A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság irományai
16 11. szám. »áldozat« volna; mintha úgyszólván magunkat áldoznók fel, ha a hadseregnek megadjuk, a mire okvetlen szüksége van. Tisztelt albizottság! Ezen súlyos és következményeiben nagy kihatású tévedés ellen mindazoknak karöltve kell küzdeniök, kik az államfen tartás érdekeit képviselik. Hiszen áldozatról csak az esetben lehet szó, ha más valaki vagy esetleg valamely eszme érdekében hozzuk; de nem akkor, ha a magunk javát szolgáljuk vele. Azon idők, mikor a hadsereg féligmeddig idegen elem volt a nemzet szervezetében, a mikor hébekorba oly czélokra lett felhasználva, melyek a népeknek tübbé-kevésbé közömbösek voltak, ezek az idők, tisztelt uraim, rég elmúltak. Nálunk különben is alig lehet ilyesmiről szó, mert majdnem két évszázad óta sohse mi voltunk a támadók, hanem minket támadtak meg. A hadseregnek holmi kalandos czélokra való alkalmazása manapság teljesen ki van zárva; a mit a hadseregnek adunk, egyesegvedül magunknak adjak. Ha valaki kevésbé biztos vidékeken utazik, forgópisztolyt vagy browningot szerez magának. De senkisem és az illető maga legkevésbé fogja azt állitani, hogy a forgópisztoly beszerzése »áldozat« volt. Mert ha nem vásárolná és aztán veszélyes helyzetbe jut, melynek leküzdésére nem bir a szükséges eszközökkel, úgy aligha fogja azon tudat vigasztalni, hogy hisz nem akart áldozatokat hozni. A mi utunk — értem Ausztria-Magyarországot, Európa kellő közepén — már régóta többé kevésbé bizonytalan vidékeken vezet és ezen utón — emberi számitás szerint — még jó sokáig fogunk járni. A browning tehát egyáltalán nélkülözhetlen, csahogv nem szabad ám azt gondolni, mintha valamely képzelt alanynak hoznánk különös áldozatot, a mikor a pisztolyt beszerezzük és ennek használhatóságáról gondoskodunk. Áldozatról csak akkor lehetne szó, ha a beszerzési ár, azaz a hadi költségvetésre eső százalék aránytalanul nagy volna. Ez azonban nálunk semmiesetre sem áll. Hogy ezt megitélhessük. vegyük segítségül a történelmet, az emberiség oktató mesterét. Vagy ha ez nagyon is fellengősen hangzik, nézzük egyszerűen a statisztikát. És pedig a porosz hadjáratoktól kezdve a tizennyolczadik század közepén, mert a még korábbi időkből kölcsönzött adatok nem egészen pontosak. Ha- már most ezen kétszáz évre terjedő időszakra visszapillantunk, a következő két tény állapítható meg : egyik az, hogy ezen idő alatt sohse volt arra eset — különben az előbbi időszakokban sem —, hogy valamely állam a katonai kiadások okozta tulterheltetés folytán összeroskadt volna. Ellenben már gyakran
