A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
II. ÜLÉS. 43 indemnitás kérésének szükségét bármiféle magunk- tartásával mi okoztuk volna. Nagy Ferencz t. képviselőtársammal sem akarok polemizálni az indemnitási jog kérdésével. Csak azzal szemben vagyok kénytelen állást foglalni, hogy t. képviselőtársam olyan különösen rossz néven vette épen tőlem, hogy a t. külügymi- nister ur irányában való bizalmi nyilatkozatokat nem támogatom. Nem akarok vele erről sem vitatkozni ; ez utóvégre felfogás és meggyőződés dolga ; csakhogy egy nagyon különös helyzet áll elő, a mely ugyan én rám nem tartozik, sem pártomra, de, a mely mégis az általános situatió szempontjából a jelen pillanatban bizonyos jelentőséggel bir, különösen a t. ministerelnök urnák a felmerült ellentétekre vonatkozólag tett megjegyzései folytán, azt mondja a t. képviselőtársam, hogy a külügyminister iránti bizalom kérdése egyúttal a magyar kormány iránti bizalom kérdése. Ez tökéletesen igaz. De akkor tőlem, ki nem vagyok abban a helyzetben, hogy a magyar kormány iránt bizalommal viseltethetem, miért veszi rossz néven, hogy a külügyminister iránt nem viseltetem bizalommal? Ezzel szemben a ma itt kifejlődött helyzet különössége viszont az, hogy nemcsak Nagy Ferencz t. képviselőtársam, hanem más, az övéhez hasonló súlyú kiváló tagja is a többségnek, oly nyilatkozatokat tett, melyekből én legalább minden egyebet ki tudok olvasni, csak a a közös hadügyminister iránti bizalmat nem. (Élénk ellentmondások). Én tudomásul veszem először azt, hogy a közös külügyminister iránti bizalomnyilvánitás azonos a magyar kormány iránti bizalommal ; tudomásul veszem azonban egyúttal azt is, hogy a közös hadügyminister iránt nyilvánított bizalmatlanság, a melylyel teljesen egyenlő értékűek t. képviselőtársamnak nyilatkozatai, összefér a magyar kormány iránti bizalommal. (Élénk mozgás és ellenmondás.) Ezt, t. képviselőtársaim, végezzék el pro foro intemo maguk közt. (Mozgás.) Végül még csak egyet kell kijelentenem. Ez abban áll, hogy a mikor Nagy Ferencz t. képviselő- társam azt mondja nekem, hogy én tulliczitáltam más ellenzéki képviselőtársaimat, figyelmeztetem őt arra, hogv ő pedig magát a külügyminister urat hezitálta túl, sőt nem is tulliczitálta, hanem egy nagyon lényeges pontban, melyre nézve én a külügyminister úrral vagyok egy nézeten, határozott ellentétbe jutott vele, és erre vonatkozó nyilatkozatát, azt hiszem, helyes, ha nem hagyjuk észrevétel és visszhang nélkül. Mikor t. képviselőtársam Olaszországgal való viszonyunkat tárgyalta figyelemre méltó beszédében és mikor az Olaszország iránti sympathia nyil- vánitásában odáig ragadtatta magát, hogy egyenesen szerencsét kivánt Olaszországnak a tripo- liszi vállalathoz, hogy ott magának újabb érvényesülésre szerezzen területet : ezzel ellentétbe jutott a t. külügyminiszter urnák nézetem szerint helyes irányzatával, azzal t. i. hogy nekünk Törökországnak, a másik hadviselő félnek, érzékenységét a legnagyobb mértékben kímélnünk kell, mert nekünk, úgy a mint a külügyminister ur elénk tárt politikája helyesen állapit ja meg, az olasz-török conflictusban semmi más feladatunk nem lehet, mint az absolut semlegességnek teljes megóvása. Ez a szerencsekivánat pedig beleütközik a semlegességnek ebbe a követelményébe és épen azért, mert ilyen nagytekintélyű tagja az orzságos bizottságnak ment idáig, én, az ellenzéknek tagja, tartom köteles-égemnek, hogy minden ebből vonható feltevést a leghatározottabban ellenezzek és visszautasítsak. Ezeket tartottam kötelességemnek megjegyezni. Khuen-Héderváry Károly gróf ministerelnök: Legyen szabad Bakonyi Samu t. bizottsági tag ur feszólalására annyit kijelentenem, hogy én sajnálom, hogy félreértettem az ő szavait, de nemcsak én, hanem sokan közülünk úgy értettük. Bocsánatot kérek, ha rosszul értettem. Bakonyi Samu : Határozottan ! Eszemágában sem volt ! Elnök : A hadügyminister ur képviselője kíván nyilatkozni. Günzl Antal altábornagy, csoportfőnök : T. országos bizottság ! Heltai Ferencz bizottsági tag ur felszólítására van szerencsém a hadügyminister ur ő nagyméltóságának megbízása folytán a következő választ felolvasni (olvassa) : »Tegnapi nyilatkozatomat teljes mértékben fenntartom. Magától értetődik, hogy minden esetleges előterjesztésemet szigorúan az alkotmányosság követelményeinek megfelelően, tehát a két kormánynyal és ministertársaimmal teljes egyetér- értésben fogom megtenni. Azon hírlapi közlemények, melyek jelen nyilatkozatomtól eltérnek, nem fedik az én nézetemet. Elnök : A külügyminister ur képviselője kiván nyilatkozni. Esterházy Pál gr. osztályfőnök : T. országos bizottság! (Halljuk !) A közös ministerium előterjesztése alkalmából a külügyminister ur rövid előadásban ismertette azt a magatartást, melylyel egy a közelmúltban megoldást nyert külügyi vita iránvában viseltetett és melylyel viseltetik egy még le nem bonyolult viszályával szemben. Czélja volt e két esemény megbeszélésének kapcsán rámutatni politikánk folytonosságára és annak békés czéljaira. Azon határozat után, melylyel a t. delegatio négyes albizottsága a külügyminister ur fejtegetéseit méltatta, azt hiszem, hogy máris következtethetek a t. országos bizottság összeségének hozandó határozatára, hogy helyben fogja hagyni ama politikai irányt, melyet a külügyek vezetője követett eddig és tovább is követni szándékozik. (Helyeslés.) Ezt az irányt azok az alapelvek szabják meg, melyekhez politikánk állandóan ragaszkodik : a 6*
