A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
ÎI.: ÜLÉS. y val, melyet számszerinti tételeiben nem vehet többé revisio alá és mely ezen költségeket nagyobb összegben állapítja meg. (Zaj és mozgás.) Nemcsak teljesen felesleges tehát, hanem ha már megtörtént, hogy be nem várva a delega tió- nak előzetes számszerinti megállapítását, a magyar országgyűlés megszavazta az államnak összes ideiglenes költségeit, beleértve a közös intézmények fentartására szükséges költségeket is, akkor teljesen anakronismus és esetleges eredményeiben konftisióra vezető ténykedés az, hogy a delegatio most utólag akar olyannak megállapításával foglalkozni, a mi más alkotmányos formában már meg van állapítva, a min ó már nem változtathat a nélkül, hogy a szuverén testület hatásköre fölé akarna helyezkedni a maga csonka hatáskörével. Én tehát már ebből az okból sem vagyok abban a helyzetben, hogy az elénk terjesztett javaslathoz hozzájárulhassak. Ha pedig a t. többség ezt az álláspontomat magáévá tenné és az előterjesztést nem fogadná el, abból semmi zavar nem állna elő, mert egyszerűen állna a magyar törvényhozás által történt, rendkívüli formákban eszközölt megállapítás. Ámde, t. országos bizottság, nem fejezhetem be ezzel előadásomat, mert a közös minister urak közül ketten is felhasználták a delegatió- nak ezt a rövid ülésszakát arra, hogy politikájukra nézve igen jelentős nyilatkozatokat tegyenek, melyek természetesen itt szó nélkül nem maradhatnak. (Halljuk! Halljuk!) Kezdem a közös külügyminister ur nyilatkozatával. A közös külügyminister ur nyilatkozatát és a benne kifejezésre jutott külpolitikát illetőleg teljesen osztozom azokban, a miket a t. előadó ur e tekintetben mondott. Hiszen lehet egyes részletekben a külpolitikának vezetését is kritika tárgyává tenni, de én ezt a mai körülmények között időszerűnek nem tartom. (Helyeslés.) Én azt tartom a mai körülmények közt nemzeti érdeknek, hogy minél határozottabban nyilatkozzék meg a magyar közvélemény itt is, a mint már megnyilatkozott a magyar képviselőházban, abban az irányban, hogy Magyarország egész súlyát latba veti a mellett, hogy politikánknak vezércsillaga legyen az európai békének fentar- tása (Elénk helyeslés.) érdekeinknek sérelme nélkül, és hogy ebből a szempontból tántorít hatatlanul ragaszkodunk azon kipróbált alapokhoz, melyeket egyfelől a hármasszövetségben, másfelől a hármasszövetségen kivid álló összes hatalmakkal szemben való igazságos, méltányos és barátságos eljárásban találunk meg. (Elénk helyeslés.) Én tehát külpolitikánknak általános irányai tekintetében ugyanazon alapon állok, melynek kifejezést adott az igen t. előadó ur, és kötelességemnek tartom, hogy ennek épen ellenzéki helyről egész világosan és határozottan kifejezést is adjak. (Elénk helyeslés.) Az igen t. külügyminister urnák excursióit a véderójavaslat terére, azt a jóakaratu kísérletét, hogy a véderőjayaslat mellett hangulatot csináljon, nem akarom itt bővebb fejtegetés tárgyává tenni. Ez lehet utóvégre baráti szolgálat, melyet a magyar kormánynak akar tenni ; de azt is teljesen méltánylom, hogy minden külügyminister a sikeres külpolitika fentartásának egyik hatályos és nélkülözhetetlen eszközét abban látja, hogy a leghatározottabban békés irányzat mellett is tá- maszkodhassék kellő, kifejlett, egészséges haderőre. De én úgy a külügyministernek, mint magának az igen t. hadügyminister urnák erre vonatkozó fejtegetéseit ezen a helyen, ebben a testületben — hogy úgy mondjam —> alkotmányjogi szempontból véve hivatalosaknak nem tekinthetem ; mert a delegatio semmi tekintetben nincs hivatva arra, hogy a véderőjavaslat sorsa felett döntsön, arra vonatkozólag véleményt nyilvánitson. A közös minister urak sincsenek hivatva arra, hogy bárminő törvényhozási kezdeményezést gyakoroljanak. Ez a két állam kormányának dolga s a közös ministerek, még maga a hadügyminister ur is a véderőreform dolgában semmi más, mint egy elsőrendű szakértő, ki informatióval szolgál a törvényhozási initiativára egyedül hivatott két állam kormányának. Ha tehát most a közös minister urak a delegatio körében a véderőtörvényjavaslatnak sorsával foglalkoznak és annak elfogadása mellett beszélnek, én ezt tisztán csak jóindulatú hangulat- keltésnek tekinthetem, nem is mint delegatióhoz szólhattak hozzánk, hanem felhasználták azt az alkalmat, hogy a delegatio alkalmával találkoztak 60 olyan férfiúval, ki egyúttal a magyar törvényhozásnak tagja, hogy ezt a 60 férfiút a véderőtörvényjavaslatra nézve informálják. Ennyi és semmivel több jelentőséggel az, a mi a véderő - javaslatról ebben a körben elmondatik, nem bir. Ezzel a fentartással azonban mégis kénytelen vagyok az igen t. hadügyminister ur erre vonatkozó fejtegetéseiből egyet-mást kiemelni. Először is, a mint a tegnapi napon már Zichy Tivadar t. barátom az albizottságban is kifejtette, nem tartom szerencsés gondolatnak azt, hogy ha akárminő hangulatkeltés szempontjából a közös hadsereg administratiójának felelős vezetője annyira feketére, annyira kedvezőtlenre festi hadseregünk állapotát, (Helyeslés.) és ha pl. a t. hadügyminister ur odáig megy, hogy azokat a bonyodalmakat, melyek Bosznia annexiója alkalmával fenyegettek, é3 a mi kevésbbé hatalmas szomszédainknak akkor némileg kihívó magatartását annak tulajdonítja, hogy ezt a monarchiát gyengén készüknek tartotta komoly eshetőségekre ; akkor nekem ez ellen a leghatározottabban tiltakoznom kell, (Helyeslés.) mert én, a ki némileg részese voltam az akkori eseményeknek, tudom, hogy mindenféle körülmény merült fel, vétetett figyelembe, hozatott diseussióba, képezte meggondolás és aggodalom tárgyát, de az a körülmény, hogy mi akkor nem lettünk volna elég erősek a külpolitika terén szükségesnek mutatkozó lépések megtételére, hogy nekünk eboól a
