé.« Tovább folytatva, ezzel végzi felszólalását igen t. képviselőtársam : »A közös hadügyminister ur nemcsak beleavatkozott egy olyan kérdésbe, a melyet nézetem szerint, miután ez szorosan az ujonczmegajánlási jog értelmezésére vonatkozik, már csak az 1867-iki törvény alapján is, a melyben a nemzet az ujonczmegajánlási jogot világosan magának tartotta fenn, magyar közjogi kérdésnek kell tekinteni, hanem tette ezt olyan tüntető módon, kiiratva a lépést azonnal a sajtóban és megindítva egy olyan sajtóactiót, a melyről azután az ártási tendentia világosodott ki.« Nem folytatom, de aláírom végeredményben azokat, a mik elmondattak, s azokkal teljesen azonosítom magamat, mert a 67 : XII. törvény- czikk, midőn megalkotta a közös ügyeket és a közös kormányzatot, ezzel az egyes államokat megillető végrehajtó hatalom csak bizonyos részének gyakorlatát ruházta át a közös kormányzati tényezőkre, de 27. §-ában világosan tilalomfát állított fel arra, hogy ezek a közös tényezők egyik vagy másik ország ügyeibe beleavatkozzanak, egyik vagy másik ország ügyeire befolyást gyakoroljanak. Ez alól a tilalom alól annak, a ki alkotmányos kötelességeknek eleget akar tenni, nem szabad kitérni. Engedje meg a t. hadügyminister ur, én jeleztem azt a nehézséget, melyet felfogásom szerint az okoz, hogy a politikával szorosan összefüggő kérdésekben katonáknak kell foglalkozniok. De itt törvényalkotásról van szó és elsősorban törvény- magyarázatról. 1791-iki törvényeink világosan megmondják, hogy Magyarországon a törvények alkotásának és magyarázásának joga a törvényesen megkoronázott magyar királyt és a törvényesen egybesereglett rendeket illeti. Ettől eltérés nincsen. A magyar király és a magyar nemzet törvény- alkotási functiójába olyan ügyekben, melyeket a 67 : XII. törvényczikk 12. §-a világosan az ország törvényhozásának tartott fenn, semmiféle jószándékból, semminemű jóakarattal a közös tényezőknek befolyni nem szabad. Mi a mai helyzet ? A t. hadügyminister ur azt mondja, hogy ő "tisztán szakszerű szempontokból járt el. A beszédnek azt a részét nem olvastam fel, melyben Tisza István gróf márczius 8-ikán azt mondja, hogy a hadügyministemek ezen befolyása a pro visorium iránti előszeretetből történt. A "magyar mimsterelnök ur pár nap előtti székfoglalójában kijelentette, hogy ó változatlanul ragaszkodik a ^benyújtott véderőreformhoz. Micsoda helyzet előtt állunk ? Megint újabb küzdelemre van kilátás ? A közös hadügyminister ur megint a saját álláspontját fogja a magyar ministerelnökkel szemben képviselni ^ Monarchiánknak helyzete sokkal súlyosabb, az idők sokkal nehezebbek, semhogy a külállamok akár az egyes országok ministereinek, akár ezen ministerek és a közös kormányzat közegeinek torzsalkodásán mulathassanak. Sokkal komolyabbaknak tartom a megtörténteket, semhogy ezek felett egyszerűen napirendre térhetnénk. Le fogom vonni ezeknek a consequentiáját ott, a hol azt törvény szerint le kell vonnom, a magyar kép- viselóházban, ott, a hol a 67-ild törvény értelmében gondoskodnunk kell, hogy az ország alkotmányos befolyása a közösügyekre biztosittassék. Itt nem tehetek egyebet, minthogy kijelentsem, hogy nem értek egyet a t. minister ur eljárásával s ebből a szempontból kérnem kell a t. országos bizottságot, hogy a következő határozati javaslatot fogadja el folvassa) : »Mondja ki a t. országos bizottság, hogy a hadügyministemek azon eljárását, melylyel egyfelől, egy, törvényeink értelmében tisztán magyar közjogi kérdésbe beavatkozott s másfelől, a magyar kormánynyal szemben fennálló köteles solidaritást megsértette, — helyteleníti.« (Helyeslés bálfelól.) Werner Gyula jegyző: Issekutz Győző! Issekutz Győző: T. országos bizottság! A politikai életben a nemzeti érzések, ha szenvedélyektől vannak áthatva, gyakran a nemzeti erők csökkenésére vezetnek, holott ha a nyugodt megfontolás utjain maradnak, akkor a nemzeti erő forrásává válnak. A t. előttem szóló beszédje, az általa benyújtott határozati javaslat, az a kritika, a mely az ő részéről elhangzott, érlelte meg bennem azt a gondolatot, hogy beszédem kiinduló és befejező részéül ezt a nyilatkozatomat válaszszam. (Halljuk !) Igaza van a t. előttem szólónak abban, a mit a közösügyek elintézési módjáról és a mit az 1867 : XII. t.-cz.-ben construált, közösügyi kormányzatról állított. De a jelen helyzet, melyet ő maga is annyira súlyosnak és aggasztónak jelzett, mind a két monarchia, mind a magyar közélet szempontjából, — ez a helyzet az én felfogásom szerint legkevésbbé alkalmas arra, hogy nemzeti érzésünket szenvedélyektől engedjük áthatni, legkevésbbé alkalmas arra, hogy a nyugodt megfontolás útjáról letérjünk. Abban teljesen igaza van a t. előttem szólónak és e részben nyitott ajtót tört be, midőn azt fejtegeti, hogy a közös ministeriumok hatásköre egyátalán nem terjed ki arra, hogy a két állam bármelyikének belügyeibe beavatkozzanak, hogy a két állam bármelyikének kormányzati ügyeit előmozdítsák, támogassák, vagy a másik állam hátrányára előnyben részesítsék. Én azonban ennek a jelenségnek a közös ministerek eljárásában semmi nyomát nem látom. Az, a mi a t. hadügyminister ur működése felől mondatott s a minek az igazolására a többség egyik kiváló vezéregyéniségének nyilatkozatát idézte a t. előttem szóló, arra nézve meg kell jegyeznem, hogy megkülönböztetendó az az állapot, mely a t. hadügyminister urnák tegnapi nyilatkozata előtt volt, attól az állapottól, mely az ő tegnapi fejtegetése után mindenki előtt tisztán áll. E részben én is hivatkozom épen a legszélsőbb ellenzék egyik előkelő orgánumának a kijelentésére, mely a mai napon megjelent számában Írja, hogy a hadügyminister nyilatkozata minden eddigi félreértés eltompitására alkalmas. Ugyanebből a lapból idézem a t. hadügyminister urnák kérdéses
