A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
II. ÜLÉS. 27 Nagy Ferencz : Az egészen különálló dolog, hogy náluk hogyan van ez ; a mi szempontunkból ugv áll a dolog, hogy mi itt vagyunk hivatva a közös költségek felett in toto, egészökben szavazni és semmiféle más forum erre nézve nem létezik. Én azt hiszem, hogy ezzel tisztázva van az egész kérdés. A fő pedig mindenesetre az : méltóz- tassék az indemnitás alatt mindig valóságos költségvetést gondolni, egy költségvetést minden részletében. S ha azután beleképzeljük az egyes részleteket, akkor nyilvánvaló, hogy a hatáskör a delegatiók számára önként adódik. De hát, t. országos bizottság, ma a mi ülésszakunknak valamivel nagyobb jelentősége is van, mint a mivel az egyszerű indemnités megszavazása jár. Hiszen megszavaztunk mi indemnitásokat máskor is, a nélkül, hogy más kérdés egyáltalán felmerült volna ; a mi vitánk és működésünk kimerült abban, hogy megszavaztuk vagy megtagadtuk ?z indem- nitást. Ma azonban szükségét érzi a közös ministerium annak, hogy nyilatkozatokat tegyen, a melyek rendkívüli fontossággal bírnak azon súlyos és nehéz körülmények miatt, melyek közt e nyilatkozatok történtek és kívánatos volt, hogy történjenek. S ebből folyólag előtérbe lépett megint az a kérdés, melyet én mindig szerettem volna elimi- nálni az indemnités megtagadásából, t. i. a bizalmi kérdés. Hiszen mindig az volt a kérdés, vájjon bizalmi jellegü-e az indemnités megszavazása, vagy nem. Mi mindig azt az álláspontot foglaltuk el, hogy az nem bizalmi kérdés, mert hiszen az állam rendje követeli, hogy a kormánynak felhatalmazása legyen a kiadásokra. Ennélfogva mi nem abból a szempontból szavazzuk meg, mert bizalommal vagyunk a kormány iránt, hanem abból a szempontból, hogy az országnak minden körülmények közt szüksége van rá. De beismerem, hogy ha a bizalmi kérdés felvetésének valaha bármi oka volt, akkor ma talán van bizonyos jogosultsága. Felvetette ezt a bizalmi kérdést különösen Bakonyi t. barátom is, és igazán szinte meglepett engem az, hogy ebben a tekintetben túlszárnyalta azokat az ellenzéki társait, a kik ebben a részben nyilatkoztak. így pl. Apponyi Albert gróf t. bizottsági tagtársunk a külügyminister exposéja irányában bizonyos rokonszenves kritikát gyakorolt és egyáltalán nem találta azt, mintha a külügyminister politikája az utóbbi nehéz körülmények közt rossz vagy elítélendő lett volna. És a mikor még Holló bizottsági tagtársunk sem nyilvánított határozott roszszal- lást a külügyminister politikájával szemben : Bakonyi t. barátom oly elítélően nyilatkozott a külügyministernek utóbbi politikája felett, hogy az sokunk előtt valósággal consternatiót okozott, ö egyenesen a szemére vetette a külügyministernek azt, hogy nagyobb előrelátás nélkül vezette a kiil- ügyeket és hogy ennek következtében teljesen megérdemelte azt, hogy irányában a legnagyobb bizalmatlansággal viseltessünk. (Erjy hang : Helyes ! ügy van!) Engedelmet kérek, én azt hiszem ez talán még sem volt igazságos, és megerősít ebben engem az, hogy pl. azok a tsgtársaim, a kik a kritika álláspontján állanak, tartózkodtak attól, hogy ily erősen elitéljék, vagy hogy egyáltalán elitéljék a külügyminister politikáját. Ha tehát ók nem találtak igazán kifogásolni valót ebben a politikában, az valószínűleg jó is volt, mert ha csakugyan rossz lett volna, ők is megtalálták volna ugyanazokat a szavakat, sőt talán még erősebb szavakat is a külügyminister politikájának elitélésére. Én tehát azt hiszem, ez nem volt igazságos Ítélet. (Egy hang : De igen, helyes voll !) És én ellenkezőleg, azt találom, hogy ha a külügyminister irányában azelőtt bizalommal viseltettünk és őt állásában eddig támogattuk : az utolsó hónapok eseményei és az ő eljárása a mostani nehéz körülmények között, nemcsak nem tette őt érdemetlenné erre a bizalomra, hanem ellenkezőleg áll a dolog : (ügy van ! ügy van !) ő ezen nehéz körülmények közt úgy vezette államunk hajóját, hogy bizony mondhatjuk, megóvott bennünket attól, hogy bármely katasztrófa elé vigyen minket. (Elénk helyeslés. Úgy van ! TJgy van !) Épen azért én azt hiszem, hogy helyes egészen az, a mi a négyes bizottság jelentésében kifejezést nyert : hogy elismerésünket és bizalmunkat fejezzük ki és helyes az, a mi kifejezést nyert abban a határozati javaslatban is, melyet Miklós Ödön t. barátom terjesztett elő. (Elénk helyeslés.) Ez egészen nyilván tiikrözteti a mi érzelmünket, lehet mondani e testület túlnyomó többségében, ( Úgy van ! Úgy van ') az a felfogás pedig, mely Bakonyi t. barátom felszólalásában nyilvánult, egészen elszigetelt felfogás és álláspont. Az előrelátás hiányát veti szemére a külügyminister urnák. Hát vájjon mi az, a mit a minister nem látott előre és a mire nézve-nagyobb előrelátásra lett volna szükség ? Megengedem, a külügyminister urnák talán nagyobb előrelátásra van szüksége mint másnak, mert hiszen hiába, az események bizonyos messze pontról szövődnek, a mig eljutnak egy olyan momentumhoz, a mikor már kitörésre kerül a dolog és kevéssé előrelátó külügyminister volna az, a ki azokat a kezdőpontokat nem veszi észre, melyek esetleg konfliktusokra, esetleg katastrophákra vezethetnek. De végtére a külíigyministerek is csak emberek és lehetetlent tőlük sem követelhetünk. Annak az előrelátásnak, akármilyen nagy követelésekkel lépünk fel velük szemben, megvannak a határai és én szeretném tudni, hogy ha pl. Bakonyi t. barátomat képzelem a külügyminister helyén, vájjon ő jobban előrelátta volna-e azt, hogy az olaszok egyszerre be fognak törni Tripoliszba (ügy van ! Úgy van !) és ezzel esetleg egy európai konflagratiót idézhetnek fel. (ügy van!) Hiszen az egész világot konster- nálta és meglepte ez a tény . .. Bakonyi Samu: Hiszen nem erről beszéltem én ! Nagy Ferencz : ... és ennélfogva ezen ponton az előrelátás hiányát szemére vetni a külügyministernek nem lehet. 4*
