A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
56 V. ÜLÉS. nyíre a magyar országgyűlés költségvetésében a fedezetet megadta. Azért szükséges egy országos határozat, mert a magyar költségvetésben a magyar állam kincstárából kiutalványozandó összegekről van csak szó, mert a közös kiadások tekintetében a költségvetésben csak a nettó-összeg jön tekintetbe, ellenben a közös költségekben benne foglaltatnak a közös vámbevételek és a közös ministeriumok saját tár- czabevételei. Szükséges tehát valami megállapítás, hogy ezen összegek erejéig a kiadások megtehetők. Költségvetési jognak vagy törvénynek ez nem nevezhető, mert ha nem volna meg Magyarországon a költségvetés, akkor a magyar kormánynak nem volna joga fedezni az itt megállapítandó összeget. Ebben különbözik a magyar költségvetési jog, a magyar országos bizottság hatásköre az osztrákétól. Ez okozhatta a közös pénzügyminister ur tévedését is, a ki a delegatió költségvetésének más alapokra való helyezését óhajtotta. Az osztrák delegatiónak megvan a törvényhozó hatalma az 1867. deczember 21-iki alaptörvény szerint, a magyar törvényhozás azonban ilyet a magyar országos bizottságra nem ruház és igy az ezáltal megállapítható minden összeg csak a törvényhozás költség- vetési jogának érvényben tartásával eszközlendő. Nem hagyhatom szó nélkül az osztrák delegatio albizottságában történteket. (Halljuk ! Halljuk !) A kérdések érdemi vitatásába nem bocsátkozom, mert nem akarok abba a hibába esni, a melybe az osztrák delegatio nap-nap után esik, hogy hatáskörét túllépi. Csak sajnálatomnak adok kifejezést, hogy se az irányításra hivatott osztrák kormány, sem az osztrák delegatio vezető egyéniségei már akarattal, vagy befolyással nem bírtak arra, hogy az osztrák delegatiót megtartsák abban a hatáskörben, a melynek átlépésével nekünk nem árt ugyan, de árt a pragmatica sanctio alapgondolatának, hogy a Habsburgok két trónja alatt, együttes és kölcsönös védelemre egyesitett népek érzelmeiben a nyugalom helyreállittassék. A magyar nemzet az 1867-iki kiegyezés alapfeltételéül tűzte ki, hogy Ausztria népének alkotmány adassék ; és mi, a magyar nemzet most a kiegyezési törvény alapján alkotmányhoz jutott osztrák birodalom delegatiójában nyilvánosan, saját bel- ügyeinkben vagyunk megtámadva. Mi, a kik ezeréves alkotmányunk szeretetében szenvedtünk is sokat, a mi népünk, a mi vérünk, a mi országunk, Horvátország elnyomatásával vagyunk vádolva. Ez belügye a magyar nemzetnek. A magyar országgyűlés, — hiszen ismeretes a magyar nemzetnek türelmes es a fajok iránti ragaszkodó sze- retete — a magyar országgyűlés igenis, mindent elkövet, a legvégsőbb határig elmegy, állami souverainitásának fentartása és megóvása mellett azon a térén, a melyen a horvát izgalmakat megszüntetni képes lesz, de sikert csak úgy érhet el, ha kívülről jövő minden nyomás megszűnik, ha kívülről nem ^ismétlődnek azok a támadások, a/ melyek egyfelől a magyar nemzetben keserűséget, másfelől a horvátokban jogosulatlan biztatást ébresztenek, és a melyek azután a békés kiegyenlítést nagyon megnehezítenék. Ezzel kapcsolatban meg kell emlékeznem a szintén az osztrák delegatióban hirdetett trializmus gondolatáról. Röviden jelzem e tekintetben is a magyar nemzeti álláspontot. Souverain törvényhozói joga Magyarországnak, hogy a pragmatica sanctió- ban elvállalt kötelezettséget miként és hogyan gyakorolja. Beleszólása más factoroknak ebbe a kérdésbe, mint a magyar király és nemzetnek, nincs és nem is lehet. Trialismussal Magyarországnak azl867 : XII. törvényezikkben biztosított paritásos jogát érinteni nem lehet. T. országos bizottság ! A hadügyminister ur tegnapi nyilatkozata után kérem, hogy Désy Zoltán t. barátom határozati javaslatát ne méltóztassék elfogadni, ellenben méltóztassék elfogadni az előadó űrét, a melylyel megadjuk a módot a közös intézmények további fennállására, arra, hogy az ehhez szükséges erőt, szükséges anyagot, szükséges eszközöket megkapja. Az előadó ur határozati javaslatát elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) Molnár Viktor jegyző: Batthyány Tivadar gróf! Batthyány Tivadar gr. : T. országos bizottság ! ■ A leghatározottabban helytelenítem az előző kormány azon eljárását, hogy az országos bizottságot az 1912-ik évi költségvetés egyes tételeinek megállapítására idejekorán egybe nem hívta. (Helyeslés balfdől.) Ez azt az absurd helyzetet szülte, hogy ma már régóta van a törvényhozás által megalkotott, király által szentesitett 1912. évi országos költségvetésünk és Magyarország 1912. évi költségvetésének már törvényszerű elintézése után másodízben — és egyáltalán ez után — foglalkozik az országos bizottság folyó évi közösügyi költségvetéssel ; de kifogásolom és közjogunkkal összeegyeztethetetlennek tartom, hogy az országos bizottság itt indemnitásokat szavazzon meg, mert a költségvetési jog gyakorlása e bizottságot kizárólag és csakis annyiban illeti meg, hogy a közös ministeriumok előirányzatainak egyes részletes tételeit állapítsa meg. Tovább az országos bizottság hatásköre nem terjed és az országos bizottság, nézetem szerint, túllépi hatáskörét, a midőn indemnitást szavaz meg. Elismerem, hogy erre már egy sereg praecedens van, de ezek a praecedensek sohasem álltak a törvény alapján és igy — ismétlem — ezt a magam részéről helytelenítem s erre vonatkozólag bátor is leszek beszédem végén egy határozati javaslatot terjeszteni a t. országos bizottság elé. T. országos bizottság ! Én azt tapasztaltam, hogy az országos bizottság tárgyalásainál, különösen a midőn Bécsben tárgyalunk, bizonyos természetes törekvés nyilvánul meg arra, hogy a tanácskozások minél rövidebb idő alatt befejeztessenek. Én ezt emberileg értem, de azért úgy vélem, hogy küldőinkkel és az országgal szemben nem felelnénk meg feladatainknak, ha legalább főbb vonásaiban nem foglalkoznánk a közös ministerek hatáskörébe tartozó ügyekkel.
