A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság irományai
21. szám. 37 tikai viszonyunknak rendezése ez államokkal politikai vonatkozásainkra is kedvező visszahatással lesz. Az elmondottakban bátor voltam azon helyet megjelölni, melyet mi az európai államrendszer keretén belül elfoglalunk, vonatkozással a hatalmak jelenlegi csoportosulására és tekintettel a kívül álló, de a keleti politika szempontjából figyelembe veendő államokra. A mikor ebhez még hozzáteszem, hogy a többi európai és Európán kívüli állammal is barátságos viszonyban állunk, úgy ezen körülménynek bizonyára nagy fontossága van, ha figyelembe vesszük külkereskedelmünk rendkívüli fejlődésképességét és azokat a messzemenő czélokat, mezeket kereskedelmünk joggal tűzhet maga elé. Ezek után térjünk át azon a mi érdekeinket is közelebb érintő események vázolására, melyek az utóbbi időben fokozottabban kötötték le a diplomáczia fig3’elmét. Az előtérben még mindig az a nehéz probléma áll, miként volna lehetséges az olasz-török konfliktus elintézésére megfelelő alapot találni. Az eredetileg hivatali elődöm részéről tett ide irányuló indítvány alapján biztosítva lett az öt neutrális nagyhatalom elvi hajlandósága a részvételre egy közös békeakczióban. Ez a hajlandóság konkrét alakot öltött a rövid idő előtt a szentpétervári kabinet kezdeményezésére tett béke- közvetitési kísérletben, mely úgy Rómában, mint Konstantinápolyban barátságos fogadtatásra talált. Ha a hadviselő felek által érvényesíteni szándékolt követelések közötti eltérés nem is nevezhető csekélynek, még sem kell letennünk arról a reményről, hogy a hatalmak folytatólagos fáradozásai ered meny eképen végre mégis csak sikerülni fog egy mind a két fél által elfogadható megoldást találni. Az ilyen megoldás bizonyára nemcsak a két hadviselő félnek áll érdekében, hanem hivatva van arra is, hogy elhárítsa a Balkánfélsziget békéje megzavarásának veszélyét. Az olasz flotta műveletének kiterjesztése az aegei tengerre és ezzel összefiiggőleg a Dardanellák elzárása a török kormány részéről, legújabban élénken foglalkoztatták a közvéleményt. Nem zárkózhatunk el azon felfogás elől, hog}^ az aggályok, a melyek az olasz-török háború ezen kisérő jelenségeihez fűződnek, bizonyos jogosultsággal bírnak. Az aegei tengeren végbemenő cselekmények tekintetében azonban utalnom kell arra, hogy az olasz kormány már a török háború kezdetétől fogva kifejezésre juttatta azt az erős szándékot, hogy keleti politikájának alapvető elvéhez, azaz a balkáni statusquo fentar- tásához, továbbra is ragaszkodni fog A római kabinettel azóta folytatott érintkezéseinkből kifolyólag alapos okom van abban határozottan
