A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
II. ÜLÉS. 11 hogy tudniillik beállittatnak a contemplált összegek, de azok folyósítása feltételezve van a véderó- törvénvnek megszavazásától, vagy pedig megoldást nyerhet akként, hogy eltekintünk az uj véderőtörvény által okozandó újabb költségektől, beállítjuk a dolgot a régi alapon és az újabb többköltségeket egy pótköltségvetésben, későbbi időben, a véderőtörvény megszavazása után fogja a bizottság megállapítani. Mindenképen helyénvaló volna azonban, hogy az ország gazdasági életének normális rendje megtartassák és meg- óriztessék, és a mint a magyar kormány szükségesnek tartotta ezt a többi ministerium költségeire nézve megtenni, ép úgy szükséges volna, hogy az a közös költségvetési ágakban is bekövetkezzék. Ezzel kapcsolatban legyen szabad még egy kis, nagyon rövid megjegyzést tennem azokra a ncmenclaturákra nézve is, a melyeket itt folytonosan hangoztatnak. Igen örülök, hogy az igen t. közös pénzügyminister ur nagyon szabatosan terjesztette ma elő a differentiát, igazán helyes közjogi felfogásról tanúskodó módon, megállapítván, a mint törvényeink is megállapítják, hogy a delegatiónak igenis kötelessége, hivatása, hogy a közös költségekre vonatkozólag a számtételeket megállapítsa, de azoknak törvényszerű megszavazása a törvény értelmében a magyar törvény- hozásnak és az osztrák törvényhozásnak van fentartva. Ez igen helyes és praecis közjogi meghatározás és e praecis meghatározásokhoz igen szeretném, ha állandóan hűek maradnánk. Sajnos, mégis csúszik be egy tévedés közjogi fogalmainkba. Legyen szabad emlékezetébe hozni a t. bizottságnak azt, hogy a külügyminister ur tavalyi expeséjában a »bécsi kabinet« kifejezése fordult elő. Ennek a kifejezésnek a diplomatiai jelentőségét ismerjük. Tudjuk, hogy azért használják, mert nem akarják a közös kormányt emlegetni. Ez azonban teljesen ellentétben van a magyar alkotmányjogi viszonyokkal ; mert hiszen itt Ausztriának is, Magyarországnak is független kormányzása van. A »bécsi kabinet« alatt érthetnők inkább az osztrák kabinetet ép úgy, mint a hogy a budapesti kabinet alatt a magyar kabinetet értenők ; de a »bécsi kabinetet«, mint a közös kormány meghatározását, a két birodalom fölé helyezni : ez már a múlt alkalommal megállapittatott, hogy helytelen dolog és töröltetett is az exposéból a közjogilag helyt nem álló kifejezés. Tegnap is egy hasonló, bár csekélyebb jelentőségű kifejezés fordult elő az igen t. külügyminister urnák az exposejában, a mikor mindjárt bevezetésképen úgy tiszteli meg az igen t. delegation hogy : »Das hohe Haus«. Hát bocsánatot kérek, nem akarok mindenen fennakadni. . . (Felkiáltások : Hoher Ausschuss !) Kérem, ha nem volna épen a kezemben a Neue Freie Presse . . . ( Felkiáltások : Rosszul van közölve !) kérem, ha t. bizottsági tag urak ezt mondják, hogy rosszul közöltetett, akkor tárgytalanná válik az egész észrevételem és igen örvendek, ha ilyen kifejezés nem csúszott volna be a külügyminister ur nyilatkozatába, a mely minket egyáltalában nem illet, mert mi nem vagyunk ház. Nagyon örülök ennek. De konstatálom, hogy a Presse szószerinti közlése szerint ez a kifejezés használtatott. T. országos bizottság ! Ezek azok az előzetes megjegyzések, melyeket szükségesnek tartottam itt elmondani. Rátérek most a véderő kérdésével kapcsolatban néhány megjegyzés előadására, összeköttetésben azokkal, melyeket a t. hadügy- minister ur tegnap itt előadott. Tökéletesen osztozom Apponyi Albert gróf t. bizottsági tagtársunknak abbeli felfogásában, hogy mi a véderő egész komplexumát itt vitatkozásaink keretébe egészen bele nem vonhatjuk, mert jól tudjuk, hogy ennek a kérdésnek illetékes fóruma a magyar törvényhozás, (ügy van !) De egykét kérdést, a melyet a t. hadügyminister ur szükségesnek tartott itt fölvetni, nem lesz felesleges érinteni és azokra vonatkozó észrevételeinket vele szemben meg kell tennünk. A hadügyminister ur és a külügyminister ur is azt állította, hogy a véderőnek újabb alapokon való szervezése elengedhetetlen szükség és oly sürgős, hogy azt nem tudják eléggé a delegatióknak figyelmébe ajánlani. Én is azt tartom, hogy mindnyáj unkban él az a meggyőződés, hogy a véderőnek kiegészítése és uj alapokra való helyezése feltétlenül szükséges, hogy az sürgős föladat, a mely az ország biztonsága szempontjából elengedhetetlen. Sajnos azonban, ez a felfogás nem egészen honoráltatott a magyar kormány által. A véderőtörvényeknek képviselőházi tárgyalásánál a kormánynak álláspontja az volt, hogy a véderőtörvényeknek törvényhozási elintézése akár 1913-ig is elhalasztható. Ez a feladat egyáltalán nem olyan sürgős, hogy annak érdekében a czélravezető intézkedéseket megtenni kellene. Mert mik ezek az intézkedések ? Ezek abban állanak, a mi más államokban is az ilyen nagyobb arányú véderőtörvények keresztülvitelét biztosították, hogy iparkodtak a törvényhozási tényezőkkel kompromisszumot létesíteni -- nem egyes pártok, nem egyes politikai egyéniségek érdekeinek kielégítése vagy azok érvényesülése szempontjából, hanem azért, hogy azok a törekvések, melyek a pártok felfogása szerint az ilyen javaslatoknál a nemzeti érdekekhez fűződnek, kellőképen honorál- tassanak. Minden államban ilyen kompromisszum utján létesültek ezek a törvények ; Magyarországon, a véderő tekintetében, évtizedes harezokra tekinthetünk vissza. Ezen a téren tehát a törekvések és kívánságok tekintetbevétele és honorálása módjában állott a minister uraknak, mert tudhatták, hogy mily nehézségek tornyosulnak a véderő- törvény törvényhozási elintézése elé és módjukban volt a múltból deriválni a nehézségeket és akadályokat — szükséges tehát, hogy ezeknek elhárításáról gondoskodjanak és ez lett volna az a kormányzati kötelesség, melylvel számolniok kellett volna. •X
