A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
64 V. ÜLÉS. Egyes európai hatalmak Ázsiában és Afrikában messzeható érdekköröket táplálnak, a melyekből kifolyólag megállapodások sűrű hálózatát létesítik. De ezen újonnan alakult érdekkörök nagy súrlódási lehetőségeket teremtenek, a melyek a nyugtalanságnak olyan elemeit viszik be a külpolitikába, a melyekkel idejekorán számolni az eszélyességnek a parancsa. (Halljuk! Hallja k !) A külügyminister ur tehát, t. országos bizottság, látja azt, a mit a külpolitikában minden szemlélőnek ma már látnia kell, hogy t. i. egészen más perstectivák nyílnak meg a külpolitika vezetésében az újabb időkben, mint a múltban voltak. Abban a régebbi időben, a midőn a nemzeteket csak a hódítási vágy vezette, csak ez irányította a külpolitika vezetőit is. Ma már áttértek a nemzetek a gazdasági érdekek nagy harczára. Ma már európai államok Ázsiában és Afrikában nagy érdekköröket keresnek s összeütközésbe jönnek világnépekkel, a miből folyólag az egész külpolitika irányítása más felfogást igényel, mint a múltban. (Halljuk! Halljuk!) A költségvetés tárgyalásánál majd lesz alkalmam erre a kérdésre bővebben kiterjeszkedni, most csak azoknak a nagy politikai szempontoknak figyelembe vételével érintem ezt a kérdést, a mely szempontok a mi külügyi viszonyainkat tekintve sem mellőzhetők. Úgy a déli határainkon dúló háború, mint a Nyugaton felmerült nagy feszültség egyaránt nehézzé teszi a politikai helyzetet. A legközelebbi napokban az olasz-török háború legkényesebb pontjánál, a Dardanellák elzárásánál egy olyan communiqué látott napvilágot, a mely arról tett tanúságot, hogy a mi dinastiánknak egyik tagja, Lipót Szalvátor főherczeg olyan kijelentést tett, hogy ő a Dardanellák elzárását Olaszország jogának tartja és óhajtja, hogy Olaszország ebben az irányban még további erélyes lépéseket is tegyen. Én azt hiszem, t. országos bizottság, hogy ebből a lehető legnagyobb veszedelmek származhatnak a külpolitikai béke biztosítása szempontjából, mert a hadviselési terület áttétele olyan vidékre, a melyek eddig nem voltak bevonva a hadviselés körébe s a melyeken semleges államok érdekei szenvedhetnek sérelmet, feltétlenül veszélyezteti Európa békéjét. Ezért mindenkinek arra kell törekednie, hogy se Olaszországot, se Törökországot senki ebben az irányban ne támogassa, sőt ellenkezőleg, kötelessége mindenkinek óva inteni ezt a két nagyhatalmat attól, hogy ebben az irányban eddig végzett ^ hadműveleteiket tovább folytassák. Az operatiónak ezt a módját mielőbb be kell szüntetni és lehetőleg akként kell eljárni, hogy az a veszély, a mely most ezen a téren fennáll, elliárittassék Európa fejéről és semmiféle zavaró körülmények be ne következzenek. Azt hiszem, t. országos bizottság, hogy 6 tekintetben nem volna helyes a hatalmaknak Törökországgal szemben való egyoldalú fellépése, (Úgy van!) hanem a mint itt ebben a bizottságban hangoztatva is lett, feltétlenül kívánatos, hogy ugyanazon erélylyel tegyék meg a hatalmak a másik hadviselő félhez is a felhívásukat, hogy az is szüntesse meg hadi operatióit az Áegei- tengeren, a Dardanellák elzárásánál, hogy ez az égető kérdés, a mely nagy veszélyeket rejt magában, a nyugtalanító körülmények közül teljesen elimináltassék. (Zaj. Elnök csenget.) T. országos bizottság! A mi ezzel kapcsolatban a Balkánon tapasztalható viszonyokat illeti, megnyugvással constatáljuk, hogy a kis balkán népek nyugalma a zavaró körülmények ellenére sem látszik feldúlva lenni, a mire bizonyára befolyást gyakorol ezen fiatal, független államok politikai érettsége és fejlettsége is, másrészről pedig azok a megállapodások, a melyek a Balkánon irányadó nagyhatalmak között a Balkán békéjére vonatkozólag létrejöttek. Eddig, a mint méltóztatnak tudni, csak Ausztria-Magyarország és Oroszország között volt ez a kérdés különösebb diplomatia-tárgya- lások tárgyává téve, újabb időben azonban az orosz diplomatia Olaszországgal is iparkodott megegyezésre jutni és a racconigi találkozásnál bizonyos megállapodások jöttek létre nemcsak arra nézve, hogy a Balkán államok békés fejlődése biztosittassék, hanem arra nézve is, hogy egyúttal Törökország területi integritása is a kellő védelemben részesittessék a három nagyhatalom részéről. Én nagyon óhajtanám, hogy a mennyiben ezek a kérdések annyira érettek, hogy nyilvánosságra hozatalnak tárgyává tehetők: tétessenek közzé a vonatkozó jegyzékek, mert ezzel elérhetjük azt, hogy a Balkán népek megnyugvása mindhárom nagyhatalom békés szándéka iránt bekövetkezik, s hogy azok a támadások, a melyekkel bennünket, Ausztriát és Magyar- országot illetnek Balkán részről, megszűnnek, vagy legalább is, hogy azok hatása kevesbit- tetni fog. Ugyanis épen a Balkánon tapasztalható helyzet reánk nézve azzal a szomorú eredménynyel jár, hogy mig egy részről a hatalmak megállapodnak a Balkán status quo-jának fentartá- sában, addig más részről Magyarország és Ausztria helyzete ott napról-napra romlik. Az annexio idején tudjuk, hogy Ausztria ellen is egyaránt kiterjedt az az aversio, a mely úgy Törökországban, mint az apró Balkán-államokban érdekeinket nagyon sértette. I jabban azonban leginkább Magyarország ellen szegzik ezen ellenszenv fegyvereit és tudjuk, hogy egyes kisebb Balkán-államokban tekintélyünk napról- napra lejebb száll és valóságos ellenséges indulat jut kifejezésre a kisebb nemzetek érzelmeiben. Én azt gondolom, hogy diplomatiánk egyik fontos feladatának kell lennie annak, hogy