A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
82 VI. ÜLÉS. tessenek, nem először állok en a t. országos bizottság előtt. Már az 1908. évi országos bizottsági tárgyalások alkalmával én voltam bátor ellenzéki és függetlenségi párti létemre azzal a gondolattal elóállani, hogy miután a ma fennálló véderőtörvény által felállított korlátok között azok a socialis követelmények, melyek a kedvezményeknek nagyobb mértékben való megadását kívánják, nem teljesíthetők, ám barátkozzunk meg azzal a gondolattal, hogy teremtsünk meg egy reservoirt a létszámnak erre szükséges felemelése által, a melynek felhasználásával ezen socialis követelményeknek a hadügyi kormányzat inkább tehet eleget. En egyedül maradtam akkor ezzel a felfogásommal, s most csak azért hangsúlyozom ezt, mert ez bizonyos részben feleletül szolgál Tisza István gróf t. képviselőtársam azon szemrehányására, hogy a mi véderőpolitikánk ellenszolgáltatások nélkül kívánja a hadsereg létszámbeli szükségleteit kielégíteni. Nem, t. országos bizottság, mert azt a gondolatot, mely a provisori um neve alatt jutott a világ elé, csak úgy akarjuk megvalósítani, hogy ennek kapcsán mindazok a socialis előnyök, melyek bizonyos részben most a tárgyalás alatt levő véderótörvényben megoldást találnak, szintén biztosítva legyenek. Különösen a mi a szolgálati idő megrövidítését, a kétéves szolgálatidő rendszerére való átttérést illeti, a most tárgyalás alatt levő javaslat is csak egy bizonyos fokozatos átmenet után fogja ennek áldásait a két állam népességének juttatni. Ezek az átmenetek még megrövidithetők igénytelen nézetem szerint a provisorium megalkotásával, ha reá kerül a sor, és úgy látom a helyzetet, hogy rá kell kerülnie a sornak s ez elől a magyar országgyűlésnek egyetlen pártja sem zárkózhatik el. Ha súlyos a külügyi helyzet, ha a hadsereg védképességének fokozása, tehát saját hazánk érdeke megköveteli, hogy a hadsereg létszámviszonyaiban beállott malumokat sanáljuk, nem marad más hátra a jelenlegi magyar kormány részére, mint hogy győzze le azokat az akadályokat megfelelő törvényes alkotmányos eszközökkel, melyek a hadsereg általunk is elismert szükségleteinek kielégítését akadályozzák. Ha e tekintetben nehézségek merülnek fel ez idő szerint és a választójogi reform a legnagyobb obstaculumot képezi, akkor önként adódott a megoldásnak az a módja, mely a provisorium gondolatában jut kifejezésre. En ezt tartom a helyzet által adott legtermészetesebb megoldásnak és a ki a hadsereg és az ország biztonságának érdekeit igazán szivén viseli, ha őszintén akar állást foglalni, ettől az egyedül természetes megoldástól egy pillanatig sein zárkózhatik el, mert ha elzárkózik, akkor épen őt vezetik politikai indokok, melyek a veszedelem nagyságához képest sokkal csekélyebb értékűek, semhogy azokat kellően méltatni szabad lenne bárkinek is, a ki elfogulatlanul ítéli meg a helyzetet. Bár nem tartozik a t. országos bizottság elé, de meg kell azt is említenem, hogy a helyzet másik nehézségének megoldása szempontjából is feltétlenül csak javára szolgál az orvoslás lehetőségének a provisorium gondolata, először azért, mert pro mine és aránylag elég hosszú időre húzná ki a helyzet méregfogát, másodszor azért, mert elegendő idő maradna arra, hogy az egymással szemben álló szempontok nyugodt considerátio alá vétessenek. Én a mostani ministerelnök úrról feltétlenül elismerem azt, hogy ő a legnagyobb jóhiszeműséggel gondol ezen kérdésnek megoldására, de látni kell, hogy azon megoldási móddal szemben, melyet ő a képviselőház legutóbbi ülésén előterjesztett, a nehézségek oly nagyok, hogy okvetlenül hosszabb és nyugodtabb tárgyalásra kívánnak időt ; most pedig az a helyzet, hogy közvetlenül hazamenve innen tárgyalni kellene a véderő- törvényjavaslatot, a nélkül, hogy az elébe torlódó akadályok megszüntetése tekintetében megegyezés lenne létesítendő. Legyen szabad végezetül igénytelen felszólalásomba bekapcsolni Apponyi Albert gróf mélyen t. képviselőtársam befejező szavait, ö igen helyesen nem osztja Tisza István gróf t. képviselő- társunk nyilatkozatát az osztrák delegatióban történtekkel szemben, hogy t. i. nagyon lekicsiny- lendő lenne az ellenünk intézendő támadás, mert oly tényezőkre mutatott rá. kiknek már positiója olyan, hogy azon positióból tett nyilatkozatok semmi esetre sem kicsinyelhetők. Mikor egy alkotmányos testületnek elnöke, mikor az osztrák kormány elnöke egyenesen biztatják e támadásokat tartalmazó nyilatkozatokat, akkor az ezen állásfoglalásban rejlő veszélyek nem kicsinyelhetők, hanem vannak itt olyan veszedelmek, melyekkel szembe kell szállani és a legerősebb fegyver az az egyértelműség, a melyhez én is teljes szívvel és lélekkel csatlakozom ; a másik pedig, hogy szüntessük meg, a mennyire csak lehet, a lapis offensionist. Apponyi Albert gróf úgy fejezte lei ezt, hogy hagyjuk félbe kicsinyes taktikai játékunkat, a mire egy közbeszólás hangzott el a többség soraiból és ez az volt, hogy le az ob- structióval. (Mozgás.) Ezt nézetem szerint elvégezheti otthon kiki úgy, a hogy tudja. De ha ez a közbeszólás azzal az értelemmel bima, mintha Apponyi Albert gróf t. képviselőtársam is ezt értette volna kicsinyes játékaink alatt, legyen szabad erre azon reményemnek kifejezést adni, hogy Apponyi Albert gróf tag- társunk semmiképen sem értette alatta azt, mert végre is a mi politikai magatartásunkat odahaza mindenki megitélheti a maga saját politikai felfogása és Ízlése szerint, de azt, hogy valaki azt a szent harezot, a mikor a nemzetnek, a mikor a magyar államnak mi a legerősebb fegyvert akarjuk megszerezni, a mely a mi politikai belátásunk szerint az általános, egyenlő választói jogban és a titkos szavazásban lesz kezébe adható a nemzetnek és a magyar államnak, kicsinyes játéknak minősíthesse és ócsárolhassa : ezt kizártnak tartom. A legnagyobb mértékben kizártnak tartom pedig
